(Paumasch)
Fekvése, megközelíthetősége, lakossága, területe:

A Budakalásszal összeépült város a Pilis kapujában, a Dera-patak völgyében húzódik végig mintegy 4 kilométer hosszan. Északi részén a Mesélő-hegy, távolabb a Kő-hegy szegélyezi. Megközelíthető a 11-es főútról 2 km-es letérővel, vagy Csobánka illetve Pilisszentkereszt felől és a Budapest-Szentendre HÉV-vonalon. Lakossága: 16 445 fő, belterülete: 532 ha, külterülete: 4904 ha.


Története:

A település neve valószínűleg latin eredetű: Pomosus = gyümölcsben gazdag. Más magyarázatok szerint az ószláv pomazati = megszentelni szóból származik.
Pomáz évezredek óta lakott helynek számított, az újkőkorból, a rézkorból és a bronzkorból is maradtak ránk régészeti leletek. A római kor emlékei közül egy kőszarkofág, pénzek és feliratos kövek az ismertebbek, valamint több római villa nyomai is előkerültek.
Pomáz létezéséről az első hivatalos írásos emlék II. Béla 1138-ban kelt oklevele, melyben a község Pomac néven szerepel. Az Árpád-kori falu és környéke a Dunakanyarban folyó szőlőművelés központja lett. A XII. században a dömösi apátságnak voltak itt szőlőbirtokai, majd száz év múlva a margitszigeti domonkos apácák tulajdonába került. A XIV. századtól a Kartal nemzetség leszármazottai birtokolták ezt a területet. 1368-ban keltezett oklevél említi őket először. Nagy Lajos király templomot épített ide az Árpád-kori templom helyére. A templomhoz a királynék várkastélya kapcsolódott, melyet a pilisi vadászatok során keresték fel. A vadászkastély virágkorát a XV. század második felében élte. Utolsó lakója II. Lajos felesége, Mária királyné volt, de a mohácsi csata után ez a kastély is elpusztult. Később Pomáz is a Budán székelő pasák tulajdonába került. A másfél évszázados török hódoltság alatt a falu lakossága erősen megfogyatkozott. A felszabadító hadjáratok után szerbek telepedtek meg itt a XVII. század végén. Majd később több hullámban németek és szlovákok érkeztek. A XX. század elején megnőtt az idetelepülő magyarság száma. Később cigány családok is költöztek ide.

A cigány, a német és a szerb kisebbségek hagyományait, kultúráját a községben több évtizedes múlttal rendelkező nemzetiségi együttesek és évente megrendezendő nemzetiségi találkozók is ápolják.

A nagyközség jeles lakói voltak:

• Glykais Gyula olimpiai aranyérmes kardvívó,
• Alföldi András történész, akadémikus,
• Jankovits Gyula szobrászművész,
• Vujicsics Tihamér zeneszerző, népzenekutató.

Budapest szívétől félórai HÉV-utazás után csodálatos természeti környezetben sétálhat, kerékpározhat, lovagolhat a turista. A helyi lovasiskolában a kiránduláshoz lovat bérelhet. A város fölé emelkedő hegyek, a Nagy-Csikóvár; alatta a Kartalia; lefelé hanyatlik finom vonulatával a Bölcső-hegy és a Messelia; a Kő-hegy meredek sziklái. Itt található a Holdvilág-árok, a Gyopár- és a János-forrás; Nyerges-hegység; a másik oldalon a Majdánpola domjai mögött a Nagy- és Kis-Kevély; valamint az Oszoly nyújtanak ideális kikapcsolódást, felüdülést.

A városban HÉV-állomás, posta, étterem, panzió, turistaszálló, kerékpárszervíz található.
A HÉV-állomás előtti térről indulnak azok az autóbuszok, amelyekkel a Pilisszentkereszten keresztül Dobogókő, a hegység leglátogatottabb turisztikai központja érhető el.

A város a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének része. A Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom vigyáz a környék természeti értékeire.