Ha a féltékenység teljesen hatalmába keríti az egyént, akkor talán joggal gyanakszunk arra, hogy a lelki betegségek egyik formájáról lehet szó. Az utóbbi száz évben már sok szakértő vélekedett így. A féltékenység érzelme szenvedést okoz és lefokozza az egyén élet- és munkaképességét. Célja kétségtelenül a másik fölötti egyeduralom, gyakran nemcsak a valódi vagy vélt riválisra terjed ki, hanem minden olyan emberre és dologra is, amely a társ érdeklődését leköti (Th. Van de Velde, 1926).

A téma egyik legfőbb szakértője E. Bornemann (1986) osztrák szexológus, úgy véli, hogy a párkapcsolati féltékenység nem egyéni betegség, hanem társadalmi jelenség, vagyis egy rosszul működő társadalmi rend szexuális árnyoldala. Ez azt jelenti, hogy bizonyos fajta társadalmakban a féltékenység előfordulása várható és természetes, így pl. hazánkban enyhébb formáiban nem tekinthető egyénileg kórosnak.
Az átlagos, köznapi féltékenység még nem kifejezetten mondható betegségnek, az egyéb okból meglévő betegséghajlam esetén azonban kiválthat, vagy súlyosbíthat idegrendszeri és lelki betegségeket. Aki féltékennyé válik, egyre kevésbé tud józanul mérlegelni, lelkileg visszaesik egy gyermeki szintre és elvárja, hogy partnere csak vele törődjön. Könnyen kialakulhat egy ördögi körforgás, s ez nemcsak a kapcsolatot teszi tönkre, hanem minden érintettet megnyomorít, valamint lelki válságba sodor.
Sokak hiedelmével ellentétben a féltékenység gyakorlatilag majdnem független a partner viselkedésétől, és ami az egyik legfontosabb, hogy a féltékenység nem a szerelem fokának mutatója! A féltékenység lényege szerint feltételezi a partner feletti, kizárólagos rendelkezés jogát és ennek veszélyeztetettségét egy vetélytárs által, nyilvánvaló, hogy önféltés, önzés, hatalomvágy és tulajdonosi szemlélet nélkül nem kel életre. Ezekhez gyakran társul még szorongás, düh, gyűlölet, bosszúvágy és hasonló negatív és romboló indulat is.

Napjainkban a nemek hagyományos viszonya átalakulóban van, ugyanis a férfiuralmi berendezkedést kezdi felváltani a nemek egyenrangúságán alapuló társadalmi rend. Ez a forradalmi változás átmenetileg föllobbanthatja a férfiak féltékenységét, megélénkíti a hatalmi harcokat, de végső soron majd megszűnteti a féltékenység társadalmi alapját.
Mindebből látható, hogy a párkapcsolati féltékenység elsődlegesen nem az egyén, hanem a társadalom betegsége, sötét oldala. Megszűntetéséhez tehát a társadalmat kell gyógykezelni, átalakítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egyének önmagukban tehetetlenek.

A féltékenységi hajlam szöges ellentéte a bizalomnak. Aki féltékeny, az bizalmatlan és gyanakvó. Ráadásul éppen abban bízik legkevésbé, akivel intim, vagyis bizalmas, bensőséges viszonyban kellene állnia, hiszen ott a legsérülékenyebb.
A bizalom persze nem teremthető meg máról holnapra, a nyitottság többi ismérvétől függetlenül. Sok múlik azon, hogy a bizalomnak milyen fokáról, szintjéről indulnak, és mennyire merev vagy rugalmas a partnerek személyisége. Az őszinteség váratlanul nagy adagjai fájdalmasak is lehetnek, ami kritikus helyzetet teremthet, bár hosszabb távon hasznos is lehet. Mindenesetre célszerűbb eleinte kisebb jelentőségű kérdésekben gyakorolni a teljes őszinteséggel kivívott bizalom elérését. Azonban kifejezetten érdemes, mert a kölcsönös és teljes bizalom hiánya és az állandó gyanakvás, gyanúsítgatás nemcsak a párkapcsolat intim jellegét rontja meg, hanem elidegenít és ellenséges indulatokat is kelt egymás iránt. Aki szeretné, már ma is kipróbálhatja a féltékenységtől mentes életet. Nem lesz könnyű dolga; de ha a partnerek lelkileg is egészséges, érett emberek, sikerrel ellenállhatnak a társadalmi nyomásnak, s kialakíthatják önmagukban a teljes, nyílt bizalmat egymás iránt.

Gerecze Réka
pszichológus
rgerecze@hotmail.com

Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Allport, G. W.(1980): A személyiség alakulása. Gondolat Kiadó
- Bach, G. & P. Wyden (1969): The Intimate Enemy. How to Fight Fair in Love and Marriage, Marrow
- Bagdy E. (1977): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Tankönyvkiadó
- Bagdy E. (szerk.) (2002): Párkapcsolatok dinamikája. Animula K.
- Beecher, M. & W. (1971): An Anatomy of Jealousy, Harper & Row
- Borneman, E. (1981): Reifungsphasen der Kindheit. 1.B. Jugend u. Volk V.,
- Borneman, E. (1986): Die Neue Eifersucht.
- Velde, Th. H. van de (1928): A tökéletes házasság élettana és megvalósítása, Rozsnyai Károly Kiadása