|
|
|
|
|
|
|
|
|
időjárás |
|
|
16°C |
|
|
Nappali: |
Éjszakai: |
|
|
17°C |
|
8°C |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
DunaWeb Szolgáltató Kft.
2600 Vác, Szüret u. 14.
Tel.: 06-27-999-090
mobil: 20-5262-634
info@dunakanyar.hu
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1. A magyar állam bölcsője
2. A magyar állam virágkora és hanyatlása
3. A barokk
4. A polgári Magyarország születése
A barokk
A barokk Vác
A törökkor és a Rákóczi-szabadságharc pusztításait követően, amelyek a középkori város összes jelentős épületét romba döntötték, Vác
lassú, de fokozatos fejlődésnek indult. Lakossága német, szlovák és magyar betelepüléssel gyarapodott, visszaköltözött a püspökség és
a káptalan, ismét megjelentek a szerzetesrendek. Az 1731. évi tűzvészt követően, amelyben a város házainak kétharmada a lángok
martaléka lett, gróf Althann Mihály Frigyes, majd unokaöccse Althann Mihály Károly püspökök nagyszabású építkezéseket kezdtek a
városban. A mai Március 15. téren épült fel az új püspöki palota és a szeminárium, ide tervezték építeni az új székesegyházat is. A
városon kívül ekkor épült a Hétkápolna új temploma, a Vörösháznak nevezett nagyméretű gazdasági épület, a Pest felé vezető úton a
Gombás-patak hídja, de kiköveztették a Duna-partot is.
A város építésének igazi fellendülése azonban az utódok alatt Eszterházy Károly, majd Migazzi Kristóf püspöksége idején, a XVIII.
század 60-as éveiben indult meg. A Vácon rövid ideig székelő Eszterházy püspök az első, aki túllép a város középkori keretein: az új
székesegyház és a püspöki központ helyét a valamikori vár és ősi székesegyház és a város közötti terület határára, a mai Konstantin
tér környékére tervezi, az ott található árok és mocsár feltöltésével. Bár tervei nem valósultak meg, azok utódjának is követendő
például szolgáltak.
A tiroli származású Migazzi Kristóf püspöknek, aki ugyan Mária Teréziától (1740-1780) a váci püspökséget csak korábbi diplomáciai
szolgálatainak viszonzásul kapta bécsi hercegérseki jövedelmeinek kiegészítésére, döntő jelentősége volt a város jelenlegi barokk
arculatának kialakításában. A püspöki széket 1756 és 1785 között betöltő egyházférfit tekinti a hagyomány Vác újjáalapítójának. Ő
építtette fel a mai székesegyházat és a körülötte máig fennmaradt épületeket (kialakítva ezzel Vác másik főterét), a püspöki palotát,
befejezte a városháza építését a mai Március 15. téren, és ő formálta ki a tér Európában is páratlan arculatát.
Mária Terézia és családja 1764. évi látogatása tiszteletére diadalívet, váci elnevezéssel Kőkaput emeltetett a város északi határában.
Az uralkodónőt fényes külsőségek közepette látta vendégül kedvelt főpapja. A fejlődő város hiányosságaival elégedetlen püspök, a
korabeli feljegyzések szerint, az uralkodócsalád tiszteletére átépíttette a főutca házait, s amelyik ház újjáépítése nem fejeződött be
a látogatás idejére, annak gyorsan homlokzati falat emeltek és arra ajtókat, ablakokat festettek.
Migazzi nagy építkezéseihez építészeket, szobrászokat, mesterembereket hozatott és telepített le Vácott. A közép-európai barokk
legnagyobb festőművésze Franz Anton Maulbertsch is dolgozott a városban, a székesegyház freskóinak készítésén. A korszak a váci céhes
kézműipar, a kereskedelem és a szőlőművelés fellendülését is magával hozta. Az ekkor meginduló váci nyomdászat termékei az ország
minden tájára eljutottak.
A barokk Szentendre
Bár a török háborúk után Szentendre lakatlan puszta volt, a betelepülő főként délszláv és német lakosok 100 év alatt virágzó várossá
tették, Mária Teréziától elnyerve még a szabad királyi minősítést is.
A település keleti kereszténységhez való kötődései (mint neve is mutatja) nem voltak újkeletűek. Szerb lakosai is voltak már
korábban: az első rigómezei csata (1389) után sokan menekültek a törökök elől észak felé, főként a legfontosabb közép-európai
kereskedelmi útvonal, a Duna mentén. Mikor pedig Brankovics György szerb uralkodó 1426-ban Luxemburgi Zsigmond számára átadta
Nándorfehérvárat, egyebek mellett Szentendrét is megkapta cserébe.
Így aztán nem meglepő, hogy mikor az I. Lipót császár által vezetett és a szerbek által lelkesen támogatott 1690-es balkáni hadjárat
kudarccal zárult, a megtorlástól tartó szerbek közül, Csernojevics Arzén pátriárka vezetésével mintegy 37.000 család újra
Magyarországra menekült. A szerbek mellett albánok, bosnyákok, dalmátok, görögök, hercegovinaiak, bolgárok és cincárok (macedóniai
románok) is érkeztek a városba. Ennek az igen vegyes népességnek köszönhető annak az utánozhatatlanul színes és bensőséges
településnek a kialakulása, mely ma is az idegenforgalom egyik legfőbb célpontja Magyarországon.
