Fekvése, megközelíthetősége, lakossága, területe:

A Szentendrei-sziget közepén, Leányfaluval szemben helyezkedik el, mellyel révjárat köti össze. A Szentendrei-Duna-ág mellé települt községet közúton Tahi felől, kompátkelést igénybevéve Leányfaluról vagy Felsőgödről, a Váci-Duna-ágon át közelíthetjük meg. Lakossága: 901 fő, belterülete: 204 ha, külterülete: 1091 ha.


Története:

A település a honfoglaláskor keletkezett. Ugyanis már honfoglaló őseink is felfigyeltek erre a nem mindennapi szépségű és elhelyezkedésű szigetre, és a Megyer törzs itt táborozott le. A település nevét is innen kapta. Majd a falu a Rosd-nemzetség birtokába került a szigeten lévő településekhez hasonlóan. Első okleveles említése 1497-ből származik, amikor is a falu már templomos helynek számított.
A lakosság mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott. A török időkben sem vált teljesen lakatlanná a község, még a környékről is ide menekültek, mivel a Duna természetes védelmet nyújtott. A török hódoltság alatt az itt lakók hol a budai basának, hol pedig a visegrádi adószedő központnak adóztak. Már a török hódoltság idejében is volt itt református gyülekezet. Önálló templomuk építése előtt a faluban lévő középkori templomot használták, amit később lebontottak. Napjainkban is a lakosság zöme református vallású.

A település sokat szenvedett a nagy árvizektől. Az 1838-as árvíz után mindössze öt kőház és a paplak menekült meg. Az 1965-ös "zöld ár" után építették meg a védőtöltést.

Surány

A váci Duna-ág mentén a XX. század elején Surányi József vásárolt birtokot, amelyet később parcelláztak és létrejött a mai üdülőtelep: Surány, majd az ófalu és Surány között elhelyezkedő Pázsit tófürdő. A nyaralóhely gyorsütemű fejlődésnek indult. Ezáltal Pócsmegyer mezőgazdasági jellege megváltozott. A messzeföldön híres pócsmegyeri szamóca mellett, ma már télen a korcsolyázók, nyáron a fürdőzők és a nagykiterjedésű üdülőtelepre egész évben érkező vendégek sokasága jellemző.

A település nagy értéke, a felszín alatt lévő, az ország lakosságának egyharmadát (Budapestet és környékét) ellátó ivóvízbázis, melynek megőrzése a Fővárosi Vízműveken kívül az idelátogató vendégeknek is feladata.

A község lakóinak száma dinamikusan növekszik, nemcsak az üdülőtelepre állandó lakosként kiköltözők számával, hanem az őstelepülés fejlődésével is.

Pócsmegyer Suránnyal együtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének része. Ezért a szérűskertek mögötti legelő dimbes-dombos arculatának, valamint az itt élő ritka növény- és állatvilág megőrzésére különösen is odafigyelnek.