A ma már életmódot jelölő szingli kifejezés eredetileg az angol 'single' - vagyis egyedülállót jelentő szóból származik. Számomra sok esetben kérdéses, hogy ez valójában választott, avagy a párkeresés nehézségei miatt kialakult életmódról szól-e? Véleményem szerint valójában mindig is létezett, csupán másképp címkézték - mint pl.: agglegény, vénkisasszony - és az adott társadalmi helyzetből fakadóan kissé másabb okok vezettek el hozzá. A modern szingli életmódról csupán néhány éve beszélhetünk. Megkülönböztethetjük egymástól a tudatosan szingli és a hosszabb vagy rövidtávon egyedülállók eseteit. Van, aki keresi a kapcsolatokat, nem törekszik a függetlenségre, mégis sikertelen a boldog párkapcsolat megtalálásában. A szingli azonban tudatosan vállalja az állandó alkalmazkodásmentes másoktól való függetlenséget, ennek árnyoldalaival együtt.

Ami napjainkban a szingli életmód kialakulásához hozzá járulhatott:

A párkeresést nagymértékben megnehezíti a nemi szerepek felborulása. A mai gazdasági helyzetben manapság akár családban akár egyedül élő hölgynek akarva-akaratlanul is harcolnia szükséges a megélhetésért, ezáltal még esetleg sikereket is elér, ami erőssé és számos esetben ijesztővé teheti őt a férfi szemében. Megesik, hogy ekkor a férfi gyengébbnek érzi magát, vagyis, ha már együtt vannak mindez, kihat társas létükre is, avagy - ha még nem ismeri - meg sem közelít egy ilyen nőt. Egy akkoriban éppen egyedülálló kedves kliensem, egy önálló saját egzisztenciáját megteremtő nő, egy nap úgy döntött kiköltözik a város zajából és belevág egy természet közelibb életbe. Egy alkalommal említette, hogy egy férfi ismerőse a következő megjegyzéssel lepte meg egy randevú után: "Nem igazán nőies egy nőnek egyedül élnie egy házban!" Ez a mondat kiválóan szemlélteti mindazt, amit az előzőekben említettem. Pedig mint kiderült az úr jó egzisztenciával rendelkezik, tehát ettől nem kellett volna szükségszerűen gyengébbnek éreznie magát, lélektanilag mégsem volt képes mit kezdeni a helyzettel. Az úr személyes patológiájába ezúttal nem mélyednék bele, de sok minden húzódhat ezek hátterében, mint pl.: szülői minták, kisebbségi komplexus, pszichés fejlődési elakadások. Természetesen a hölgyek részéről is szükséges kellően tiszteletben tartani a férfiak erejét, kompetenciáját. Megtalálni a középutat, a közös hullámhosszt a mindkét félnek jóleső erőmegosztásra.

A párválasztást természetesen napjainkban is elsősorban ösztöneink befolyásolják. A cél igen szokványos, vagyis a legtöbb egészséges utód létrehozása, tehát a fajfenntartás. Azonban ennek megközelítése és kivitelezése nemenként különböző.

A férfiakat ösztönösen a legtöbb - akár több partnertől való - utód létrehozatala hajtja, mivel ez szolgálja leginkább a fajfenntartást. Itt csupán az ösztönökről van szó, mely letagadhatatlanul kódolva van bennünk. Meg kell említenem, mielőtt az olvasó urak félre értenék - hogy számos férfi monogám és hosszú távon gondoskodik választottjáról és utódairól. Tehát az ösztönöket a személyiségben rejlő különbségek, valamint az a tény, hogy már nem 'csupán' ösztönlények vagyunk, sok esetben módosíthatják. Érdekesség, hogy a kutatások szerint a férfiak általában a náluk alacsonyabb, valamint a "homokóra" formával a 0,7-0,8 derék és csípő aránnyal rendelkező hölgyeket találják vonzóbbnak (Streeter, McBurney, 2003). Tehát hölgyeim az arány a lényeg és nem a soványság!

A hölgyek esetében pedig inkább a kevesebb számú, azonban az utód minőségi felnevelése a fő vezérfonal. Valamint az ehhez kellő biztonságot nyújtó, erős férfi megtalálása, aki az utód hosszú felneveléséhez nyújt elengedhetetlen segítséget.

Manapság mindez azonban túllépett egy határt, ami már nem a gyermek biztonságos felneveléséről, hanem a gyermeket figyelembe sem véve a nercbundák világáról és a társadalmi külsőségekről szól. Férfiak esetében pedig kifejezetten fiatalabb, valamint "szépségét, nőiességét" - akár műtéti úton is - túlzottan hangsúlyozó hölggyel körülvéve magukat saját férfiasságukat, fiatalságukat fitogtathatják majd, elsősorban saját maguknak.

A párkeresés nehézségei témaköréhez szükséges megemlíteni a 30 éves kor feletti kereslet – kínálat viszonyának megváltozását. Egy kedves kolléganőmmel ’B oldal problémának’ neveztük el ezen nehézségeket és mivel mi magunk is a B oldalon járunk, reméljük kedves olvasóink nem veszik rossz néven ezt a kis tréfát. Tehát harminc éves kor után leszűkül a párkeresési lehetőség, hiszen már általában gyermekes és elvált egyénekről beszélhetünk. A szóban forgó korba érvén az emberek már többnyire foglaltak. A kínálkozó partner lehetőségeket óvatosan körbe szükséges járni, a sérülések és a kiégés elkerülése miatt.

