2001-ben még arról cikkeztek a napilapok, hogy hazánkban több mint 15 ezer gazdátlan, bezárt, ám veszélyt rejtő bánya van, amelyek mielőbbi rekultivációra várnak, addig ma már lehetőségként merül fel egyik-másik régen bezárt bánya újranyitása. Egy elfeledett szakma feltámasztásának lehetünk a közeljövőben szemtanúi?

Egy kis történelem
Magyarországon a középkortól kezdve hosszú időn át fénykorát érte a bányászat, és sok ezer ember megélhetését, lakhatását, fűtését biztosították a bányák, volt olyan időszak, amikor a lakosság fél százaléka dolgozott az ipar ezen szegmensében. A bányák köré aztán egész falvak és városok települtek és adtak megélhetést és biztos jövőt az ott élőknek.
Trianon aztán itt is közbeszólt, hiszen csonka Magyarország területén csak kevés bánya maradt, ennek ellenére az ipari fejlődés nem állt meg, amelyhez nyersanyagot kellett biztosítani. Éppen ezért nyitottak meg újabb és újabb bányákat, még ha azokból csak kevésbé gazdaságosan lehetett is "felhozni" a szenet, mint a korábbi bányákból. Az utolsónak bezárt Márkushegyi Bányaüzemet is ezzel a hullámmal nyitották meg 1981-ben, mely egészen tavaly év végéig, végleges bezárásáig üzemelt, és adott megélhetést az ott dolgozóknak. (Ez a bánya volt hazánk utolsó mélyművelésű szénbányája). A Vértes lábánál, Pusztavám falu közelében fekvő bányának jelenleg a rekultivációja folyik, jövőre az összes gép eltávolításra kerül a járatokból, 3 év múlva pedig már a külszíni létesítmények sem lesznek láthatóak a területen.

Van jövő?
A jelenlegi képek eléggé aggasztóak a bányászat jövőjét illetően, bár kormányzati szándékok vannak az iparág felélesztésére, hiszen hosszú távon hazánk elemi érdeke ez. Ahhoz, hogy a hazai energiaellátás biztosított legyen, és energiafüggőségünk csökkenjen, elengedhetetlen a bányák újranyitása, arról nem is beszélve, hogy ezzel új munkahelyek jönnének létre. Az újranyitott bányáknál alkalmazott modern gépek és a legújabb technológiák pedig biztosíthatják a környezet minimális igénybevételét is.

Bányahelyzet a Dunakanyarban
A Dunakanyar hegységeiben is nagy múltra tekint vissza a bányászat, hiszen a Börzsönyben már az 1300-as évekről vannak írásos adatok a bányászat múltjáról, mely itt a XV. században élte virágkorát és utolsó nagy korszaka az 1700-as évek második felére tehető. A Börzsönyben elsősorban érceket bányásztak, erről tanúskodik a XVIII. századból származó utolsó kohászati emlékünk is, a Nagybörzsönyben található ezüstkohó. A második világháború megállította itt a bányászatot, később több hullámban is folytattak kutatásokat a Börzsönyben található ércek megtalálására, és e célból több korábbi bányát is kinyitottak (pl. Alsó-Fagyosasszony, Alsó-Rózsa-táró). Az utolsó kutatást 1991-ben végezték az ércvagyon feltérképezése céljából az Alsó-Rózsa-Táróban, és találtak is 4.000 kg aranyat tartalmazó érctelért, ám ennek kibányászása jelentős költséggel járna.
A Pilisben az 1850-es évektől lendült fel a szénbányászat, Szentiván megnyitása után Nagykovácsiban is nyitottak több kisebb magánybányát, ezek azonban csak 1901-ig üzemeltek. Újabb fellendülés után végül 1969 végén szűnt meg teljes egészében a szénbányászat a Pilisben.

Két világszenzáció a bányászat területéről
A Bükkábrányban található külszíni lignitbánya, melynek rekultivációja folyik két dologban is világhírnévre tett szert: egyrészt itt dolgozik a világ legnagyobb kompakt kotrógépe, melyet 2009-ben készített el gyártója, és üzemi tömegének (1.630 t) valamint motortárcsájának átmérője méretének (12m) köszönhetően a világon a legnagyobbnak számít. Másrészt 2007-ben szerves állapotban megmaradt 16 db 5-6 m magas 1,5-3 m átmérőjű, 7,2-7,6 millió éves fatörzset találtak itt 60 méteres mélységben, melyek sem nem szenesedtek el, sem nem kövesedtek meg, emiatt számítanak őslénytani világszenzációnak. A 16 talált fatörzsből 10-et sikerült a felszínre hozni, tekintettel hatalmas tömegükre, melyek egyenként 3 és 10 tonna között mozogtak. Ezekből 4-et Miskolcra szállítottak, 6-ot pedig az Ipolytarnóci Bemutatóhelyen helyeztek el.

A képen egy Parker 17 tonnás SR94-es lánctalpas nehézrosta látható munka közben