Dunakeszi múltja és jelene

Dunakeszi a Dunakanyar kapuja. Budapesttől 15 kilométerre a pesti síkságon terül el, a Duna kavicsos törmelékkúpján. Területe 33158 hektár. Lakóinak száma 30 ezer. A város címere ekevas alakú. Középen ezüst - a Dunát jelképező - hullámvonallal kettéosztott, álló pajzs. Felső része kék alapszínű, benne a város védőszentje, Szent Mihály ezüst színben látható. A címer zöld, alsó mezejében levő lófej ezüst színben jelképezi a helység Európa-hírű lósportját.

A város története régi időkre nyúlik vissza. Már az őskorban lakott hely volt. Megtalálhatók a római kor nyomai is. Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a 13. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezew néven említi. Az 1715. évi népességösszeíráskor 18 család élt itt. Az okiratban már Dunakeszi néven szerepel.

1819-ben Alag puszta is benépesült. Itt kezdett építkezni 1890-ben a lovaregylet. A főleg mezőgazdasági munkából élő lakosságnak új kereseti lehetőséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés. 1846-ban készült el Magyarország első vasútvonala Budapest és Vác között. Az első szerelvény - amelyen Kossuth Lajos és Széchenyi István is utazott - csak Dunakeszin állt meg. 1862-ben a jobbágyság megszüntetése után a mezők a falu tulajdonába kerültek. A földeket nem hagyták parlagon, a legrosszabb homokot is megművelték. Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. Az 1900-ban kiadott helységnévtár már községként említi Dunakeszit. A hozzátartozó helyek: Kislalag, Nagyalagmajor, Versenyistállók, Úrlovasok versenytere, Imreházmajor, Vízmű-telep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelő. 1901-ben felépült a községháza (a mai városháza). 1901-1910 között kezdett kiépülni a Banktelep, majd az alagi oldalon a Lovásztelep, a versenyistállók és az új vasútállomás. 1910-ben Alag még különálló község volt, mivel az összes adót létesítményei után a Lovaregylet fizette. Új községházát és iskolát építettek. A lovászok nagyrésze Tiszaszőlősről és Tatáról költözött Alagra. Angliából trénerek és zsokék érkeztek. Az alagi lakosok nagy része a lovaregylet alkalmazásában állt. Ekkor Dunakeszi lakosainak száma 3116 fő. Túlnyomó többségük a környező földeken paradicsomot és zöldségfélét termelő paraszt. Az iparosodás kezdetét a MÁV Főműhely építése jelentette. A konzervgyár elődjét az 1910-es évek végén építették. Két angol tréneré volt az a 7 holdas terület, ahol a kis üzemben a termelés megindult. Kezdetben paradicsom, zöldborsó, szilva, cseresznye, meggy, birskörte feldolgozása és savanyúság készítése volt a fő profiljuk. A gyárat a Merkúr Bank finanszírozta. Az 1930-as években az őslakosság körében még mindig a mezőgazdasági tevékenység volt a meghatározó. A telket vásároló és építő betelepülők kivétel nélkül a környező üzemekbe bejáró ipari dolgozók köréből kerültek ki.

Dunakeszi, Kislalag és Alag 1945 előtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovaregylet, Dunakeszin a vagongyár volt a meghatározó anyagi erő. A vagongyár nélkül Dunakeszi teljes egészében mezőgazdasági terület volt. Alagon a lovaregylet alkalmazottai - idomárok, hajtók - mesés összegeket kerestek. Villákat építettek. Viszont az alacsonyabb beosztásban dolgozók közül sokan nyomorogtak. Zárt rész volt a vagongyár lakótelepe. Ez a dolgozók számára anyagilag segítséget jelentett, de egyben azt is, hogy minden embert erős ellenőrzés alatt lehetett tartani. Ennek ellenére a főműhelyben dolgozók és a környéken lakók körében baloldali csoportok alakultak ki. A főműhelyben dolgozó baloldali munkások és műszakiak akadályozták meg a front közeledésekor a műhely gépeinek elhurcolását. A németek a községet ki akarták üríteni, de a lakosság nem volt hajlandó elhagyni otthonát. A leventekorú fiúkat azonban elvitték. A konzervgyárat 1940-ben a Meinl Gyula Kávébehozatali Rt. vette meg.

Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Keszit és Alagot) 1950. elején egyesítették. 1950. októberében megalakult Dunakeszi első tanácsa. A településen az ipart 1945. után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte. Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. Több termelőszövetkezet alakult. A 140 holdas uradalom, az alagi major volt a magja az 1948-ban alakult alagi állami tangazdaságnak. Az 1960-as években a gazdaság a megye legjobb mezőgazdasági üzemeinek sorába emelkedett. Területe Dunakeszitől az Ipolyig terjedt.

A Magyar Lóverseny Vállalat alagi telepének elődje a Lovaregylet volt. A telivér lótenyésztés és versenyzés bázisát teremtette meg Alagon. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek a hajdan sok küzdelmet megért alagi gyepen. A lónevelés és sport céljára 200 katasztárlis hold állt rendelkezésre. Hét nagy telepen 215 boxban telivéreket, 34-ben ügető, 14-ben pedig a diplomata istálló lovait tartották. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Többször megnyerték az osztrák, a bajor derbyt és az ausztriai díjat. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A Magyar Lovasegylet első elnöke - gróf Széchenyi István - gondolatát megvalósító utódok angol mintára, a kor színvonalát megelőző technikákkal a kontinens legmodernebb tréningközpontját építették ki Alagon. Az alapítás - dátuma 1890 - a mártír miniszterelnök fia - gróf Batthyány Elemér- nevéhez fűződik. A lovasdinasztiák házi legendáriuma, Konrád Ignác festményei, Krúdy Gyula írásai sok lovasbravúrt, európahíres ugróversenyt, kiemelkedően tehetséges lovasteljesítményt örökítenek meg. Dunakeszi ma is büszkén őrzi versenylovas hagyományát. Az izolált alagi őspark 170 hektárján 360 versenyló végzi napi munkáját, készül a budapesti, bécsi, hamburgi versenyekre. És - a jövő századba tekintve - minden tavasszal újra lendül a starter zászlaja, jelezve az alagi lovasmajális kezdetét, fogadva a felüdülésre váró családok, lovasbarátok tömegét.

A városiasodás útját az 1957. utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. A községbe települt a Mechanikai Laboratórium gyáregysége. Rövidesen nagy beruházással bővült a konzervgyár. Felépült a 3. számú házgyár, majd ezt követte az európai színvonalú hűtőház. A házgyárban évente 4200 lakáshoz szükséges falelemeket készítettek. Ugyanitt gyártották a készre szerelt fürdőszoba térelemeket is.

1977-ben megkezdte a termelést a konzervgyár tésztaüzeme is. Az 1970-es években látott munkához a Magyar Hűtőipar dunakeszi gyára. Elsősorban exportra kerülő bogyós gyümölcsöket dogozott fel, illetve tárolta a hús-, a baromi-, a hal- és a tejipar termékeit.

További kisebb üzemek, szövetkezetek alakultak. Az alagi bőripari szövetkezet 1948-tól, az építőipari kisszövetkezet 1952-től, a Posta betongyártó üzeme 1949-től, a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat 1970-től működik. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élők 70%-át foglalkoztatta. Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemű javítását. A várossá válás gondolata erre az időre érett realitássá. Dunakeszi mint jellegzetes munkástelepülés 1977. áprilisában lett város.

