 | "A zene az élet az élettelen fennsíkon, ez az az élet¬erő, ami megragadja és meglovasítja a sziklákat, növényeket sarjaszt a kövekből."
Grandpierre Atilla
1951-ben született Budapesten. Az Eötvös Lóránd Tudo¬mányegyetem fizikus-csillagász szakain nyerte el egye¬temi diplomáját, majd az egyetemi doktori címet 1977¬ben, a fizikai tudományok (csillagászat) kandidátusa címet 1984-ben. Nemzetközi tudományos folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja. 2011-ben fél évig a Chapman University, Center of Excellence (Kalifornia) vendégprofesszora volt. Fő termé¬szettudományos kutatási területei: a naptevékenység eredete, a Nap élő vagy élettelen természe¬te, a Világegyetem élő természete, komplexitás-elmélet, elméleti biológia, a fizika, a biológia és a pszichológia első elvének egységes elmélete, az élet komplexitási mérőszámainak elmélete, a természettudomány egységes elméletének megalapozása, az Ember és a Világegyetem kapcso¬latának kutatása. Ezekben a témákban több, mint 350 tanulmánya és 6 könyve jelent meg.Fő őstörténelmi kutatási területei: a Kárpát-medence és az eurázsiai síkság népeinek őstörténelme, műveltségtörténelme, az emberiség őstörténelme, az őskor tudománya, filozófiája, művészete, a „mágikus gondolkodás” Zenekarai felelevenítik és a mában érvényes módon jelenítik meg a magyar népzene legmélyebb rétegét, az eurázsiai (több, mint hatezer éve lovas-íjász) ősnép má¬gikus népzenéjét. |
|
|