A "rácok" (ahogy hazájuk latin neve - Rascia - után hívták őket) különleges szabadságjogokat kaptak az uralkodótól: szabad
vallásgyakorlatot, saját naptáruk használatával együtt, papjaiknak belső bíráskodási jogot, adómentességet, a magyar hatóságok alóli
függetlenséget. A Duna mentén megtelepülő rácok Győrtől Esztergomon át Ráckevéig így fokozatosan kezükbe vették a folyammenti
kereskedelmet, és virágzó városokat teremtettek. Üzleti kapcsolataik révén svájci, flandriai, török és ázsiai áruk cseréltek gazdát a
város piacán. A tisztes (4%) haszonból épültek fel Szentendre belvárosának díszes barokk palotái, üzletei.
A város képe pedig különleges keverékét adja ma is ennek a kulturálishíd-szerepnek: a balkáni típusú városszerkezet szűk kis
utcácskáival nem csökkenti a díszes közép-európai barokk művészet építészeti gyöngyszemeinek hangulatát.
Új nemzetiségek a dunakanyarban
Dunakanyar
A 150 éven keresztül dúló török háborúk idején az ország déli és középső vidéke szinte teljesen elnéptelenedett. Ezekre a területekre
a XVIII. században nagy arányú telepítési politika következtében nagy tömegű, nem magyar ajkú lakosság érkezett. A Dunakanyar is így
vált sokszínű, hallatlanul izgalmas etnikai egységgé.
A telepítéseket általában egy-egy földesúr kezdeményezte. A telepítési szerződések 6 évre teljes adómentességet biztosítottak, és
kimondták a földesúri terhek alóli, egy bizonyos időre szóló felmentést is. A lakatlan falvak birtokosának is érdeke volt, hogy
ezekben újra meginduljon az élet.
Pomáz
Szerbek építették újjá pl. Pomázt, ahol már a középkorban is kedvelt királynéi vadászkastély állt. A község szerb lakói - a környék
szerbségéhez hasonlóan - mai napig minden évben Szent Iván napján koszorút helyeznek kapuikra, a rigómezei csatavesztés emlékére.
A településre később szlovákok, németek és bolgárok is költöztek - a magyarokon kívül.
Budakalász
Ugyancsak a szerbek és a németek élesztik fel a Wattay család jóvoltából Budakalászt.
Szob
Szobon a település földesura, az esztergomi káptalan a megfogyatkozott lakosság pótlásáról szintén betelepítéssel gondoskodott a
XVIII. század első felében: Nyitra megyéből szlovák jobbágyokat telepített birtokára.
Zebegény, Verőce
Ugyancsak szlovákok népesítették be a Pilis erdeit és a középkori Almás falu helyén is az erdőművelésben jártas felvidéki nép
telepedett le. Ide, a mai Zebegénybe később a szomszédos településekről németek költöztek, és túlsúlyba is kerültek.
Ugyanezzel a két nációval pótolta a váci püspök Verőce lakosságát.
Kismaros
Kismaros kialakulása viszont teljes egészében a XVIII. század elején történt. A visegrádi koronauradalom dél-német területekről
származó családokat telepített be lakatlan birtokára.
Nagymaros, Visegrád
A török uralom, a felszabadító harcok, majd a Rákóczi szabadságharc idején átvonuló csapatok zaklatásai, az 1709-ben pusztított
pestisjárvány és nem utolsó sorban a rekatolizálni nem kívánó lakosság távozása következtében Nagymaros népessége is rendkívül
megfogyatkozott. A lakosság pótlására 1713 és 1735 között Mainz környékéről származó német családokat telepítettek az egykori városba.
A szorgalmas német telepesek és utódaik meghonosították új otthonukban és környékén is a szőlő- és gyümölcstermesztést. Az ő nevükhöz
köthető a város mai arculatának kialakítása. A XVIII. század második felében felújították a templomot, ekkor épült ki a település mai
központja a templom körül, a fő utca, és elkezdődött a Duna-part és a hegy felé vezető utcák kiépítése is.
A Visegrádra telepített németek első generációja még házat és állatokat is kapott. A később jövők viszont a királyi palota romjaiból
voltak kénytelenek lakhelyeiket felépíteni. Az évtizedek folyamán a hegyoldalból alázúduló iszap pedig végleg betemette az egykori
dicsőség eme relikviáját.
Dunabogdány
Dunabogdány újkori történetében is dél-németek játszották a főszerepet. Az 1728-as országos összeírásban még így találkozunk velük:
"annyira szegények, hogy leginkább koldulással kénytelenek kenyerüket keresni. [...] nem remélhető, hogy tartósan itt maradnak, mivel
egyébként szabad költözési joguk van." A századfordulóra mégis virágzó település születik itt, melynek kőbányájából a főváros
építkezéseihez szállítják az alapanyagot.
|
|
|
|
|
|
Cégajánló
|
|
|
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
|
|