Fekvése, megközelíthetősége, lakossága, területe:

A Dunakanyar egyik kedvelt üdülőhelye a Kis-Duna és a Visegrádi-hegység nyúlványai között mintegy öt kilométer hosszan húzódik. Kompjárat köti össze a Szentendrei-szigeten lévő Pócsmegyerrel, amelyhez régen tartozott. Megközelíthető a 11-es főúton, valamint menetrendszerinti autóbuszjáratokkal, amelyek Budapestről, Szentendréről és Esztergomból közlekednek. Nyáron pihentető, kellemes az utazás a Budapest-Esztergom hajójáraton is. Lakossága: 3483 fő, belterülete: 328 ha, külterülete: 1208 ha.


Története:

Őskori márványleletek bizonyítják, hogy az ember már régen ismerte ezt a területet.
A római kor emlékét őrtorony és lakótelepek maradványa őrzi. A régészek Árpád-kori településnek tartják, melyről 1407-ben írnak először az oklevelek.
A település a honfoglalók leszármazottjaitól, a Rosd nemzetségbeli Leányfalviaktól kapta a nevét, akik a XIV. században tűntek fel először. 1477-ben a Tahi Botos család vásárolt itt birtokrészeket a Leányfalviaktól. A mohácsi vereség után a falu lakossága a szigeten keresett menedéket. A magyar adóösszeírók és a török adólajstromok egyaránt puszta földként említik Leányfalut.
1867-ben még csak egy kocsma és néhány présház volt a környéken. Tíz évvel később már a Pince-hegy oldalát és a folyó menti területet nyaralók népesítették be. Ugyanis a fővárosi polgárság kezdte felfedezni a Szentendre és Tahi közti Duna-partszakasz erdős, dombokkal övezett vonulatát, a hajdan Pócsmegyerhez tartozó Leányfalu-pusztát. Először színészek, énekesek, írók vásároltak telkeket, majd később ügyvédek, orvosok, kereskedők.
Az első idetelepülők között volt Szendrey Ignác és veje, Gyulai Pál író (1826-1909), aki apósa villájában sokszor időzőtt. A második települési hullám a XX. század elejére esett: folytatódott az író-művész fészekrakók hagyománya. Ebből az időből származik Móricz Zsigmond és a Karinthy család nyaralója, melyben ma is leszármazottak laknak.
Leányfalu virágkorát a két világháború között élte. A helybeli Iparoskör színielőadásai, Anna-bálok, hangversenyek, szüreti mulatságok gazdagították a nyaralók és a lakosság életét. Rózsahegyi Kálmán a Nemzeti Színház nagynevű jellemszínészének és Alszeghy Kálmánnak, az Operaház főrendezőjének otthonában gyakran fordultak meg énekesek, muzsikusok, művészvendégek.
Leányfalu az első dunakanyari község, ahol szépítő bizottság működött a település üdülőjellegének tudatos kialakítására és megtartására. A bizottságnak Leányfalusi Társadalmi Egyesület volt a neve, melynek 1914-ből való az első pecsétje és 1936-ban dolgozták ki az alapszabályát. Ebben a munkában Móricz Zsigmond is aktívan részt vett. Ő adott nevet a nyaralótelep új utcáinak.

Leányfalut 1936-ban üdülőhellyé nyilvánították. A nagy változás a II. világháború után következett be, 1949-ben önálló község lett. 1970 óta pedig nagyközség.
A Szentendrével összeépült település infrastruktúrája megfelelő mértékben fejlődik. A nagyközség napjainkban is megtartotta üdülőjellegét. Kiépült a leányfalui Duna-parton végigfutó kerékpárút, amely az egyik legszebb szakasza a dunakanyari kerékpárútnak.

A településen hajóállomás, posta, orvosi, fogorvosi, gyermekorvosi rendelő, gyógyszertár, étterem, hotel, panzió, kemping, strand működik.

A nagyközség a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének része.

A környék legszebb és legnagyobb választékkal rendelkező patikája található a településen. A Szent Klára Gyógyszertár késő délután és szombat délelőtt is nyitva tart.

Túrák:

Leányfalu a Visegrádi-hegységbe vezető túrák fontos kiindulóállomása.
• A Z jelzésű turistaút a Határcsárdától indul. Az 558 m magas Nyerges-hegyre és az alatta lévő Viktor-kunyhóhoz vezet.
• A P jelzésű turistaúton, amely a hajóállomásról indul, Gyulai Pál pihenőjét érintve a Vörös-kő 521 méter magas gerincén keresztül Pilisszentlászlóra juthatunk.