Vácduka Váctól 7 km-re délkeletre található a Gombás patak völgyében található kb 940 lakosú falu. Szép fekvésű, csendes, tiszta levegőjű település.
Történeti kutatások szerint 1977-ben volt a falu 800 éves. A legvalószínűbb eredetmonda: a XI. -XII. században egy barátot helyeztek ki, aki az élet tervezője, irányítója, tejhatalmú vezetője volt ezen a területen. Kápolnát építettet. Ennek nyomát a Bangor nevezetű hegy tetején álló harangláb bizonyította. Ez a építmény fennállásáig a barát nevét őrizte, akit úgy hívtak, hogy TÜKE. Az idők folyamán ez a név alakult át, és lett DUKA. Amonda valóságtartalmát igazolja, hogy a Bangor alján elterülő rétet Barátrétnek hívják.
Vác közelsége, és az közigazgatási kötöttségek miatt később a város nevét vette fel előtagkén, és így lett VÁCDUKA.
A történelmi események a falu éltét is befolyásolták. De az itt lakók életképességét, és élni akarását bizonyította a fennmaradásuk.
A történelem folyamán ez a vidék mindenféle török, tatár, német hadaknak országútja volt. A törökkor után felső intézkedésekkel újra telepítették a vidéket, Dukát is. Többségében németekkel, tótokkal. Az itt élő nép élete, észjárása, hagyományai és belső jelleme kisebb-nagyobb zökkenőkkel egységessé formálódott. Eredendően magyar lakosok szelleme hatotta át a falu lakosságát. A betelepítettek beolvadtak, felszívódtak, utódaik zömében elvesztették őseik régi magukkal hozott lelki világukat. A sorközösség, és az együtt élés magyarrá kovácsolta az itt élőket.
Az Árpádház korától kezdve vannak hívei itt a katolikus vallásnak. Történelmi dokumentumok szerint Duka a Szolnoki főespereshez tartozik. A falu templomát Dezsényi Rudnyánszky József földesúr 1738-ban építette kőből, fatornyocskával, boltozott szentéllyel, Szent Anna oltárral, két haranggal. 1825-ben renoválták. A templom melletti kápolnát valószínűleg a Latinovics család emeltette. Építészeti stílus a szerint: szabadon álló, két hajós középtornyos barokk templom