|



|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
időjárás |
|
 |
16°C |
|
|
Nappali: |
Éjszakai: |
|
 |
17°C |
 |
8°C |
|
|
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
|
 |
DunaWeb Szolgáltató Kft.
2600 Vác, Szüret u. 14.
Tel.: 06-27-999-090
mobil: 20-5262-634
info@dunakanyar.hu
|
 |

|
|
 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|


1. A magyar állam bölcsője
2. A magyar állam virágkora és hanyatlása
3. A barokk
4. A polgári Magyarország születése
A magyar állam virágkora és hanyatlása
Visegrád
A település virágkorát a vegyes-házi királyok idején élte. Mivel a nápolyi Anjou-ház leszármazottját, Károly Róbertet (1308-1342)
Buda városa nem volt hajlandó befogadni, a király fővárosát először Temesvárra, majd Visegrádra helyezte át, miután visszafoglalta azt
a Felvidék kiskirályától, Csák Mátétól.
Nagymaros
Miután Károly Róbert Temesvárról Visegrádra tette át székhelyét, felértékelődött az új királyi székhellyel szemben található Maros, a
mai Nagymaros jelentősége is.
1324-ben az uralkodó városi ranggal is felruházta a települést, amelynek Budával azonos kiváltságokat biztosított. A méltán híres
római katolikus gótikus templom építésének kezdete is ezidőtájra tehető. A hagyomány szerint Károly Róbert is sokat időzött a
városban, és ő ültette a máig termő szelídgesztenyést, amely ma helyi jelentőségű védett természeti érték.
Visegrád
Az új király uralmát csak nehezen ismerték el a magyar főurak. Egyikük, Zách Felicián merényletet is megkísérelt a család ellen. A
monda szerint az ürügy az volt, hogy a visegrádi udvarban tartózkodó Kázmér lengyel hercegnek megtetszett Zách Felicián leánya, a
szépséges Klára. Az udvari rossz nyelvek hamar hírbe is keverték a fiatalokat, s az ügyről téves információkat szerző apa a királyi
családot találta vétkesnek. Ezért egy alkalommal, mikor az uralkodó család épp ebédelt, rájuk támadt, kardjával megsebesítette Károly
Róbertet, a királynénak pedig négy ujját vágta le. A két királyfi életét a nevelők mentették meg - saját életük feláldozásával. A
zajra végül berontottak a király őrei, s Felicián urat felkoncolták. A család is szörnyű büntetést kapott, egyeseket megcsonkítottak,
másokat kivégeztek vagy örökre száműztek. Károly király megszilárdította uralmát.
Gazdasági reformjainak köszönhetően az ország is megerősödött: a XIV. század közepén már Magyarországon termelték ki az akkor ismert
világ aranyszükségletének 1/3-át, ezüstszükségletének pedig 2/3-át. Élete végén értékálló aranypénzt adott ki. Bevételeit számottevően
növelték az újabban alapított városok adói.
E jelentős jövedelmekből tellett az új királyi központ kiépítésére is. A főváros közvetlen ellátó körzetébe került Szentendre és az
egész Rosd-(ma Szentendrei)sziget. A fellegvár megerősítése mellett az uralkodó fényes palotát emeltetett a Duna partján is.
Építészeket Itáliából hozatott. Itt találkozott egymással 1335-ben a három közép-európai uralkodó, Vencel cseh, Kázmér lengyel és
Károly magyar király. Találkozójuk célja kereskedelmi érdekeik összehangolása volt, mely néhány egyezmény aláírásában konkrét formát
is öltött.
A palota további fejlesztésén az utódok is sokat munkálkodtak, jóllehet már Károly fia, I. Lajos (1342-1382) visszatette székhelyét
Budára. Ettől kezdve a visegrádi palota a mindenkori királyok nyaralója lett.
A hozzáépítések révén Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) majd Hunyadi Mátyás (1458-1490) uralkodásának idejére egy 18 hektáros, pazar
villaegyüttes jött itt létre, mely még elhagyatottan, 1536-ban is lenyűgöző hatást gyakorolt az ide érkező tudós humanista érsekre,
Oláh Miklósra. Elragadtatott hangon írt a függőkertről, a Szent György kápolnáról és a reneszánsz díszkutakról, melyekből nagyobb
győzelmi ünnepeken hol vörös-, hol fehérbor folyt. Mátyás király idején sok magas rangú vendég megfordult a 350 termes épületben,
melyben gőzfürdő és padlófűtés is volt.
A pápai követ egy ízben "Visegrádról, a földi Paradicsomból" keltezte itt írt levelét. Más követek a párizsi királyi lakhoz
