Egyedülálló műsorról van szó. Ilyen jellegű irodalom összeállítás most hangzik el először közönség előtt.
Tizenöt különböző nyelven írt és különböző országban, tájon élt költők versei szólalnak meg.
A költők közül: öt jiddis, egy fő héber-jiddis, egy orosz, egy orosz-angol, kettő héber, kettő fő héber-ivrit, kettő angol, egy német nyelven írt. Származási helyüket tekintve: Ukrajnában, Galíciában (Lengyel-ukrán), Fehér-Oroszországban, Lengyelországban, Oroszországban, Litvániában, Romániában és Erdélyben, Németországban, Kanadában, Magyarországon, USA-ban születettek. Ami közös bennünk, hogy valamennyien a modern zsidó költészet részét képezik. A címadó verset Nátán Alterman írta.
Legismertebb közülük, a Nobel- díjas (1987) Joszif Brodszkij (1940- 1996).
Brodszkij kisgyermekkora a háborús évekre esett. Átélte és túlélte a blokád, és az azt követő szörnyű éhezés, életveszély, az apátlanság és nyomor éveit.
Művész szemlélete a 40-es, 50-es évek Leningrádjában alakult és bontakozott ki. A város hangulata, természeti környezete mély benyomást tettek rá, hatással volt költészetére. Az iskolai problémái és családjának nehéz anyagi helyzete miatt, a hetedik osztály elvégzése után marós ipari tanulónak állt. Sokáig ez sem tartott. Különböző helyeken dolgozott, sokat olvasott, angolul és lengyelül tanult.
A meghatározó késztetést a versírásra Borisz Szluckij költészete jelentette számára.
Korai verseire jellemző a zeneiség, még a dzsessz-improvizáció hatása is.
1962-ben megismerkedett egy fiatal festőnővel, Marina Baszmanovával, akihez jelentős verseket írt. 1968-ig éltek együtt, ezalatt egy fiúgyermekük (Andrej) született.
Publikálni szinte nem tudott, szamizdatban annál ismertebbé vált. Anna Ahmatova költőnő körének legfiatalabb tagja volt.
1972-ben kiutasították a Szovjetunióból, emigrációba kényszerült. Az USÁ-ban több egyetemen tanított, és angolul kezdett írni. Ugyanakkor az orosz hagyományokhoz, a zsidó vallásos érzülethez és a kereszténységhez egyaránt kötődött. Költészetét szellemi és érzelmi sokszínűség, filozófiai mélység, csendes irónia jellemzi.
Gyakran utazott Velencébe, végrendeletének értelmében itt is temették el.
Szervezők: Móricz Zsigmond Társaság, váci Selye János Humán és Zeneművészeti Szakközépiskola és váci Madách Imre Művelődési Központ.
Időpont: 2012. november 24.– szombat – 17 óra.
Helyszín: a váci MIMK Végh Dezső terem (Vác, Csányi út 63.) Köszöntőt mond: Turai János, a Váci Zsidó Hitközség elnöke.
Bevezeti: Péter Péter költő.
Szerkesztette: Péter Péter, Székelyhidi Ferenc.
Előadják és zenei közreműködők: a Selye János Humán és Zeneművészeti Szakközépiskola (és tagiskolája) a Pikéthy Zeneművészeti Szakközépiskola diákjai.
Dia-háttér: a költő arcképeivel.
|
| Helyszín: | Vác - váci MIMK Végh Dezső terem (Vác, Csányi út 63.) |
|
|