Püspökszilágy Váctól délkeletre a Nyugati Cserhát nyúlványai között búvik meg, a várostól mintegy 15-16 kilométer távolságban. Határa 2530 hektárnyi területének nagyobbik felét ma is összefüggő, - jórészt tölgyes, cseres – erdők foglalják el. A hajdani időkben ezek az erdőrengetegek jóval nagyobbak voltak, s amint erre a község neve is utal, igen jelentős volt a Szil-fával benőtt terület. Püspökszilágy határa másik két település különálló határát is magába olvasztotta a letűnt évszázadok során. A két település Szór és Garlan.. Szór első okleveles emléke egy az 1332-37-es évekből származó pápai tizedjegyzék.
Sajnos Püspökszilágyról kevés írásos emlék maradt fenn, ennek oka, hogy a község története szorosan összefonódott a váci Püspökségével. A kezdetektől fogva a püspöki birtok része volt és maradt egészen 1945-ig.
A török időkben Szór és Garlan községek elpusztultak és egybeolvadtak Püspökszilággyal, amely lakottan élte túl e nehéz időket.
A török kiverése után újabb megpróbáltatások, szenvedések vártak az akkori lakosokra. A felszabadított területeken a török helyett II. Lipót katonái követelték maguknak a gabonát, pénzt, húst, s még sok mindent, ami szükséges volt a hadviseléshez. Az országot feladni kényszerülő török elleni csaták, majd a Rákóczi szabadságharc hadi eseményei és az azokkal együtt járó adóterhek, „rekvirálások” újra meg újra menekülésre késztették a lakosságot. A falu lakossága 1715-re mindössze 12 jobbágy és 2 zsellércsaládból állott.
A következő években, évtizedekben újabb betelepítésekkel – bár nem túl gyorsan, de fokozatosan – emelkedett a falu lélekszáma.
Másik csalhatatlan jeleként a meginduló közösség-szerveződésnek, ebben az évben (1715.) hozták rendbe a község templomát. 1719-ben készült el Szilágy község első ismert pecsétnyomója, amely a közigazgatás megszerveződésére mutat.
A XIX. század első évtizedeinek reformmozgalmai vezettek el az 1848/49-es szabadságharcig, amelynek helyi eseményeiről egyetlen hiteles adatnak sikerült nyomára bukkanni: ez szerint a nemzetőrség VI. Őrnagyi kerületében 100 püspökszilágyi katona harcolt.
1876-ban 735 lakos élt Szilágyon. A lakosság száma egy 1910-res monográfia szerint 1002-re emelkedett. Ezekben az években épült meg a Váchartyán-Kisnémedi-Püspökszilágy közötti közút és a távbeszélő hálózat.
Az első világháborúban 224 katona vonult be és 35 hősi halált halt.
A háború végén, a húszas években épült meg a falu községháza. 1926-ban kapta meg az építésre a megbízást Csikos István váci építőmester, és 1928-ra készen állt az épület.
A második világháború 1944. December 8-án érte el szilágy községet az előrenyomuló szovjet hadsereggel. Bár a községet sem emberéletben, sem épületeiben nem érte kár, a község lakói megtapasztalhatták ismét az idegen hatalom katonáinak rablásait, fosztogatásait.
1945 március 15-én megjelenő kormányrendelet hatására 12 taggal megalakult a Földosztó Bizottság. 1948-ban kiépült az elektromos hálózat a faluban és a Váchartyánban felavatott gépállomás jó munkalehetőséget teremtett a környéken. A lakosok száma 1960-ra 1131 főre nőtt. 1964-ben megkezdődött az új iskolaépület-szolgálati lakás építése, a hajdani mészárszékből készült iskola helyén. 1966-ban felépült a labdarúgó pályán a sportöltöző. 1968-71 között épült az új művelődési otthon, amely a település méretei alapján ma is tiszteletet parancsoló intézménye a községnek. Az 1972-ben megkezdett vízvezeték építés újabb jelentős állomása volt Püspökszilágy fejlődésének, amely azonban nem csak a középületek építésében mutatkozott meg.
A biztatónak induló fejlődést 1975 törte meg: A kormányhatározat nyomán megvalósított „nagyközségesítés” – a másik két községgel együtt visszavetette Püspökszilágy önálló létének esélyeit.

Forrás: Czéh lászló: Püspökszilágy (Püspökszilágy, 1996)

Szálláshelyek, vendéglátás

Várostérkép a térképcentrum oldalán

Feliratkeresés a térképcentrum oldalán

A településhez kapcsolódó túraútvonalak és virtuális túrák