Mi sem lenne természetesebb, minthogy dédunokák a dédapák erdeiben tegyenek pihentető sétákat! Így talán nem a cím a meglepő, hanem a végén található kérdőjel - gondolhatnánk laikusként. Pedig sajnos a kérdőjel a helyén van és a több száz évvel ezelőtt lezajlott tájtörténeti változásokra vezethető vissza, aminek eredményeként a területek degradálódásával roncsolt élőhelyek jöttek létre.

Mintegy másfél évszázaddal ezelőtt ezeket a degradálódott területeket a gyors erdősítés érdekében tájidegen fajokkal ültették be. A termőhelyidegen fafajok mára az eredeti, őshonos állományokban átalakulásokat okoztak. Hazánk erdészeti szakembereire ezért különleges felelősséggel járó szakmai feladat hárul: erdőszerkezet átalakítással vissza kell vezetniük ezeket az erdőket természetközeli állapotukba, segítve a tájra jellemző fafajok és az erdőt alkotó eredeti állomány újra megtelepedését, a leromlott természetvédelmi értékű erdők állapotának javulását, hogy unokáink, dédunokáink olyan erdőkben járhassanak majd, melyek természetszerűségükben az évszázadokkal ezelőtti erdők képét idézik fel.

Az Ipoly Erdő Zrt. kezelésébe tartozó területeken, a mintegy 200 helyszínen, európai uniós források segítségével megvalósult élőhelyvédelmi beavatkozások egyik célja éppen a termőhelyidegen társulások átalakítása volt, a termőhelynek megfelelő pannon cseres tölgyes, pannon gyertyános tölgyes és egyéb őshonos társulásokká. Az Ipoly Erdő Zrt. erdészeti szakemberei ezzel olyan folyamatokat indítottak el, melyek során hosszú távon javulás áll be ezeknek az élőhelyeknek a természeti állapotában. A projektterületen tarvágást végeztek, legallyazták az erdei fenyőket, elvontatták a rönköket és aprítékolták a gallyakat, majd a talajelőkészítés után tölgy csemetéket, a göcsösödés elkerülésére pedig árnyékképző kísérő fajokat ültettek.

A különleges gondoskodást igénylő területen, amelyet a vadkár elhárítására vadhálóval zártak körül, szépen megmaradtak a csemeték. A terület gondozása mellett nincs másra szükség, mint türelemre, hiszen időbe telik, amíg felnő egy erdő. A mi időnkbe, gyermekeink, unokáink idejébe. Ha viszont felnő, akkor újra az őshonos állomány borítja majd a Cserhát kőkereszt felőli oldalát. Az arra járó kisgyermekek pedig a kerítés láttán áhítatot éreznek, mert azt hiszik, szarvasokat véd. Az erdészek, ha kis vendégük akad, mosolyogva válaszolják, hogy itt most a szarvasoknak nem bent, hanem kint van a helyük, mert a csemeték sérülékenyek. Hosszú az út, amíg a magból erdő lesz...