Fekvése, megközelíthetősége, lakossága, területe:

A főváros északnyugati szomszédja a Budai-hegység és a Pilis közti medencében terül el. A dinamikusan fejlődő nagyközség megközelíthető a 10-es főúton, vonattal a Nyugati pályaudvarról az esztergomi vonalon, autóbusszal a Volán pályaudvarról az Árpád-hídtól, Volánautóbusszal Pilisszentiván felől és 64-es autóbusszal a Hűvösvölgyből. Lakossága: 9901 fő, belterülete: 440 ha, külterülete: 1360 ha.


Története:

A Vár-hegyen és az Ördöglyuk-barlangban folytatott ásatások bebizonyították, hogy itt már 5000 éve élt ember. A pattintott kőeszközökön kívül bronzkori tárgyak is előkerültek: szűrőedény, halsütőtál-töredék.
Az i. e. IV. században kelták éltek a vidéken. Az ő emlékeküket őrzik a település határában fellelhető földvár nyomai.
A római időben a község keleti részén húzódott az a hadiút, amely Aquincumból Szőny (Brigetio) felé tartott. Az 1970-es évek elején a Várhegy tövében római temetőt tártak fel Dr. Kocztur Éva vezetésével. Közel 150 urnás és csontvázas sírra bukkantak, amelyek a II. századból származnak.
A római temető folytatásában avar temetőt fedeztek fel, középpontjában két lovas sírral.
A magyar középkorban először Solomár néven említi a községet IV. Béla oklevele (1226). Később Saalmar (1288), Salmar, Solmar (1444) néven is előfordul. A királyi szolgálónépek szálláshelye, solymárok, solymászok lakhelye volt itt, akik a vadászathoz szükséges madarakat idomították.
A falu a XIII. században a margitszigeti apácák kezébe került, akiktől a Lackfiak cserélték el. A XV. században először Czillei Borbála királyné birtoka, majd a Czudar, a Rozgonyi és Garay családé. Mátyás király halála után pedig Corvin Jánosé lett. A török hódoltság előtti időkben Buda város birtokai közé tartozott. A törökuralom idején elpusztult, és a XVIII. század első évtizedeiben rácok jöttek ide, majd Schwarzwald és Fulda környéki németeket telepítettek a községbe.
1769-ben a falu Majthényi család birtokába került, s ezzel megkezdődtek az urbariális perek. A lakosság egyre kevesebb földterületen tudott gazdálkodni, ezért rátértek a szőlőművelésre, a búza- és káposztatermesztésre, hiszen ezeket tudták eladni a városi piacokon. 1877-ben fejeződtek be az urbariális perek, s megkezdődött a lakosság egyéni gazdálkodása, amely 1950-ig, a TSZ-szervezésig tartott.
A XIX. században több megpróbáltatás érte a falut. 1831-ben a kolerajárvány elvitte a lakosság felét. Az 1848-49-es szabadságharc idején a falu 117 gyalog nemzetőrt állított, akiknek bujdosás lett sorsuk a bukás után. Az 1862-es tűzvész jelentős károkat okozott az épületekben és a háziállat-állományban egyaránt. 1882-ben pedig a filoxérajárvánnyal a szőlő, a megélhetés alapja pusztult el.
A sorozatos csapások közben segítséget jelentett a falu életében az 1895-ben meginduló Budapest-Esztergom vasút, amely lehetővé tette a fővárosban való munkavállalást és a termelt áruk könnyebb értékesítését.
Az I. és II. világháborúban 138-an vesztették életüket a solymári lakosok közül. 1946-ban óriási csapás érte a községet, ugyanis 1960 fő kényszerült végleg elhagyni otthonát és Németországba költözni. Helyükre a Felvidékről és Mezőkövesdről érkeztek magyar családok.
Az 1956-os forradalom után több mint százan vándoroltak ki nyugatra.
Az 1960-as években a helyi munkahelyteremtéssel a település újra fejlődésnek indult. Ma már több, mint 8000 állandó lakosa van, és hétvégeken további 6000 ember pihen itt. A nagyközségben több, mint ezren önálló vállalkozók.

A sokszínű solymári kulturális élet alappillére az Apáczai Csere János Művelődési Ház és a Hunyadi Mátyás Általános és Zeneiskola.
A nemzetiségi kultúra ápolásában a Német Kisebbségi Önkormányzat, a Heimatverein-Falukör és az iskolai nemzetiségi osztályok töltenek be meghatározó szerepet.

A településen vasútállomás, posta, cukrászda, étterem, panzió, turistaszálló, kerékpárszerviz található.