Dunakeszi lakosság 11 ezer háztartásban él. A népesség egyharmada lakótelepi összkomfortos otthonokban vagy településszerű többszintes modern lakótelepeken, de a többség családi házakban lakik. A városban az ivóvízellátás a kiépített gerincvezetékhálózattal 100%-ban megoldott. A szennyvízcsatorna-hálózat az ingatlanok 50%-ában van kiépítve. Az elektromos ellátás a városban 100%-os. Ugyancsak 100%-os a vezetékes gázellátás. Nem ilyen kedvező az úthálózat. Dunakeszi belterületi útjainak hossza 100 km, amelyből 33 km a burkolt, 60km a burkolt járda, és 29.000 m2 a kiépített parkoló. A távközlési ellátottság jó. A szükséges hálózatépítés megtörtént. A lakások 45%-ába bekötötték a telefonvonalat. Az új Siemens központ az egész város vonalszükségét kielégíti.

A gazdasági szerkezetváltozás Dunakeszin is éreztette a hatását. Az ipari nagyvállalatok egy része átalakult, némelyeket felszámoltak. Számottevőbb vállalkozás a Sweet Point Édesipari Magánvállalkozás, a Gold King's Kft. üzletház, az Óceán Trading Tartósipari és Kereskedelmi Kft., a Kovács pékség, az EGLOLUX Kft., az ISOTHERM Kft., a VIACO Építőipari Kivitelező és Szolgáltató Kft., az INCOMP Elektronikai Áruház, a Konrád & Winkler Műszaki Kisáruház, a Tabán Autó és Elektronikai Szerviz.

A MÁV 1911-ben megvásárolt Dunakeszi Község határában a telkes gazdáktól 77 kataszteri hold területet a váci vasútvonal és az országút között elterülő legelőkből, s megkezdte a MÁV Főműhely építését. Az építkezés szükségessé tette, hogy a MÁV Dunakeszi-Alag és Göd között külön megállót létesítsen. Az iparvágányok lefektetése után 1918-re elkészültek a nagy kocsiszerelő csarnok főfalai. 1926. május 23-án megnyitották a főműhelyt, mely kizárólag személy-, kalauz- és postakocsijavítással foglalkozott; a felügyeleti személyzet létszáma 58, a dolgozók létszáma 598 fő volt. A MÁV az itt dolgozók részére szolgálati lakásokat, az egyedülállók részére "Legényotthon"-t épített. Szerény üzletsor és közlekedési utak épültek. A MÁV a Műhelytelepen 1928-ban 3 tantermes elemi iskolát emelt. A második világháborút követően dinamikus fejlődésnek indult az üzem, 1950-ben már 1970 fő volt a létszám. Új víztornyot építettek, és elkészült a famegmunkáló műhely. 1957-től már nagy sorozatban készültek a 4 tengelyes kocsik, ami szükségessé tette a második nagy szerelőcsarnok felépítését. Az üzem dolgozói létszáma 1968-ra 3000 főre emelkedett. Ebben az időben került kidolgozásra az üzem további fejlesztésének terve, melyben szerepelt a harmadik szerelőcsarnok, az 1500 adagos konyha, a tanműhely és egy 200 fős szakmunkástanuló kollégium megépítése. A járműjavító üzem háború utáni gyártmányfejlesztésének eredménye volt a "KALÁKA" forgóváz tervezése és megépítése, melynek segítségével biztonságosabban teljesítették a kocsik a kanyarulati igénybevételt /1954/. A következő években a kulturált személyforgalom követelményeinek megfelelő kocsik prototípusainak egész sora került ki az üzemből: így a Bah peremvárosi forgalomra szánt kocsi, a Cah villamos motorkocsi, a büfékocsik több változata és a "RIC" hálókocsi prototípusa. 1957-ben került kidolgozásra a Bah tengelyes személykocsi. A kocsi újszerű, középpontos 8 ajtós megoldása a le- és felszállást gyorsabbá, kényelmesebbé tette. Korszerű, termes jellegű 4-es beosztású ülései kényelmes, magasított fejtámlás kárpitozással készültek. 1983-ig mintegy 30000 db különféle sínen közlekedő jármű került ki a cégtől. 1983-tól 1996-ig az új kocsigyártás szünetelt, ekkor a nagyjavítás keretében alkotott maradandót a cég. 1992. December 30-án létrejött a MÁV Dunakeszi Vagongyártó és Javító Kft. 294 618 m2 alapterületen 772 millió Ft. törzstőkével, 100% MÁV tulajdonként. Az alapító akarata szerint a Kft. fő tevékenysége a vasúti személyszállító és egyéb járművek gyártása, felújítása, karbantartása, korszerűsítése, valamint ezen járművek fő darabjainak, alkatrészeinek javítása, gyártása, készletezése és elosztása. Az 1994-es év meghozta a Kft. Első szakmai sikerét, a DVJ'93 fantázia nevű termékkel elnyerte az INDUSTRIA'94 Kiállítás nagydíját. Ezen a kiállításon ismerhette meg az üzleti világ a Kft. jelmondatát, mely tekinthető egyfajta filozófiának is: "Minőség, gyorsaság, versenyképes áron". A sikerkocsi mindössze tíz hónap alatt készült el, s megkezdődött a sorozatgyártása 1. és 2. osztályú kivitelben. A korszerűsítés főbb területei e típusnál: a forgóváz, a fék, a fűtés, a világítás, az utastájékoztatásra szolgáló hangosítás, rádiótelefon és az ajtóműködtetés. A kocsi 160 km/h sebesség elérésére alkalmas. Az 1995-ös év egyik terméke a "Gördülő Országút", a ROLA kísérőkocsi a kamionsöfőrök utazási, pihenési igényeit elégíti ki kultúrált körülmények között, lehetőséget biztosít egyszerűbb ételek elkészítésére, ételek, italok tárolására. Az 1995-ös év nagy sikerű terméke volt a DVJ'95 fantázia nevű étkező-bisztró kocsi. 1996-ban jelentős exportteljesítményt valósított meg a cég Csehországba és Szlovákiába. Újraindult az újkocsigyártás is 50db 200km/h sebességű, nemzetközi forgalomra alkalmas jármű építésével. 1996-ban megváltozott a Kft. tulajdonosi struktúrája is: 51% MÁV Rt; 39% ABB, 10% dolgozói tulajdonba került.

