Eszterházy Károly püspök kezdte el Franz Anton Pilgram tervei alapján 1761-ben egy nagymérvű barokk egyházi központ kialakítását. Miután azonban Eszterházy egri püspök lett, a helyét átvevő Migazzi Kristóf sokallta elődje nagyvonalú elképzeléseinek költségeit, ezért Isidore Canevale, Bécsben élő francia építésszel átterveztette a már alapjaiban elkészült székesegyházat. A késő barokk, francia klasszicizáló stílusban felépült templomot 1772-ben szentelték fel Szűz Mária és Szent Mihály tiszteletére. A hatalmas falfelületeket csupán ablakokkal megtörő robosztus épület egyedül a főhomlokzat felől díszített: hat, egyenként 12 méter magas korinthoszi oszloppáros előcsarnokának párkánya fölött Bechert József hat szobra látható: Péter, Pál, Szűz Mária, József, János és Jakab. A tornyokat, az összekötő falmezőhöz hasonlóan, törpeoszlopos koszorúpárkány zárja. Az egyhajós templom belseje késő barokk jegyeket mutat. A főoltár freskója Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozását, a Vizitációt jeleníti meg, a kupola freskója a Szentháromság diadalát ábrázolja, felhőgomolyagokon szentekkel (köztük a magyar szentekkel), vértanúkkal, prófétákkal és angyalokkal. Mindkettőt Franz Anton Maulbertsch festette 1771-1772-ben. A készíttető Migazzi püspök igényeit azonban nem elégíthette ki az alkotás, mert a felszentelés után a főoltár elé Johann Martin Schmidt kremsi festővel egy sötét tónusú keresztre feszítést ábrázoló képet festetett. Az 1940-es évek első felében került elő a helyreállítást követően ma is látható Maulbertsch-freskó. A mellékoltárok is Johann Martin Schmidt alkotásai. A főoltárt a hajótól a Báthori Miklós püspök (1474-1507) által építtetett reneszánsz kápolna, ferences templom építésekor felszínre került, reneszánsz balluszteres szentélykorlátja választja el. Az altemplom főoltárát Molnár C. Pál Szent József című freskója díszíti. Az altemplom falába építve értékes középkori kőfaragványok, feliratos kövek, címerek láthatók.