1. A magyar állam bölcsője
2. A magyar állam virágkora és hanyatlása
3. A barokk
4. A polgári Magyarország születése

A magyar állam bölcsője

A Dunakanyar a magyar állam bölcsője. E vidék volt szülőföldje államalkotó királyunknak, századokon keresztül innen irányították a magyar királyságot és a magyar római katolikus egyházat. A kereskedelmi és hadi útvonalak kereszteződésében fekvő táj szépsége éppúgy vonzotta a nyaralókat és kastélyokat építő királyokat és főurakat, mint a gazdag, soknemzetiségű kereskedő polgárokat. A magyar turizmus kezdetei is a Dunakanyarhoz kötődnek.

Uralkodók, egyházi méltóságok, világhírű művészek, tudósok jártak e tájon. Természet és kultúra harmonikus egységbe oldódva él itt együtt, azt a sajátos, sokszínű civilizációt teremtve meg, mely Magyarországot jelenti. A Dunakanyar a magyar állam jelképe is lehetne.

Esztergom

A magyar államiság ezeréves történetre tekinthet vissza. Európai történelmünk 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén Esztergomban kezdődött, I. István királlyá koronázásával. István apja, Géza fejedelem 970 körül helyezte át székhelyét az esztergomi várhegyre, a Dunakanyar kapujába. Itt épült ki a fejedelmi központ majd a királyság fővárosa. Itt született, nevelkedett, házasodott, uralkodott és halt meg Szent István király. Miután Géza 974-ben felvette a keresztény hitet, hazánkban is megkezdődtek a térítések, s az István uralkodása alatt kialakuló korai magyar egyházszervezet központja is Esztergom lett. A XIII. század közepéig itt működött az ország egyetlen pénzverdéje. A várhegyen kiépülő királyi palota vendégei között a nagy európai uralkodóházak tagjait is ott találjuk (pl. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelmet, majd Barbarossa Frigyest, VII. Lajos francia királyt és kíséretüket a keresztes hadjáratok idején stb.), s a külügyek irányítása mellett itt állították ki az uralkodói okleveleket is.
A többszörös központ szerep természetesen komoly udvartartást is követelt. A magyar állam szíve az esztergomi várhegyen dobogott, de a királyi centrum környékén kiszolgáló települések tucatjai alakultak ki.

A várhegyen még Géza fejedelem kezdte el az építkezést, István (1001-1038) (Vajk néven) már a Szent István protomártírról elnevezett templom szomszédságában felépített palotában született. Az ő uralkodása idején kerültek át a központi épületek a vár északi oldaláról a déli oldalra, a mai helyükre. Ugyancsak ő kezdte építeni a három közép-európai ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország) szentjéről, saját bérmálójáról, Adalbertről elnevezett székesegyházat. Ugyanakkor az esztergomi érsek palotája az északi oldalon nyert elhelyezést.
A Szent Adalbert bazilika az 1180-as években leégett. A várban akkoriban nagy újjáépítések folytak, III. Béla és feleségei, Chatillon Anna és Capet Margit jóvoltából, akikkel francia építőművészek is érkeztek Magyarországra, és Közép-Európában először Esztergomban honosították meg a normann (koragót) stílust. A király segítségével az a párizsi egyetemet járt érsek, Jób építette újjá 3 hajós, díszes bazilikává a székesegyházat, aki Freisingi Ottó és Becket Szent Tamás barátját, Bánffy Lukácsot követte a magyar egyház élén. Ebben az időben készült el a várkápolna és az új (a Dunával párhuzamos) királyi palota és a lakótorony is.

A hatalmas építkezéseknek és az államigazgatás szükségleteinek megfelelően a vár körül lendületesen fejlődő települések sora alakult ki, általában egy-egy mesterséghez kapcsolódóan. A dunai átkelőhely mellett, utak találkozásánál jött létre a királyi város, mely messzi földről vonzotta a kereskedőket, örmények éppúgy letelepültek itt, mint a "latinusok"-nak nevezett vallonok, flamandok és lombardiaiak. A középkor végére a városnak és a hozzá szervesen kapcsolódó településeknek már 10.000 lakosa, 38 temploma, 11 kolostora, 4 kórháza volt.

