Most nem a gyorshajtásra gondolok, pedig a kettő kísértetiesen hasonlít egymásra. Hanem arra, amikor nagyobb tempót diktálok magamnak, mint amit a testem-lelkem elbír. Rohanok reggel a gyerekkel az óvodába-iskolába, utána irány a munka, ahol versenyt futok a kollégákkal vagy a konkurenciával. Hazafelé beszaladok a közértbe, hogy vásároljak valami gyors vacsorának valót. Majd otthon sietve kipakolok és elrobogok egy fittnes terembe vagy tornára, mert fontos a jó kinézet. Divat a "csontsoványság", mindegy, hogy 18 éves vagyok vagy 38. A lényeg, hogy minél jobban nézzek ki, nem számít, hogy ez mekkora energiába kerül. Utána futás haza, összedobok egy gyors vacsorát a családnak.

A gyerekekkel való beszélgetést elintézem annyival, hogy "Na, mi volt a suliban?"De a választ már nem is hallom, mert otthon is folytatom a zsonglőrködést a mindennapi teendőim között. Ezek után szinte beájulok a fáradtságtól az ágyba és holnap kezdődik minden elölről...

ÉS EKKOR egyszer csak azt mondja a testem, a lelkem, hogy ELÉG! Kapok például, először csak figyelmeztetést, egy lázzal járó hasmenést - átszalad (!) rajtam az étel,- és ez ugye a betegség természeténél fogva az otthonunkhoz köt.

Mit teszek még ekkor is? Odakészítem mind a 4 újságot, amit már hetek óta szeretnék elolvasni, 5 könyvet, ami több hónapja várakozik a polcomon. Meg ne feledkezzek a filmekről sem, amit már mióta nem volt időm megnézni, úgyhogy jöhet az is. A fejem mellé az éjjeli szekrényre az elmaradhatatlan mobil, vonalas telefon, laptop, hogy legalább három csatornán elérhessenek.

Minden percet kihasználva betegség idején is, nehogy lemaradjak!
Miről is...?
Még mindig "nem vettem a lapot", amit intő jelként kaptam!

Akkor mit kell tenni?
SEMMIT! A semmit is lehet csinálni. Persze vannak néhányan, akik ezt már profi módon űzik, de a semmittevés pejoratív értelmében. A fenti életvitelű emberek viszont félnek a semmittevéstől (milyen gazdag a mi nyelvünk!).

Nem kapok bele a 4. könyvbe, nem indítom el a DVD filmet, sőt be sem kapcsolom a televíziót, mert nem szeretném a hírcsatornák által rám zúdított borzalmakat bevetíteni az épp gyógyulni kívánó testembe-lelkembe és minden telefont, internetet kikapcsolok.

CSÖNDET teremtek, kívül és belül is. Meggyújtok egy gyertyát és nem nézek, nem hallgatok semmit, csak vagyok. Nehéz lesz ezt az állapotot megtartani néhány percnél tovább, de tudatosan kell a
semmit "csinálni" és akkor sikerülhet eljutni a nyugalom atmoszférájába. Először össze-vissza cikáznak majd a gondolatok a fejemben. Aztán egy idő után szépen lassan letisztulnak, és ezek a letisztult gondolatok lesznek az igazán fontosak nekem.

Ezekkel a gondolatokkal és legalább egy nap nyugalommal vár az Egészséges vagyok című ezoterikus rendezvény Február 20-án, szombaton a Reménység Házban.

Rendezvényről részletesen az www.egeszsegesvagyok.hu oldalon olvashatsz.


Igar Beatrix