Fekvése, megközelíthetősége, lélekszáma, területe:

Szob a Duna bal partján fekszik az Ipoly torkolatánál, közel a szlovákiai határhoz. Ebből adódóan fontos vasúti határátkelőhely. Megközelíthető a Duna bal partján a 12-es úton, a jobb partján pedig a 11-es úton Basaharcig, ahol lehetőség van révvel való átkelésre.
A nagyközség lakossága: 2806 fő, belterülete: 180 ha, külterülete 1827 ha.

A település története:

Szob neve szláv eredetű, a Sobek, Sobow név becézett formája. Szob előnyös földrajzi elhelyezkedése miatt az őskor óta lakott település, melyről gazdag régészeti lelet tanúskodik. Őskori balták, pattintott kőeszközök, rézkori sírok és használati tárgyak, római bélyeges téglák kerültek elő az ásatások során. Kiemelkedő leletnek számít a kelta eredetű sírbeli tárgy, a "kantharosz", melyet a Magyar Nemzeti Múzeumban állítottak ki.
I. Valentinus császár idején a rómaiak a limes előretolt bástyájaként őrtornyot építettek ide, amelyet a IV-V. század fordulóján pusztítottak el a barbárok.
A hagyomány szerint itt keltek át a Dunán a honfoglaló magyarok.
A település első okleveles említése 1280-ból származik, amelyben Kézai Simon Terra Sob néven ír a faluról. Ebben az időben szobi nemesek birtoka volt, és királyi hajósok laktak itt. 1355-ben Nagy Lajos király Szob, Helemba és Letkés hajósainak vámmentességet adományozott a Dunán. 1371-ben a budaiakat megillető jogokat és kiváltságokat kaptak a szobiak. A középkor virágzó évszázadaiban a nosztrai pálos rend birtoka volt a község, és őket illette meg a szobi vám jövedelme is. II. Lajos király a damásdi várat tartozékaival együtt (Szob, Letkés, Tölgyes és Helemba) elzálogosította. A török uralom idején jelentős mértékben megfogyatkozott Szob lakossága. S ezért a XVIII. században nyitrai szlovákokat telepítettek ide a lakosság kiegészítésére. Ekkorra a hegyek lábainál elhelyezkedő falu már teljesen a Duna mellé települt, s az esztergomi főkáptalan birtokába került.
A XVIII. században telepedett ide a németalföldi eredetű Luczenbacher-család, melynek tagjai jelentős szerepet játszottak a falu fejlődésében. Az ország iparosításában elért kiváló eredményeiért nemességet adományoztak a család kiemelkedő tagjának: Luczenbacher Pálnak 1878-ban.
E család oldalági szülötte volt Luczenbacher János, aki 1840-től a Magyar Tudományos Akadémi éremgyűjteményének, 1846-től pedig a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának vezetője volt. Számos régészeti kutatás és tudományos értekezés fűződik a nevéhez. Ő tárta fel III. Béla király és felesége sírját Székesfehérvárott. A kor kiemelkedő tudósaként tartották számon. 1848-ban vezetéknevét Érdyre magyarosította.
A Norvégiából származó Gregersen-család is itt lakott a községben. A XIX. századi vasút- és hídépítkezésekben nagy vagyonra tettek szert.
1883-1885 között Szobon élt a Kodály Zoltán is, akinek édesapja, Kodály Frigyes a vasútállomás főnöke volt.
Szob az Árpád-kortól a trianoni békéig Hont vármegyéhez tartozott, majd Nógrád megyéhez, 1950-től pedig Pest megyei településként tartják számon.

Szob és Márianosztra között helyezkedik el a vulkáni eredetű, lajtamészkővel borított Csák-hegy (379 m), melynek oldalában hosszú idő óta kőbánya működik. Az ország legnagyobb kőbányájában út- és vasútépítéshez alkalmas követ bányásznak. Szobon található a kőbánya zúzdája és kőosztályozója.
Szobon található a Szobi Szörp Rt, amely az ország egyik legnagyobb szörpüzemnek számít. Itt dolgozzák fel a környéken termesztett bogyós gyümölcsöket. Itt készítik a Szobi gyümölcsleveket, szörpöket s itt palackozzák a Visegrádi ásványvizet.

A községben óvoda, általános iskolák, könyvtár, múzeumok, orvosi rendelők, gyógyszertár és posta működik. A Duna-parton található Szabadidőközpont és Sportcsarnok a lehetőséget nyújt a szabadidő tartalmasabb eltöltésére. A közelben lévő kemping és strand májustól októberig várja a vendégeket.
A Duna-parton rév- és hajóállomás működik. A település része a Duna-Ipoly Nemzeti Park területének.
Túra:
A vasútállomásról induló K jelzésű turistaúton a Börzsöny vadregényes tájait ismerhetjük meg.