Vác

Az István által alapított tíz püspökség között országa közepén az esztergomi mellett egy másik püspökséget is kialakított: a vácit. A történettudomány és a régészet eredményei alapján megállapítható, hogy a Szűz Mária tiszteletére szentelt püspökséget uralkodásának vége felé alapította. Ennek kialakítása szoros szálakkal kapcsolódik a Dunát és az akkori ország közepén elhelyezkedő királyi székvárosokat, Esztergomot és Székesfehérvárt kiemelni szándékozó Szent István-i tervekhez. Az elképzelés sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Vác püspökei az egész középkoron át a mindenkori király környezetének legtekintélyesebb főpapjai voltak. Több közülük a legmagasabb magyar egyházi méltóságot, az esztergomi érseki címet is elnyerte. Számos váci főpap az ország kormányzatában is jelentős részt vállalt: királyi és királynéi kancellárok, kincstartók, a királyi tanács befolyásos tagjai kerültek ki közülük.

Dömös

A környék festői hegységeiben egymás után épültek fel a királyi és érseki nyaralók majd (sokhelyütt épp e nyaralók alapjain) a szerzetesrendek kolostorai. A nyaralók közül fontos események színhelye volt a dömösi kúria. A dömösi királyi nyaraló már a XI. században kedvelt tartózkodási helye volt uralkodóinknak. 1063-ban a német támadás előtt I. Béla tartotta itt országgyűlését, mikor trónja összeomlott és maga alá temette a királyt, aki nem sokkal ezt követően belehalt sérüléseibe. Apjuk halála után Béla gyermekei, Géza és László hercegek szembekerültek I. András fiával, a Bélát a trónon követő német támogatással megkoronázott Salamonnal (1063-1074). Az elmérgesedett viszály fegyveres harcot eredményezett. 1074. március 14-én a testvérek cseh segítséggel a mogyoródi csatában döntő vereséget mértek Salamonra.

Vác

A középkori krónikák és a hagyományok (a régészeti kutatásokkal szemben) a csatát megelőző és azt követő csodás eseményekhez kötik Vác város és a váci püspökség alapításának történetét. Eszerint a hercegek serege a csata előtt egy nagy erdőségben táborozott le, ahol csak egy Vác (Wach) nevű szent életű remete lakott. A hercegek az egyik reggel az erdő tisztásán lóháton tanácskoztak, amikor László hercegnek, a későbbi Szent László királynak csodás látomása támadt: egy angyal szállt le az égből, kezében arany koronát hozott és azt bátyja, Géza fejére illesztette. László szerint a látomás azt jelentette, hogy diadalmaskodni fognak Salamon fölött az elkövetkező ütközetben és az Isten Gézának adja az ország királyságát. Géza megfogadta, ha teljesül László látomása, székesegyházat emel azon a helyen Szűz Mária tiszteletére. Harmadnapon valóban győzött a hercegek serege Mogyoródnál. Gézát (1074-1077) Székesfehérváron királlyá koronázták, s ezt követően visszatért öccsével a látomás színhelyére, hogy fogadalmának megfelelően ott templomot emeljen. Miközben azon tanakodtak, hol vessék meg a templom alapjait, újabb csodás látomás jelent meg előttük: egy szarvas tűnt fel, agancsán égő gyertyákkal. Eliramodott az erdő felé, majd a Duna partján megállt. A vitézek rányilaztak, mire az a Dunába szökkent, és többé nem látták. László herceg úgy magyarázta a látomást, hogy a szarvas képében Isten angyala jelent meg, és ahonnan a folyóba ugrott, azt a helyet jelölte meg, ahol a Boldogságos Szűz egyházát kell felépíteniük. A krónika szerint a Duna-parton ezen a helyen emelte fel Géza király a székesegyházat, amelyet javadalmakkal és birtokokkal gazdagon megadományozott. Hároméves uralkodást követően élete végén Géza püspökei tanácsára tárgyalásokat kezdett Salamonnal a trónviszály rendezésére, amelyeknek halála vetett véget. Az elhunyt királyt Vácon, az általa alapított székesegyházban temették el.

