Veresegyház története

Veresegyház mindig lakott Árpád - kori, templomos település, első okleveles említése 1375-ből való. Tavát 1430-ban szintén oklevél említi.

Mai nevének eredetéhez két hagyomány is fűződik. A kettő közül kevésbé valószínű, hogy a tatárok elöl a templomba menekülő, majd lemészárolt lakosok vérétől pirosló falakról kapta volna nevét a település. Az elfogadhatóbb magyarázat szerint a vakolatlan, vörös téglából épült temploma után hívják Veresegyháznak. E névtípusból arra következtethetünk, hogy 1241 márciusában feltehetően itt is pusztítottak a tatár hadak.
A középkorban jelentős birtoknak számított, majd 1638-ban megalakult parasztvármegye egyik hadnagysága itt működött, melyhez 12 falu tartozott.

A XVIII. század harmincas éveiben újjászervezett váci püspöki uradalom egyik birtokkerületének, a veresegyházi ispánságnak székhelye, a XIX század elején a Váci járási alszolgabíró lakhelye.

A XIX-XX században körorvosi, körállatorvosi székhely. Veresegyház az egykori Pest-Pilis, majd a Pest-Pilis-Solt, 1876-tól Pest-Pilis-Solt-Kiskun, 1950-től Pest megyei település és a Váci járáshoz tartozott 1965-ig, ezt követően a Gödöllői járáshoz csatolták.

A község része volt 1956-ig a mai Erdőkertes település.

A járások megszűnte után 1984-től természetföldrajzi adottságai, kulturális kötödései, elhelyezkedése, közlekedési hálózat kapcsolódásai miatt Gödöllő város vonzáskörzetéhez tartozik. Veresegyház 1970 április 1-jétől nagyközség, gyorsan és dinamikusan fejlődő lakosságszámban is rohamosan növekvő település (1970-ben 5371 fő, 1980-ban 6019 fő, 1990-ben 6373 fő).

A város lakossága 2001. december 31-én 10.520 fő, közmű ellátottsága (víz, villany, gáz, telefon, szennyvízcsatorna) beépített és beépítetlen ingatlanok vonatkozásában teljes. Veresegyház 1999. július 1-jén városi rangra emelkedett.

Számos ismert történelmi személyiség járt a településen, így II. Rákóczi Ferenc 1705. július 7-július 10-ig, II. József király 1784. X. 16-án, Fáy András 1812-18-ig volt a település lakója, itt látogatta meg Kölcsey Ferenc és Szemere Pál. Petőfi Sándor 1843-ban kétszer is utazott át e tájon. Damjanich János serege 1849. április 10-én innen indult a váci csatába. Átutazott I. Ferenc József császár is 1857-ben.