hasonlították a Mátyás-kori visegrádi palotát.
Oláh Miklós látogatása után azonban néhány évvel a város török kézre került, s régi fényét soha többé nem nyerte vissza.
Vác
Vác városa is Mátyás király uralkodása alatt, nagyúri származású híres humanista püspöke, Báthori Miklós idején élte virágkorát. A
város "...virágzó halmain ott lakoznak Minerva és a múzsák"- írta Galeotto Marzio, Mátyás király történetírója a tudós főpap
székhelyéről az 1480-as évek második felében. A tatárjárás idején teljesen elpusztított és kirabolt várost újjáépítő magyar és német
betelepülők kereskedelmi és ipari központtá feljesztették a települést, amely fénykorát az Itáliában tanult, tudományszerető és
építkező kedvű püspök idején élte 1474 és 1506 között. Báthori Miklós reneszánsz stílusban olasz mesteremberekkel bővíttette a
székesegyházat, átalakíttatta, gazdagon díszíttette, függőkertekkel és halastavakkal látta el a püspöki palotát, amelyben rendszeresen
megfordultak kora tudós férfiai és művészei is. Maga Mátyás király is többször ellátogatott Vácra, és a hagyomány szerint a fiát,
Jánost is itt kereszteltette meg.
Esztergom
A város második virágkorát szintén ebben az időszakban élte. A gazdasági virágzás évtizedeiben az érsekek is több pénzt fordíthattak
az egyházi központ csinosítására. Különösen Telegdy Csanád, Széchy Dénes és Vitéz János építkezett sokat. Az utóbbi azonban nemcsak
tárgyi emlékeink számát növelte jelentősen. Amellett, hogy reneszánsz fényű palotává építtette át az egykori királyi épületegyüttest,
s humanista dolgozószobává alakította a lakótorony második szintjét, a Szent Adalbert székesegyházhoz északról egy emeletes könyvtárat
is hozzátoldott. A könyvtár mintegy 500 kötetet kitevő állományában a kor legkorszerűbb természettudományos munkái mellett
megtalálhatóak voltak a jeles antik szerzők művei is, Pliniustól Senecáig, Liviustól Ciceróig. 1467-ben itt hozta létre továbbá az
Academica Istropolitanát, melynek gyakori látogatója volt Regiomontanus (Johannes Müller), Ilkus Márton (Martin Bylicaz Olkuza),
Galeotto Marzio és más jeles tudósok.
E humanista hagyomány folytatója volt Bakócz Tamás, aki a hanyatló magyar állam idején is fényes reneszánsz udvart tartott fenn.
1513-as pápaválasztási kudarca után Bakócz Esztergomba tért vissza, s a közép-európai reneszánsz egyik legkiemelkedőbb építészeti
alkotását, a Bakócz-kápolnát hagyván az utókorra, 1521-ben itt is halt meg.
A független magyar állam bukásával az ország központi területén fekvő Esztergom is a végvári harcok színterévé vált, az évszázadok
során itt felhalmozott tárgyi és szellemi kincsek szinte teljesen elpusztultak, s a város csak jó három évszázad múltán heverte ki e
megrázkódtatásokat.
A törökök uralma Esztergomban 1543-tól kisebb szünettel 1683-ig tartott. E 140 év alatt az egykor virágzó külvárosok elpusztultak, de
az ismétlődő harcok során a vár épületegyüttese is súlyos károsodásokat szenvedett. Az oszmánok uralma idején épült mintegy féltucat
fürdő, a minaretek és a dzsámi ugyanúgy az enyészet sorsára jutottak, mint a Szent Adalbert székesegyház, melynek tornyában puskaport
tartottak a törökök, vagy a királyi kápolna és a lakótorony, melyeket az ostromok során földig romboltak az ágyúzások. A pusztítást
szinte csak a Bakócz kápolna élte túl, a muzulmánok Piros Alma dzsámijaként, s a vár felszabadítói, Lotharingiai Károly német-római
császár és Sobieski János lengyel király itt tartották hálaadó szentmiséjüket a sikeres ostromot követően.
A város csak nehezen talált magára: lakóinak létszáma a XVIII. század végére érte el a középkori 10.000-es szintet. Bár ekkorra
polgárai (főként a betelepített szerbek és morvaországiak) sokat áldoztak újjáépítésére, s egységes, harmonikus barokk hangulatot
adtak Esztergomnak, a főváros soha többet, az érsekség csak 1820-ban telepedett vissza végleg Esztergomba.
|
|
|
|
 |
 |
Cégajánló
|
|

|
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
|
|