Visegrád

Géza király halála után a főurak öccsét, Lászlót (1077-1095) választották királlyá. Az új uralkodó gazdag javadalommal és Pozsony várával ajándékozta meg Salamont, de az nem elégedett meg ennyivel. Orgyilkost bérelt fel, hogy ölje meg a királyt. A gyilkos egy éjjel be is lopózott a király hálószobájába, kirántotta kardját, de ekkor villám csapott a piactéren álló feszületbe. Ettől megijedve kiejtette kardját, és a megébredő uralkodó előtt feladta Salamont. László elfogatta és Visegrád várába záratta a lázadót. Később a néphagyomány úgy tartotta, hogy a mai napig is álló alsó vári lakótorony szolgált Salamon tömlöcéül, ezért azt manapság is Salamon-toronynak nevezik. Az épület valójában akkoriban még nem is állt. Visegrád vármegye ispáni vára a Sibrik-dombon épült fel, ide zárták az egykori felszentelt magyar királyt. A legenda szerint, mikor a szentté avatás céljából sikertelenül próbálták meg felnyitni István király szarkofágját, annak éppen ez a "szentségtörés" volt az oka. Miután viszont szabadon engedték Salamont, a koporsó fedele mozdíthatóvá vált, s 1083-ban első királyunkat (vele Imre nevű fiát, Gellért püspököt és két remetét) a pápa szentté avatta. Salamont azonban csak újabb harcok árán sikerült kikergetni az országból.

Dömös

Szent László halála után a trónviszályok újra fellángoltak. Ekkor Álmos herceg szerette volna megszerezni a trónt I. László utódjától, Könyves Kálmántól (1095-1116). A király ezért a lázadót és fiát megvakíttatta, és a dömösi nyaralóba költöztette. Mikor azonban az uralkodó halálát érezte közeledni, mégis úgy döntött, hogy nem hagyja életben Álmost, s egy vitézét, Bothfia Benedeket Dömösre küldte, hogy ölje meg. Álmos a nyaraló szomszédságában álló templomba menekült, de Benedek megtalálta, és erőszakkal elvonszolta. Álmos kezéről lehorzsolódott a bőr, vére az oltárra cseppent. Benedek ettől és a papoktól megijedt, elvágtatott, de leesett lováról, és tettének büntetéséül nyakát szegte. A XII. század során e templomhoz kapcsolódóan épült ki a dömösi prépostság, amelyet Álmos alapított. Ennek altemploma restaurálva ma már újra látogatható.

Visegrád

Az 1241/42-es tatár invázió jelentős változásokat hozott az ország és a Dunakanyar történetében. A háború legfőbb tanulságai közé tartozott, hogy erős kővárak nélkül védtelenek vagyunk a nagy sebességgel haladó könnyűlovas hadseregekkel szemben. Az 1250-es években ezért nagy várépítő mozgalom bontakozott ki hazánkban, melynek élére maga a király, IV. Béla (1235-1270) állt. 1246 körül kezdték el építeni a visegrádi várat, mely ma a Dunakanyar jelképe. Az építkezés a hegytetőn kezdődött, a király feleségének, Laszkarisz Máriának bizánci császári hozományából, majd fokozatosan épült ki az alsó vár a Duna menti útvonal ellenőrzésére, s a vízibástya, mely az alsó vár vízellátását biztosította. Az épületegyüttes mellett, az Apátkúti-völgyben alakult ki az ellátó falu, melynek királyi szolgálói megkapták a folyó túlsó partján található Marost is.

Esztergom

Esztergom történetében az 1241/42-es tatár invázió kétszeresen is tragikus eseményt jelent. Bár a vár - Simon bán és spanyol íjászai hősies kitartásának köszönhetően - nem került a pogányok kezére, a város és környéke elpusztult, s a Dalmáciába menekült IV. Béla király ekkor határozta el, hogy fővárosát Budára helyezi át. A vár 1256-ban végleg az érsekek tulajdonába került, s bár IV. Béla családjával együtt az esztergomi ferencesek templomába temetkezett, a közigazgatási központ elköltözése érzékenyen érintette a várost.