A SWEET POINT édesipari cég Dunakeszin az egyik legjelentősebb magánvállalkozás. Horváth Imre és Horváth Márta alapította 1985-ben Dunakeszi családiházas övezetében, tipikus kisvállalkozásként. Fejlesztése mindvégig magántőkéből valósult meg. 1989-ben az újonnan kijelölt ipai övezetben, zöldmezős beruházásként kezdődött az első, már ipari méretű építkezés. A fejlesztés 1993-ban tovább folytatódott, a telep újabb csarnokokkal bővült. A cég összesen 4000 m2 beépítet területtel rendelkezik, s átlag 250 főnek biztosít munkát. Termelése 1995-ben meghaladta az évi 5000 tonnát. 1996-ben már a magyarországi édesipari termelés több mint 10%-át adja az igen jelentős, nemzetközileg elismert multinacionális cégek mellett. Termékeiket országszerte fogyasztják és szeretik. A környező országokon kívül jelentős exportot bonyolítanak le az USA-val. Így Dunakeszi nevét nemcsak országszerte teszik ismertté, hanem Moszkvától New Yorkig a világ igen sok pontján. Újabb fejlesztésükhöz 1996-os előkészületekkel '97-ben kezdenek a még meglevő területeik hasznosításával. A cég tulajdonosainak és vezetőinek elképzelése szerint nem elegendő valahol termelni, hanem az európai normáknak megfelelő környezetben kell azt tenni, s ehhez a belső kialakításon felül elengedhetetlen a cég külső területeinek arculati megformálása is. Ez hozzájárul a város arculatának és rendezettségének kialakításához is.

