A társas kapcsolatok kezdeményezésében, fenntartásában és befejezésében egyaránt kifejezetten fontos elem mások észlelése. Vizsgálatok során (Landis, Forgács, 1997) kiderült, hogy pusztán fénykép alapján a személyek érzelmei nem azonosíthatóak pontosan, ugyanis azok felismeréséhez szükséges a kontextus, vagyis annak körülménye is. További megfigyelések alapján az is elmondható, hogy csupán a tiszta alapérzelmeknél pontos az észlelés, viszont a bonyolult helyzetekben kialakuló érzéseknél kevésbé, amely lehet azért is, mert maguk az érzelmeket átélők is változatos érzelmeket éltek át észlelés közben (Landis, 1924; Sherman,1927; Izard,1971; Ekman, Seronson és Friesen, 1969). Feltehetőleg már sokan észrevették, hogy pozitív hangulatban pozitívabbnak látják társaikat is és a továbbiakban önmagunk megítélése is hangulatunkkal párhuzamosan változik.

A társas megismerés során az egy egyénhez tartozó tulajdonságokat hajlamosak vagyunk egy kategóriába szervezni. A találkozás során működik egy benyomás kialakítási cél, amely az egyént, mint komplex egész képet próbálja fölépíteni. Az ítéletalkotás legtöbbször előzetes minták/értelmezési keretek, vélemények mentén működik, amelyeket a memória indít el automatikusan. Mindez azonban azzal jár, hogy ítéleteink bizonyos torzításnak vannak kitéve, vagyis a valós állapot nagyban eltérhet a már tanult keretektől.
Ami torzíthatja valós észlelésünket pl:
- A beskatulyázás: amikor a személypercepcióban minden esetben túlságosan merev kereteket állítunk fel.
- A projekció: amikor a megismerő én többnyire saját igényei alapján észleli a másik személyt. Általában saját elfojtott vágyait és szükségleteit vetíti bele a másik személybe. Ennek egyik esete a bűnbakképzés, amely saját szégyellt vágyaink, tetteink kivetítése egy másik egyénre, ahol a saját tetteinkért érzett szégyent jeleníthetjük meg.
- A holdudvarhatások az észlelőnek azt a hajlamát jelentik, hogy feltételezzék, ha valaki valamilyen jó, vagy rossz tulajdonsággal rendelkezik, az illető egyéb tulajdonságai is valószínűleg összhangban lesznek ezzel, vagyis szintén jók, vagy rosszak lesznek. Erre markáns példa mikor a külső megjelenés szolgál a belső személyes tulajdonságokra történő következtetésekhez. A jó külsejű, mosolygó embereket pozitívabban bíráljuk, és megengedőbbek vagyunk velük szemben (Csepeli, 1997).

A személyeket és a hozzájuk tartozó tulajdonságokat korábban képzett saját elméleteink alapján építjük föl, tehát a szocializáció minőségi szerepe igen meghatározó (rögzült minták). A személyészlelés pontossága végeredményben tehát függ az észlelő tulajdonságaitól, adott pillanatban fennálló hangulatától, a célszemélytől és a helyzettől is. Ha megtehetik véleményezéseiket esetenként bírálják fölül az említettek alapján, mert megeshet, hogy a valósnak hitt kép csupán illúzió, legyen az akár negatív akár pozitív.

Gerecze Réka Fanni
Pszichológus



Felhasznált és ajánlott irodalom:


- Angelusz R., Csepeli Gy.: Kővel vagy kenyérrel, in: Lengyel Zsuzsa (szerk.): Szociálpszichológia szöveggyűjtemény, Bp., Osiris,1997: 211-225.
- Csepeli Gy.: Szociálpszichológia, Bp., Osiris,1997 (vagy más kiadások): 220-232, 249-260, 2-6-301. 310-319, 320-326.
- Hewstone, M., Stroebe, W.: Szociálpszichológia, Bp., Akadémiai Kiadó, 2007: 111-140, 177-212, 213-249, 331-354.
- Erdélyi I.: A csábítás lélektana, In: Tér és tükör, Bp., Flaccus, 2004: 42-56.
- Forgács J.: A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat, Budapest, 1984 (vagy más kiadások): 31-90 (2., 3. és 4. fejezet: Mások észlelése, Burkolt személyiségelméletek, A benyomás kialakítása)