Manapság egyre több kliensemnél, valamint személyes környezetemben is tapasztalom, hogy egyre többen válnak munkanélkülivé. A munkahely elvesztése és megtalálásának nehézsége a "Már nem is vagyok jó semmire! Haszontalan vagyok!" érzést keltheti az emberben. Azonban legtöbb esetben - az egyéntől teljesen független - más okok rejlenek a pozíció elvesztésének, avagy meg nem találásának hátterében. Ez a negatív tapasztalás mégis egyenesen arányosan rontja az új munka elnyerésének lehetőségét. Így ugyanis a munkakereső személy már csökkent önbizalommal és reményt vesztve indul neki az új lehetőségek felfedezésének, vagyis az állásinterjún mindez akarva - akaratlanul megmutatkozik majd viselkedésében. Minél hosszabb ideig nem sikerül az elhelyezkedés, mindez általában és érthető okokból egyre mélyebben megviselheti a munkakereső hangulatát.

Ilyen esetekben a legintenzívebb stressz hatásról mindenek előtt a családfenntartó esetében beszélhetünk, aki általában a család férfi tagja. Bár manapság egyre többször hallani, hogy a hölgyek vállalnak nagyobb szerepet ebben. Emellett igen számottevő esetben mindkét fél keresetére szükség van a megélhetéshez és amennyiben minkét dolgozó szülőnél munkanélküli helyzet áll elő a probléma - avagy a megoldandó feladat - kétszereződik. Amennyiben pedig egyedül élő egyénről van szó, aki senkire sem támaszkodhat - esetleg lelkileg sem - hatványozottabban veszélyeztetett a helyzete. A stresszes életmód mellett alig kivitelezhető a megfelelő pihenés, amely ingerültté és intoleránssá teszi az embereket életük minden területén. A munkakereső - érthető módon - egyre görcsösebbé válhat és ezáltal az interjúk sem mennek majd a várakozások szerint. Hiszen nagyon sok múlik azon, hogyan fogjuk fel a helyzetet. Bele engedjük magunkat a pánik örvényébe, avagy igyekszünk pozitívan - a nehézségek ellenére is - átmeneti állapotnak tekinteni a helyzetet. Természetesen egy ilyen változás mindenkire hatással lesz a közvetlen és a tágabb környezetben is.

Ez esetben kifejezetten fontos a környezet helyzethez való hozzá állása, valamint támogatása. Ez a szituáció fokozott feszültségforrást hordoz magában, nem is említve, ha több fél is munkanélkülivé válik egy közösségben, családban, és amennyiben egyedülálló emberről van szó. Elsősorban a munkavesztettnek, vagy munkát nem találónak van szüksége támaszra! Mi legyen, ha egy pár mindkét fele ugyanebbe a helyzetbe kerül? Próbálják ki, a legbiztosabb támaszt bármely fél úgy kaphatja meg, ha ő maga is megértően és pozitívan viselkedik a környezetével, hiszen ezáltal mindenki érintve van a veszteségben. Az egyedül lévő rokonainkra, barátainkra pedig ilyen esetben fokozottabban lenne szükséges odafigyelni.

Munkavesztés és sikertelen keresés során különböző lélektani fázisokon haladunk át. Figyeljünk arra, hogy ne engedjük magunkat vagy a környezetünkben érintett személyt leragadni valamely megoldást nem hozó szakasznál.

1. Felfogás, értelmezés fázisa:
Teljes mértékben érthető az esetleges pánik, a reményvesztéses reakció, kifejezetten, ha mindez a munka elvesztésénél váratlanul történik, avagy már hosszú ideje sikertelen a munkakeresés. Először is értelmezzük és racionálisan fogadjuk el a helyzetet. Miért történhetett! Miért nem talál munkát? Nem feltétlenül van közvetlen köze hozzá az alanynak! Amennyiben mégis, úgy tanulhatunk a helyzetből. A fázis pozitív kimenetele esetén megtörténik az esemény elfogadása, az érzelmi feldolgozásra való felkészülés.

2. Érzelmi feldolgozás fázisa:
Előfordulhat harag, düh átélése, vegyesen váltakozva az önsajnálattal, amely ebből a tehetetlen helyzetből fakadó frusztrációt kellően segíti levezetni, és elősegíti a feldolgozást. Mindez akkor zárul sikeresen, amennyiben sikerül harmonizálni az üggyel kapcsolatos érzelmeket és érzelem mentesebben sikerül nyitni más megközelítések irányába.

3. Átváltozás fázisa:
A változásra való felkészülésnél - jó esetben már tudatosan, avagy a környezet segítségével - ismerjük fel, amennyiben eddig nem alkalmaztunk konstruktív megküzdési módokat, vagyis, ha az emberre a feladás, a melankólia, a depresszív és a beletörődés állapota a jellemző. Harcoljunk ellene! Nagyon fontos, hogy milyen szemüveggel nézzük a világot, mindenre hatással van bennünk és körülöttünk egyaránt. A környezet feladata segíteni ennek észre vételében! Azonban fontos, hogy ehhez a veszteséget átélt félnek is hozzá szükséges járulnia! Nélküle, az ő megküzdő ereje nélkül nem megy!