A Gold King's Univerzális Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t 1991-ben alapította Nagy Imre és felesége. A cég tipikus vállalkozói utat járt be. Sátoros kereskedelemmel indult, s eljutott egy országos üzlethálózat megteremtéséhez. A cég üzleti tevékenységét a dohány-nagykereskedelem alapozta meg, ma azonban már a lakosság olcsóbb és jobb ellátását szolgáló teljes élelmiszer-vertikumot forgalmazza. A Kft. központjából (Dunakeszi Szent István u. 78-80. sz.) a cég saját szállító eszközeivel látja el a Győr-Sopron-Moson és Hajdú-Bihar megyei három nagykereskedelmi telephelyét és a hozzákapcsolt húsz kiskereskedelmi üzletét. A Kft. fejlődése nem csupán belső eredményeket hozott. Minden üzletének otthont adó városban erejéhez mérten támogatja az öregeket, a kultúrát, az oktatást, a rendezvényeket és kiemelten a dunakeszi lósport újjáélesztését.

Számottevő munkanélküliség nincs. Jó a kereskedelmi ellátás. Széles körű a lakossági szolgáltatás. Dunakeszin két bölcsőde, öt városi és két alapítványi óvoda működik. Az alapfokú iskolások öt általános és egy alapítványi iskolában tanulnak. Két középiskolája van a városnak, a Radnóti Miklós Gimnázium és a Gárdonyi Géza Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola. A zeneiskolában 29 éve tanulnak a tehetséges fiatalok. A város kulturális életében meghatározó szerepe van a József Attila Művelődési Központnak. Munkájuk fő jellemzője a nagy hagyományokkal rendelkező művészeti csoportok fenntartása és működtetése. A könyvtár a könyvkölcsönzés mellett a rendszeres író-olvasó találkozók, klubnapok, gyermekfoglalkozások színtere. A Városvédő és Városszépítő Egyesület kezében van a helytörténeti gyűjtemény, amely a helység múltját őrzi és mutatja be. Egy mozi van a városban. Dunakeszi régi sporthagyományokkal rendelkezik. A Dunakeszi Vasutas Sportegyesület és a Dunakeszi Sportegyesület mellett a diáksport is jelentős. Gazdag hagyományai vannak a városi tömegsportversenynek. Ma már valamennyi iskola korszerű, jól felszerelt tornateremmel rendelkezik. Kiemelkedik a gimnázium mellett működő, a nemzetközi szabványoknak is megfelelő sportcsarnok. Különleges sportolási lehetőséges nyújt a MALÉV Sportrepülőklub és a Diplomata lovasistálló. Egyre több lakást kötnek be a városi kábeltévé hálózatba, ahol heti két alkalommal jelentkezik a Dunakeszi TV Hírmagazin. Dunakeszi 1984. óta lát el körzetközponti feladatokat. A modern, jól felszerelt rendelőintézet a szakrendelőkkel együtt fogadja Göd és Fót lakosságát is. A városi rendőrkapitányság, a városi bíróság, a városi ügyészség, a munkaerőszolgálati kirendeltség és a földhivatal kirendeltsége is körzetközponti feladatokat lát el. A középfokú oktatási intézmények fogadják a környező települések diákjait is. A távolabb lakók diákotthoni elhelyezést kapnak. A városban három római katolikus, egy református és egy evangélikus templom van. Dunakeszin több civil szervezet és egyesület aktívan dolgozik. Legnagyobb taglétszámmal a dunakeszi kertbarát egyesület rendelkezik.

Dunakeszi 1989-ben létesített kapcsolatot az olaszországi Casalgrandeval. A sport, a kultúra, képzőművészet eredményeinek kölcsönös bemutatása mellett egyre inkább gazdasági együttműködésre is törekszik a két település vezetése. Dunakeszi nem bővelkedik idegenforgalmi nevezetességekben, Duna-parti fekvése és a főváros közelsége mégis vonzza a vendégeket. Nyaranta megtelik a Camping a Duna-parton, és a magánpanziókban is telt ház van.


(Magyarország városai /szerk. Karvalics László. - Bp. : Égisz Kft. 1996. - 1 köt. 219-224. p.)