Lehetőségek a B oldalon:
- Ha az illető fiatalabb, mint a B oldal képviselője.
Ez lehet működőképes kapcsolat, amennyiben mindkét fél ugyanabba az irányba szeretne haladni és már érett arra.
- Amennyiben a kiválasztott sosem élt házasságban, vagy hosszú kapcsolatban és gyermeke sincsen.
Ez esetben egy alkalmazkodási nehézségekkel, esetleg pszichés fejlődésben megakadt egyénről lehet szó, aki feltehetően továbbra is csupán kalandot keres. Vagyis amennyiben kiegyensúlyozott párkapcsolatra és családra vágyik a B oldal kereső fele ez esetben nem ez a megfelelő lehetőség.
- Amikor az illető házas, csak "elfelejti" elmondani.
Ezt a helyzetet felvállaló egyénnek lehetőségként szükséges tudnia, hogy meglehet, hogy a vágyott társ nem hagyja ott a már meglévő párt. Legfőképpen, ha gyermek is van a kapcsolatban. Természetesen mindig vannak kivételek, de garancia erre nincsen.
- A kiválasztott elvált.
Amennyiben kellő idő telt már el lezártnak minősíthető a volt kapcsolat. Valamint, ha gyermek is van, az ebben a korban már természetes és kellő türelemmel és szeretettel egy kis ajándékcsomagként átértelmezhető a helyzet.


A mai társkeresési problémákat még tetézi a világ elszemélytelenedése is. A fiatalok is többnyire számítógépen, interneten élik életüket, mellyel teljesen elzárkóznak a valós világ társadalmi érintkezéseitől. Igazi tapasztalásokat azonban csakis a valós és igen néha sérülésekkel teli világban szerezhetünk. A netes társkeresés is a valótlan és személytelen, többnyire csupán szexuális partner kereséséről szól, mely az érzelmi sérüléseken kívül egyéb veszélyekkel is járhat. Mivel a számítógép mögé bújva védettnek érezheti magát az illető, így elrejtőzve bármit mondhat magáról. Vagyis egy hosszabb levelezéssel bele lehet mélyedni egy elképzelt kapcsolatba, igazi benyomás nélkül is. Pedig a másik megismerésében kifejezetten fontos pl.: a személyes illatok megtapasztalása és az egyén metakommunikációja is.

A kommunikációt nem csupán a tudatos, szándékos, de a tudattalanból származó, önkénytelen tényezők is befolyásolják, mint pl.: a testmozgás, a mimika, a hangsúly stb. A metakommunikáció hűen tükrözi a közlő belső állapotát. Mivel nehéz meghamisítani ezért van az, hogyha a szándékos kommunikáció és a metakommunikáció ellentmondásban van egymással, akkor sokkal inkább a metakommunikációs jelzéseket fogadjuk el igaznak (Csepeli, 1997, Hatvani, Varga, Taskó 2001).

Egy új kapcsolat felé nyitásban nagy szerepe van az előző lezárásának és elengedésének is. Amikor éppen egy elmúlt kapcsolatból jövünk, ki még időre van szükség az újra kezdéshez, amely természetesen egyénileg változó. Az előző kapcsolat lezárásának lelki feldolgozásánál tulajdonképpen egy gyászperiódus játszódik le, tehát egy kis időt szükséges adni magunknak. A kapcsolat befejezéséhez fontos átélni azokat a fordulópontokat is, amelyeket vele már eltöltöttünk, mint pl. az ünnepeket. Majd a gyászidő elteltével, sikeres kimenetel esetén az illető alkalmazkodik az új a helyzethez.

Az egyedül töltött időszakokban adjunk időt magunknak, hogy ismét magunkra találjunk. Hiszen egy kapcsolatban megeshet, hogy tudattalanul nem is úgy élünk, ahogyan valójában szeretnénk, esetleg túlzottan alkalmazkodunk, ami már személyiségünkre nézve hosszútávon káros lehet. Most itt a lehetőség, hogy ráébredjünk, hogy szívünk szerint, hogyan is élnénk és ezt saját pszichés igényeinket is figyelembe véve rugalmasan tudjuk majd alakítani egy eljövendő kapcsolatban. Felismeréseinket következő kapcsolatunkban már egészségesebb módon hangolhatjuk majd össze, ami jótékony hatással lesz majd jövőbeni kapcsolatunkra is.

Ahogy magukra találnak, valami benső kapu kitárul, egyensúlyba kerülhetnek önmagunkkal, és mindez kisugárzik majd….ekkor mondhatnak váratlanul búcsút az egyedül töltött estéknek, mert berobban majd az, akire már nem is számítottak. Amennyiben pedig valóban a szingli életmódot választják, akár átmenetileg is, csak figyeljenek azokra, akik nem ezen életmód követői, és sérülés okozás mentesebben éljék szabadon és boldogan életüket.



Felhasznált irodalom:
- Streeter, S. A., & McBurney, D. H. (2003): Waist-hip ratio and attractiveness: New evidence and a critique of a critical test. Evolution and Human Behavior, 24, 88-98.
- Csepeli, Gy. (1997): Szociálpszichológia. - Osiris K. Budapest
- Hatvani, A.;Varga, M.; Taskó, T; (2001): Bevezetés a pszichológiába, távoktatási jegyzet EKF, Eger.


Gerecze Réka
pszichológus