Túlterhelt, alulfizetett, a külföldi munkavállalást fontolgató dolgozók, türelmetlen, kiábrándult betegek, többéves várólisták, bezárt intézmények, felhalmozódott adóssággal küszködő kórházak, kaotikus betegszállítás és folyamatos küzdelem a nagyobb kormányzati finanszírozásért. Néhány mondatban ezzel jellemezhető a hazai egészségügy, amelyből egyre több szakember menekül külföldre.

Az elmúlt nyolc év kapkodó, kidolgozatlan egészségpolitikájának a következménye a magyar egészségügy "nagybetegsége". A Gyurcsány-kormány ugyan "reform" néven próbált meg változtatásokat végrehajtani a kabinet számára egyre nagyobb nyűgöt jelentő ágazatban, de a társadalmi elfogadottság nélkül regnáló, mára atomjaira hulló kormánypártok végül csak a finanszírozás csökkentését valósították meg. Ennek pedig egyenes következménye volt a mára kialakult helyzet: az elégtelen finanszírozás következményeképpen 2005-2006 tájékán általánossá vált, hogy a kórházaknak több százmilliós adósságállományuk halmozódott fel, nem tudták kifizetni a beszállítókat, az energiaszámlákat, a betegeknek maguknak kellett bevinni az orvosságot, egyszóval elengedhetetlenné vált a reform. A Molnár Lajos liberális egészségügyi miniszter által megkezdett, majd utódja, Horváth Ágnes által véghezvitt intézkedésekről egy pozitívumot lehet elmondani: valaki hozzányúlt az évtizedek óta rosszul működő dolgokhoz. Hogy hogyan az más kérdés, azt a jelen helyzet minősíti.

Leépülés
A reform története 2006 októberében kezdődött, a törvény elfogadása után 2007 első hónapjai az íróasztal mellett, szinte szó szerint körzővel és vonalzóval megtervezett és eldöntött kórházi struktúraátalakítás jegyében teltek el. Márciusban megszületett a beutalási rend, a kórházaknak még abban a hónapban alá kellett írniuk a finanszírozási szerződést az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP). Akkor, hasonlóan sok más településhez Esztergom önkormányzata is záradékot fűzött a megállapodáshoz, melyben az ágyszámok módosítását és a bonyolult szorzókkal kiszámítandó, teljesítményvolumen-korláthoz kötött finanszírozás emelését kérték, mivel az eredeti támogatás egyszerűen nem fedezte a kezelések költségeit. A leglényegesebb változások között volt az utóbb népszavazáson eltörölt vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése, a súlyponti kórházak létrejötte, ami akkor a progresszív betegellátás, vagyis a betegek továbbküldésének rendszere kidolgozatlansága miatt felborította az azóta már visszaállított területi ellátási elvet. Bevezették a teljesítményvolumen-korlátot, ami miatt a kiemelt kórházak sem gyógyíthattak annyi beteget, amennyit szeretnének vagy amennyien jelentkeznek, hiszen az előírás feletti beavatkozások után már nem fizet az egészségbiztosító. Minisztériumi szinten, a betegek és az intézmény helyzetét figyelmen kívül hagyva állapították meg az aktív és krónikus ágyszámokat is. Kezdetben az érzékelhető „eredmények” között a hosszú várólistákat, a kihasználatlanul porosodó méregdrága életmentő készülékeket, az akár több száz kilométert utazó betegeket (akik közül többen e miatt már nem élték meg a kórházba szállítást), a hiányzó orvosságokat, a hetente változó vizitdíj-szabályokat és a többszörös kereset miatt külföldi munkavállalás felé kacsintgató egészségügyi dolgozókat láttuk.

Előre elköltött büdzsé
A "megreformált" egészségügyben kisebb-nagyobb változtatások után ment minden a maga útján, ám a kötelező béremelések, a dráguló gyógyszerek, élelmiszerek, eszközök és energiaárak ellenére a kormányzati finanszírozás egyre csökkent. A helyzet tavaly ősszel annyira kritikussá vált, hogy a Kórházszövetség, az Egyetemi Klinikák Szövetsége, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség és a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért megegyezést sürgetett az Egészségügyi Minisztériummal 25,5 milliárd forintnyi pótfinanszírozás kifizetése ügyében. Az októberben megkötött megállapodás értelmében a kormány vállalta, hogy még abban a hónapban hóközi utalásként 4,5 milliárd forintot, decemberben pedig a 2010. évi költségvetés terhére többletfinanszírozásként 6 milliárd forintot fizet ki a kórházak és a szakrendelők számára. Ezek a kifizetések meg is történtek, ám az egyes intézményekre eső összegek elenyészők voltak a költségvetési hiányaikhoz képest. Az évente 3 - 3,5 milliárd forintból gazdálkodó esztergomi Vaszary Kolos Kórház ebből az összegből először 20, majd 30 millió forintban részesült, miközben 2009-ben 400 millió forinttal csökkent a finanszírozás, 2010-ben pedig a mostani szabályok szerint 18 százalékkal csökkentették a teljesítményvolumen-korlátot, ami további 100 millió forint elvonást eredményez.

