A mozgás és a tánc a legősibb gyógyító művészetek közé tartoznak, amelyek az emberi kreativitás jótékony, gyógyító, felszabadító és integráló hatását mindig is és mindenhol kiaknázták. Ma egyre több, kifejezésében és mozgásában gátolt embernek van szüksége terápiás hatására, valamint megelőzés és stressz levezető hatása miatt igen hatékony segédeszköz az egészségesek számára is.

A tánc az emberiség fejlődésének kezdetén nem szórakozásra vagy gyönyörködésre szolgált, hanem szerves része volt az anyagi létet biztosító szertartásoknak (totemtánc- állat és ember szaporodását kívánó, elhárító szertartás- a gonosz megbosszulása, távol tartása) és gyógyító rituáléknak. Ezeket maga a csoport vagy a közösséget a szellemvilágban képviselő sámán, varázsló végezte, akiket dobolással, énekkel segítettek munkájukban. A természetfölötti erőkkel a sámán extatikus, elragadtatott állapotban találkozik, melyet részben bódító ételek, italok, dohány fogyasztásával érték el. A módosult tudatállapotot elősegítő dobszó, csörgők és ének segítették tovább egyre féktelenebb, őrjöngő táncát (Kaposi, Merényi, László-Bencsik, 1961). A tánc magában hordozza a gyógyítás és ösztönzés képességét. Mint bármely más művészi formánál itt is a teremtés mögött ott rejlik a művész egyénisége és energiája, mely belső változást, átalakulást indíthat el a táncosban. A változás képessége a legmélyebb bensőnkből ered és visszavezethető az ősi civilizációk szertartásaira, ahol a táncot szellemi közvetítőként használták. Barlangrajzok bizonyítják, hogy az akkori emberek úgy gondolták, hogy a lélek tánc közben távozik a szellemi világba és a tánc funkciója, hogy hidat alkosson az emberi tapasztalat és a spirituális élmény között (Kaán, 1998).


A táncterápia, mint önálló terápiás forma a második világháború után jelent meg, amikor is megsokszorozódtak a frontról hazatérő katonák pszichológiai problémái. Ekkor tanított és lépett fel a Danishawn együttessel Washington D.C.-ben Marian Chace. Óráin különös figyelmet szentelt az egyéni motivációknak és a pszichológiai szükségleteknek. Néhány pszichiáter észrevette ezt és betegeket küldtek hozzá, majd később meghívták a Washingtoni St. Elizabeth kórházba, hogy a táncot, mint terápiát használja. Elsősorban táncosnők és a táncért lelkesedő terapeuták voltak azok, akik az 1920-as évektől kezdve a kifejező tánc terápiás hatását kutatták és felhasználták, hogy segítsenek megtalálni az egyensúlyt test és lélek között. (Isadora Duncan, Martha Graham, Mary Wigman, Dienes Valéria, Trudi Schoop stb.) Célja, mint minden terápiának az önismeret, mások jobb észlelése, jó társkapcsolat kialakítása, valamint a magabiztosság elsajátítása. A testnek felszabadultnak kell lennie, hogy a mindennapi életben meg tudjon küzdeni a stresszel és az erős érzelmekkel. A tánc és a táncterápia - amely már Magyarországon is elérhető - segít helyreállítani a felborult egyensúlyt test és lélek között (Frank, 2004). A test felszabadítása által pedig a mindennapi életben könnyebben meg tudunk küzdeni a stresszel. A mozgás képes a táncost könnyebben vagy nehezebben - egyéni vonásoktól is függően - a fizikai világon túlra repíteni, vagyis módosult tudatállapotba jutatni. A tánc lehet egyfajta szellemi segítő is, mely funkciója, hogy elvezessen a gyógyulás, oldódás útjára, amennyiben készen állunk és elég nyitottak vagyunk arra, hogy befogadjuk az általa kínált élményeket. Módosult tudatállapotban közelebb kerülhetünk a tudattalanhoz, így erőt meríthetünk belőle mindennapi életünkhöz, problémáink megoldásához is.

Nem szükséges feltétlenül hivatásos táncossá válnia annak, aki a táncot választja kiteljesedése eszközéül. A lényeg a tánc, a mozgás szeretetében rejlik, hogy az egyén el tudjon merülni benne és minden porcikája átélje a számára jóleső mozdulatokat. Mindenkinek a számára megfelelő stílust kell megtalálnia, a lényeg hogy jól érezze magát, felszabadult és gondtalan legyen tánc közben és utána maradjon is. Manapság az embereknek rohanó világunkban nem jut lehetősége, vagy nem eléggé próbálnak alkalmat találni a lazításra, a tánc segítségével azonban megtanulhatnak lelassítani és ezáltal értékelni az élet apró szépségeit.



Gerecze Réka Fanni
pszichológus


Felhasznált és ajánlott irodalom:


- Kaán, Zs. (1998): Egyetemes Tánctörténet, Magyar Táncművészeti Főiskola, Kézirat, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

- Kaposi, E., Merényi, Zs., László -Bencsik, S., (1961): Kis könyv a táncról, Gondolattár, Budapest.

- CSíkszetmihályi, M.(2001): Flow – Az áramlat (A tökéletes élmény pszichológiája). Akadémiai Kiadó, Budapest.

- Frank, R. (2004): A tánctörténet eredete.
http://www.tancterapia.hu/History.html
Letöltve: 2011.