Ezúttal nem könnyed felüdítő játékokról lesz szó, hanem az emberi 'játszma' jelentése mögött rejlő manipulatív, másokat befolyásoló tudatos vagy tudattalan viselkedésekről.

Lehetséges, hogy nem is gondolnák, hogy mindenki játszmázik, csupán az nem mindegy, hogy milyen szinten és milyen fokú tudatossággal, valamint, hogy ezzel másoknak milyen szintű kárt okoz. A gyermek pl.: amikor nyalókát szeretne kapni, megtanulja, hogyan érje ezt el szüleinél, majd felnőtt korában ugyanezt a technikát alkalmazva éli tovább életét, de itt már munkahelyén egy újabb pozíciót vagy magánéletében egy számára kedvezőbb helyzetet kialakítva magának. A veszélye, hogy ha gyermekkorban helytelenül - mások számára károsító módon - rögzül a 'szerzés' technikája az később kihat felnőttkori létére is. A játszmázás mások szabad akaratát, érdekeit figyelmen kívül hagyván, egyetlen örömet a manipulációt végzőnek hozza, ha egyáltalán tudatában van saját játékának, mivel sok esetben még ez sem biztos.

A játszma jellemzői:

- A játszmában szereplők vesznek részt, amit leginkább egy színdarabhoz lehetne hasonlítani.
- Az indítékok rejtettek, és mindig van nyereség a játékosok számára, ami lehet negatív is.
- A játszmák alapvetően tisztességtelen manőverekből állnak, azonban hozzá kell tennünk, hogy játszmáinkat nagyrészt öntudatlanul játsszuk.
- Ismétlődés jellemzi: a séma mindig azonos marad, változó körülmények és szereplők esetén is.
- A játszma a társas dinamika tág területébe tartozik: a felek lehetőséget kapnak az egymással való kommunikálásra (társas kontaktus), hatást gyakorolnak egymás magatartására és reakcióira (társas cselekvés).

A játszmák funkciói többek közt a másik ember figyelmének biztosítása valamilyen formában; bizonyos egyének lelki egyensúlyának fenntartásához nélkülözhetetlenek; másrészt az intimitás pótlása, mely életben tartja a kiürült kapcsolatokat; alkalom a sérelmek felhalmozására, melyek később látványosan behajthatók a másikon; fenntartja és beteljesíti a kora gyerekkorban kialakult, azóta megmerevedett helyzetmegoldási módokat, az ún. sorskönyvi üzeneteket és döntéseket.

Mi is a szkript vagy sorskönyv? Egy nem tudatos "forgatókönyv", egy a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy választott alternatívára összpontosul. Melynek vannak hősei és hősnői, fő témája és másodlagos bonyodalma, körülírható kezdete, tetőpontja és vége. Van egy belső, kényszerítő ereje, mely a végső "pszichológiai" nyereség felé hajtja az illetőt és ezen szituációk által lép be valaki a sorskönyvébe. A programozás már az egyén életének kezdete előtt beindul, melybe beleszólnak események, az őseivel történt események, fogamzása és születése körülményei, és a hatások, amelyek kisgyerekként érték. Berne az első hat évet tartja döntő fontosságúnak, de nem zárja ki, hogy olykor későbbi történések is módosíthatják a sorskönyv alakulását. A gyermek számára legfontosabb személyektől (szülők, az elsődleges gondozók) tiltások, felszólítások, elismerések, modellnyújtás révén verbális és nem verbális infókat (pozitív és negatív, korlátozó) kap arról, milyen a világ és ő maga, ebből pedig következtetéseket von le, hogy mi a legmegfelelőbb viselkedés, amivel biztosíthatja maga számára a szeretetet és elismerést.

Mit lehet tenni, ha pl.: valaki egy alkoholbeteg és egy ezt tűrő, gyengébb idegrendszerű szülőkkel körbevett világba születik bele egészségesen? Ezt még tetézve azzal, hogy a rokonság többi tagja is a játszma résztvevőjeként tűri ezt az állapotot, mivel ahhoz túl gyenge, hogy szembenézve a helyzettel és ezáltal önmagával lépéseket tenne e helyzet megváltoztatására. Ilyen esetben a gyermek már megkapta a szerepét, ő az, aki mindent el kell, hogy viseljen majd, akit eleve büntetnek, hiszen igazán egy betolakodó, mert e világra érkezését nem is akarták igazán. A másokat kihasználó és az áldozat szerepében tetszelgő alkoholbeteg szülő támogatása - bünteti felnőtt gyerekét, mivel úgy érzi, tartozik neki, hiszen érkezése tette tönkre életét -, amennyiben már az egyén életét visszahúzó negatív eredményeket ér el, károssá válik. Az önvédelemhez az első lépés felismerni mások és saját játszmainkat, vagy pozíciónkat a 'színdarabban'. Majd ezeket felülbírálva és mások szabad akaratát tiszteletben tartva már másképp viszonyulni a 'szereplőkhöz'. Ha egyszer már felismertük, hogy egy számunkra káros játszma résztvevői vagyunk onnan nincs többé visszaút. Ekkor két dolgot tehetünk vagy megpróbáljuk ugyanúgy folytatni, mint azelőtt - ami előbb utóbb testi tünetekben is meg fog nyilvánulni, vagyis szó szerint belebetegedhetünk - vagy kilépünk a játszmából. Vállalva annak minden következményét, amely a legtöbb esetben egy teljes kártyavár összedőlését okozza, mivel a szerepeikben maradók, nem értik számukra hirtelen változásainkat. Az ebből kilépő pedig már felismerve mindazt és kívülről szemlélve eddigi létmódját már nem tud újra visszacsatlakozni. Hiszen nincs is hová, csupán egy egészségtelen illúzió volt! Fejlődést kizárólag a kilépés hozhat, az út nagyon nehéz lehet, de a végén egészségesebb és teljesebb élethez vezet. Megéri minden nehézség ellenére is, hogy végre saját szabad akaratukkal kikövezett életüket élhessék! Azt élik?


Gerecze Réka Fanni
pszichológus

Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Berne, E. (1987): Emberi játszmák, Budapest, Gondolat Kiadó.