Néprajz, népviselet:

A Solymárra érkező rácok, majd a folyamatosan betelepülő németajkú lakosság hamarosan közösséggé forrt össze.
A keskeny telkeken épülő vályogházak eleinte alacsonyabb, kisebb ablakú, a bejárati oldalon kissé nyújtott ereszű típusát a tűzvész (1862) után felváltotta a magasabb, egészségesebb, a lakóépület hosszában kialakított, tornáccal bővített háztípus.
Napjainkra már csak az idősek hordják hétköznap a népviseletet. Az ünnepnapi viseletet pedig a nagyszülői generáción láthatjuk főként az ünnepi misén.
A lányok alsó- és felsőszoknyát, vászonanyagú mellényt, kötényt, hűvösebb időben az elöl gombolódó juppelt viselték. Az ünnepi ruha három alsószoknya, rózsaszín felsőruha és a hosszú ujjú panschul, azaz blúz volt. Minden alkalommal sötétkék, fényes mángorolt vászonkötényt viseltek, spanglis bőrcipőt, vagy bársonycipőt vettek fel hozzá. Hajukat két copfba fonva, kontyba, tarkóra tűzve hordták.
A legényeken hétköznap cúgos, vagy fűzős cipő volt, régebben háziszőttes nadrágot, majd szövetpantallót, nyakba kötött kék kötényt, fehér vászoninget, mellényt, kerek, lapos kalapot viseltek. Ünnepre szövetöltöny, fehér ing, kalap, fűzős vagy cúgos cipő volt a viselet. Később a nadrág anyaga kordbársonyra változott. A módosabbak csizmát hordtak.
Nyáron az asszonyok kékfestő ruhát vettek fel, sötétkék köténnyel, de mindig hordtak kendőt. Télen vastag, bélelt alsószoknyát és kabát helyett nagy, fekete gyapjúkendőt viseltek. Ünnepeken kamgarnruhákat, selyemkötényt, bársony vagy selyemkendőt vettek fel, a juppel bársonyból, a blúz selyemből, csipkedíszítéssel készült.
Az esküvői viselet: a menyasszonyon 3-4 kikeményített, ráncokba vasalt alsószoknya tetején volt a színes felsőszoknya. Hímzett grenadin csipkekötény került rá. Fekete bársony blúzt (panschult) hordtak menyegzőjükön. Hajukat copfba fonva, karikába tűzték fel, melyet két széles fehér vagy kék szalag díszített. Erre került a mirtuszkoszorú, melyből egy ívesen leágazó rész mirtuszcsokorban végződött. A menyasszony fehér harisnyát, kék szalagdíszítésű fekete bársonycipőt hordott esküvőjén. A vőlegényen fekete szövetöltöny, fehér vászoning, szalagos, rozmaringdíszítésű kalap volt. A zakó hajtókáján kis mirtuszcsokor virított. Cúgos cipőt viseltek térdharisnyával. Esküvőkön, ünnepi alkalmakkor a fiúk rövid fehér kabátot is hordtak.


Rendezvények:

• Farsangi bálok - februárban.
• Az angol nyelvű Drámafesztivál elődöntői a Művelődési Házban - márciusban.
• Húsvét hétfőn este locsolóbál.
• Májusfa állítása május 1-re virradóra - a legények szívük választottjának szalagokkal díszített nyárfát állítanak, azaz tűznek a kerítésre vagy a kapura.
• Hősök napja - május utolsó vasárnapja: megemlékezés koszorúzással.
• Nemzetiségi országos gyermektánc-fesztivál rendezvényei kétévente május-júniusban.
• Úrnapja - júniusban. Már hajnalban serényen dolgoznak a felnőttek, készítik a virágszőnyeget a körmenethez, amely az ünnepi nagymise végén van.
• Solymári búcsú szeptemberben. Az ünnepi misék mellett a templom egyházzenei koncerteknek ad otthont, a sportpályán pedig hangulatos rendezvényeken szórakozhatnak a látogatók. Van itt kirakodóvásár, sportverseny, vendég- és helybeli együttesek lépnek fel, még táncverseny és tűzijáték is színesíti a programot.
• Szüreti felvonulás és bál október első vagy második szombatján. A felvonulás a főutcákon zajlik sok-sok érdeklődő kíséretében. Este pedig kezdetét veszi tánccsoportok megnyitójával a szüreti bál.
• Márton-napi rendezvények - november 11-e körül.
• Katalin-bál - november 25-e körül.
• Községi karácsony - december 22-én. A község karácsonyfájának felállítását követően a helybeli kórusok hangversenyt adnak a templomban.


Túrák:

• A Z jelzésű turistaúton, amely a Templom térről indul, a Kálvária érintésével a Zsíros-hegyi kilátóhoz juthatunk, ahol gyönyörű panoráma tárul elénk. A kilátó előtt a ZW jelzésen lekanyarodva az Ördöglyuk-barlanghoz érünk. Ez a védett cseppkőbarlang csak gyakorlott hegymászóknak ajánlott.
• A Solymárt Pilisszentivánnal összekötő út jobb oldalán, a kereszt mellett induló keskeny földúton a Szél-hegyre érkezünk. Ez a dolomitrög nagyszerű látványt kínál. A terület dolomitflórája védett.
• A leglátogatottabb a Jegenye-völgy. A 64-es autóbusz első megállójától kb. 100 méterre van a lejárat a Jegenye-patak völgyébe. A párás mikroklímájú völgy kellemes kirándulást, kikapcsolódást ígér. Utunkat folytatva sárgásfehér dolomitsziklák mellett haladunk el, majd a Rózsika-forrás és a Nagytisztás érintésével a Mátyás-dombra mehetünk, az egykori vadászkastély romjaihoz.