A traumának, különösképpen a szexuális traumának, mint betegségkeltő tényezőnek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az incesztuózus (családon belüli) csábítások létrejöttének tipikus módja, amikor a felnőtt és gyermeki szeretet félreértés áldozata lesz. Kóros hajlamú felnőttek esetében fordul elő, amikor szerencsétlenség vagy részegítő anyagok miatt egyensúlyukban és önfegyelmükben zavar áll be. Ilyen esetben a gyerek csupán szülői gyengédséget igénylő játékos viselkedését összetévesztik a szexuálisan érett személy vágyaival, csábítónak ható jelzéseivel és következményre való tekintet nélkül szexuális cselekményre ragadtatják magukat.

A gyerek testileg is és normálisan is tehetetlennek érzi magát, személyisége még kevéssé szilárdult meg, hogy akár csak gondolatban tiltakozni tudna; a felnőttek túlereje és tekintélye némává teszi őt, szinte az eszétől fosztja meg. Ugyanez a szorongás, amikor eléri tetőpontját, automatikusan arra kényszeríti őt, hogy támadója akaratának alávesse magát, kitalálja és kövesse annak minden kívánságát, és hogy magáról elfelejtkezve a támadóval azonosuljon.

A legjelentősebb változás a gyermeknél a felnőtt bűntudatának introjekciója (a külvilág valamely tárgyának vagy személynek az "én"-be való beépítése), amely eddig ártatlan játékot büntetendő cselekményként mutat be. Ha a gyerek egy ilyen támadás után összeszedi magát, zavartnak érzi majd magát és úgy érzi, mintha voltaképpen már meghasadt lenne, bűnös és ártatlan egyszerre, már a saját érzékeiben sem bízik. A gyermek mechanikusan engedelmeskedő lénnyé válik, vagy pedig dacos lesz, de annak okáról maga sem tud számot adni. A továbbiakban nemi élete fejletlen marad, vagy perverz formákat ölthet, továbbá kialakulhatnak neurózisok és pszichózisok is.

Ferenczi betegeit ellenkezésük ellenére - mivel személyiségük egy része megrekedt egy bizonyos fejlődési szinten - arra biztatta, hogy az elszenvedett sérelemre haraggal, elhárítással emlékezzenek, hogy majd ezáltal kimozduljanak egyéni betokosodott állapotukból. Ugyanis a megrekedt szinten olyan személyiségforma alakul ki, amely csak ösztön-énből és felettes-énből áll, vagyis hiányzik az a képesség, hogy önmagát kínos helyzetben is érvényesíteni tudja.

Freud véleménye szerint a tárgyszeretet képességét megelőzi az azonosulási stádiuma, amelyet Ferenczi passzív tárgyszeretet vagy gyengédség stádiumának nevezett el. Amennyiben az említett gyengédségi fázisban a gyermekre több, vagy másfajta szeretetet kényszerítenek, mint amit ő kívánna, ez éppúgy patogén következményeket vonhat maga után, mint a szeretetmegvonás. A következmény csakis a nyelvzavar lehet. Ha a gyermeket, a beteget, vagy a tanítványt hozzásegítjük ahhoz, hogy abbahagyja az azonosulásos reakciót, valamint, hogy elhárítsa magától a terhes indulatáttételeket, akkor mondhatjuk, hogy sikerült a személyiségét magasabb szintre emelni.
Az azonosulásban megfigyelhetünk egy másodlagos mechanizmust is, amely során a megrázkódtatás után meglepő módon hirtelen új képességek bontakoznak ki. A szexuálisan megtámadott gyermek képes arra, hogy a benne virtuálisan meglevő jövendőbeli képességeket és az érett ember mindenféle más érzését a traumatikus szükségszerűség nyomása alatt hirtelen kibontakoztassa magából. Ez traumatikus (kóros) progressziót, azaz koraérettséget von maga után. A sokk nemcsak emocionálisan, hanem intellektuálisan is képes a személyiség egy részét hirtelen megérlelni.

A szenvedélyes szereteten és a szenvedélyes büntetésen kívül létezik egy harmadik eszköz is a gyermek megkötésére, és ez a szenvedés terrorja. A gyermekben él a kényszer, hogy a családban mindenféle rendetlenséget elsimítson, és mintegy gyenge vállaira vegye más terheit; természetesen nem tiszta önzetlenségből, hanem hogy újra élvezhessék az elveszett nyugalmat és az azzal járó gyengédséget.

Ahogyan a felnövekvő ember életében szaporodnak a megrázkódtatások, úgy nő a száma és a változatossága a lehasadásoknak, és csakhamar nagyon nehézzé válik, hogy a töredékek között - melyek mind külön személyiségekként viselkednek, egymást azonban nem ismerik el - a kapcsolat zavar nélkül fennmaradjon.

A gyermekek szexuális nevelésének hiánya - vagyis a nemiség tabuként való kezelése a családban és oktatásban egyaránt - is elősegíti a traumatikus állapotot okozó események bekövetkezését. Ha a gyermek tisztában lenne, mi történik vele, képes lenne másképpen reagálni, tudná, hogy joga van nemet mondani. Kellő odafigyeléssel és megelőzéssel azonban mindez elkerülhető. Amennyiben pedig már megtörtént, a felnőtt félnek merni szükséges bátran fellépni ellene és kilépni a legfőképpen pedig kiléptetni a szenvedő alanyt a károsító helyzetből. Majd kellő segítséggel időben harmonizálni szükséges az állapotot, melyet - sokaknak nincsen tudatában, hogy - nevelési tanácsadókban is kaphatnak, amely ilyen esetekben elengedhetetlen, mégis elérhető mankó mindenki számára.


Gerecze Réka Fanni
Pszichológus



Felhasznált és ajánlott irodalom:


Ferenczi S. (1997): Nyelvzavar a felnőttek és a gyermekek között. A gyengédség és szenvedély nyelve In: Ferenczi S.: Technikai Írások. Animula Kiadó, Budapest.