Ellentétes vélemények a finanszírozásról
Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) tavalyi konferenciáján hangzott el az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete szakembereinek előadása, amely "A számok nem hazudnak" címmel tételesen állította szembe a kormányzati kommunikáció állításait az OEP adataival. Érdekes megállapítások születtek.
Székely Tamás egészségügyi miniszter sajtótájékoztatókon, érdekegyeztetési fórumokon és újságcikkekben elmondott kijelentései kapcsán elhangzott többek között, hogy az intézmények nem tudják "felpörgetni" teljesítményüket és nem tudnak több forrást felhasználni az időarányosan megengedettnél. 2006 és 209 között évente mintegy 100 milliárd forintot vont el a szocialista-liberális kormány az egészségügyi alapból, ezt tetézte a gazdasági válság, melynek hatására a már elfogadott költségvetés számai csökkentek. Az aktív fekvő kasszában a decemberi költségvetésben elfogadott 333 milliárd forint helyett mindössze 324 milliárd maradt, miközben a 2008-as kifizetés 339 milliárd forint volt.
Az egészségügyi-gazdasági szakemberek kijelentették: az elmúlt években elszenvedett forrásvesztés az intézményrendszer jelenlegi kapacitásai mellett elégtelen a működési feltételek biztosítására. Az egészségügynek, mint a többi közszolgáltatásnak, nyilván vannak hatékonysági tartalékai, de ezek a tartalékok helyben, üzemszinten már nem mozgósíthatók, az egészségügyből és azon belül a kórház-finanszírozásból további 18 százalékot elvonni a működésképtelenséget jelenti.

Újabb kórházak zárhatnak be?
Pesti Imre, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa kijelentette: a szocialista kormányzat az intézményi finanszírozás csökkentésében új eszközt talált arra, hogy megbüntesse az egészségügyi ágazatot. A forráskivonás és a minimum feltételek bevezetése miatt akár 50-70 kórház zárhatja be kapuit. A szakpolitikus hozzátette: 2002 óta folyamatos az ágazatból a forráskivonás, a konvergencia-program keretében 2006 és 2010 között GDP-arányosan a harmadik legnagyobb elvonást az egészségügy szenvedte el, mindezek ellenére a kormányzat az alapellátásból újabb forráskivonásról, ezúttal a gyógyító-megelőző kasszából 10 milliárd forint elvonásáról döntött, amely 2010 nyarán, már az új kormány idején lép életbe. Pesti Imre kitért arra is, a fekvőbeteg-ellátásra fordított összeg 2002 óta egyetlen forinttal sem nőtt, sőt idén 1,5 milliárd forinttal csökkentették. Az ellenzéki politikus úgy látja, hogy mivel korábban a kormányzat 50 egészségügyi intézmény bezárását tűzte ki célul, de a terv az emberek ellenállásán megbukott, ezért más eszközt találtak arra, hogy megbüntessék az egészségügyi ágazatot, és elérjék az intézmények megszűnését.

Vaszary kórház: egyre szűkösebben
A rendszerváltás óta megkezdett vagy elhibázott reformnak nevezett látszatintézkedések és a folyamatos forráskivonás eredményeképpen mára aggasztóvá vált a hazai egészségügy helyzete, idén 500 millió forinttal kevesebből gazdálkodhat az intézmény, mint két éve. A 3-3,5 milliárd forintos költségvetéssel működő Vaszary Kolos Kórház az elmúlt évben több mint 400 millió forinttal kapott kevesebbet, mint 2008-ban ugyanazokra a feladatokra, valamint ugyanannak a területnek az ellátására, idén pedig további százmillió forinttal kevesebb lesz az állami finanszírozás összege.
A Vaszary Kolos Kórház dolgozói az egyre nehezebb körülmények – amit az egyre nagyobb esztergomi szerepvállalás sem tud ellensúlyozni – ellenére igyekeznek megtartani a színvonalat, az azonban biztos, hogy a tervezett, halasztható beavatkozások várólistái növekednek majd. A forráskivonás érezteti hatását a betegellátás közvetlen körülményeiben, valamint a fejlesztések és esetleg a karbantartások elmaradásában is.
Meggyes Tamás polgármester, országgyűlési képviselő elmondta: "Az esztergomi kórház korántsem csak a városnak fontos: az egész régió betegellátását biztosítja, ezért Esztergom igyekszik minden eszközt megragadni ahhoz, hogy az itt élők egészségügyi ellátását biztosítsa. Próbáljuk megtartani a kórházunkat, de nem az esztergomi hozzáadott segítségtől függ annak működése, hanem alapvetően az állami finanszírozástól. Az állam pedig az elmúlt években cserbenhagyta a kórházakat, az önkormányzatokat, az embereket, éppen ezért elsősorban országos változásokra van szükség ahhoz, hogy helyben, a falvakban, városokban is javuljon a helyzet" - fogalmazott a fideszes politikus.


Forrás: www.esztergom.hu