4. Nyitott szem fázisa:
A fellélegzés időszaka! Új lehetőségek észre vétele, pozitív szemlélet, a helyzet jó oldalának meglátása. "Min bánkódtam ennyit? Hiszen sok jót hozott!" Itt az ember visszanyeri erejét, sőt újult erővel, kreatívan indul útnak, melyet már tisztán lát.

Mindenképpen szükségesnek érzem megemlíteni a pszichológiában alkalmazott másodlagos haszon fogalmát, melyről már röviden szó volt az átváltozás fázisánál. Amennyiben a veszteséget megélt egyén valójában nem tesz semmit helyzete változásáért, mivel kényelmessé válik számára a gondoskodás, ahogy környezete - egyik kliensem szavaival élve - körül ugrálja. Tehát az elsőre elszomorító helyzet - a munka elvesztése, nem találása - másodsorban mégis hasznossá válik számára, hiszen semmit nem szükséges tennie ahhoz, hogy létezzen és gondoskodással körülvegyék, sőt ezzel érheti el. Azonban ezzel hosszú távon nagy terhet róhat közvetlen és közvetett környezetére. Amennyiben ebben a játszma összes szereplője részt vesz, vagyis meghagyja az illetőt elkényelmesedett kilátástalan helyzetében, meglepően hangozhat, hogy van olyan eset, amikor ez a túlgondoskodó félnek is jó, hiszen ezzel ő is hasznosnak érezheti magát és így fenntarthatják egymást ebben a megakadt állapotban. Jó esetben idővel az egyik fél megérik a változásra, a játszmából való kilépésre. Ezzel elérkeztünk az emberi játszmák témájához, melyről majd bővebben a későbbiekben, egy soron következő cikkben még szó lesz.

A tudatos megoldáskeresés nagyon sokat segít a helyzet feloldásában, ami természetesen az egyén megküzdő képességén is múlik, vagyis hogy problémás helyzetekben milyen megoldási módszereket tanult meg és alkalmazott élete során. Eleinte mindez nem tudatos tanulási folyamat következménye, mivel a gyermek a közvetlen környezete reakcióit másolja le, így akaratlanul is ezt fogja majd felnőttként is produkálni. Valamint, kondicionálódik egy bizonyos viselkedési forma, ha célját mindig ugyanúgy érte el, vagyis megtanulja már tudatosan alkalmazni, hogy A-t szükséges tennie ahhoz, hogy elérje a vágyott B eredményt.

A jó hír, hogy lehetséges erősíteni a konstruktív megküzdési módok alkalmazását, az éppen ilyen krízis helyzetekből való pozitív kimenetellel megtaníthatjuk magunkat egy talán eddig ismeretlen, eddig nem alkalmazott megoldási módra!

Amikor úgy érezzük, hogy minden összezuhan körülöttünk - hiszen a szemüveg üvege igen sötét és a jót észre sem vesszük - ekkor tudatosan készítsünk terveket, tűzzünk ki célt. Tervezzük meg a napi beosztásunkat, hogy a hirtelen ’ránk szakadt’ és ekkor lehet, hogy terhesnek, nyomasztónak megélt szabadidő mellett keretet adjunk napjainknak és ezáltal nagyobb esélyünk legyen a teljes összeroppanás, avagy a helyzetbe való belesüppedés elkerülésére! Amikor már a változás szele közeleg még élvezni is lehet, azt, hogy olyan dolgokat tehet meg az ember, amire eddig a sok munka miatt nem volt ideje. Használja ki az időt a családdal, vagy amennyiben nincsen, hiszen oly természetes a család létezése, azonban ez nem mindenkinek adatott meg, de ha van akár egy jó barát, az már kellő támasz és becsülendő érték, tehát töltsön önfeledt időt velük.

Most lehet, hogy páran úgy gondolják, könnyű mindezt mondani, változásokról beszélnie annak, aki éppen nincsen benne a szituációban. Valóban könnyebb, azonban ennek oka, hogy nem csupán empátiás érzékemmel élem át a helyzetet, hanem én magam is átmentem mindezeken. Tehát nem csupán könyvekből ismert szakirodalomból merítek mindebbe csupán bele élve magamat, hanem saját tapasztalásból. Ahogy klienseimnél is tapasztalom természetesen minden ember egyedi és reakciói is különböző variánsokat mutathatnak, mégis a probléma pszichológiai váza minden esetben nagyon hasonló. Szóval fel a fejjel! Lássák meg benső és szakmai értékeiket és higgyenek az önmagukban rejlő megoldási képességben.


Gerecze Réka
pszichológus