Gorka Géza (1894-1971) úttörő szerepet vállalt a magyar kerámia történetében. Tevékenységének köszönhetően a magyar képzőművészetnek ez az ága is önálló területként emelkedhetett világszínvonalra.
Gorka mesterlegényként a paraszti fazekasság megismerésével kezdte pályáját. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Képzőművészeti Akadémián szerezte meg, majd németországi szakmai gyakorlata során ismerkedett meg a huszadik századi kerámia legfrisebb áramlataival. Németországból hazatérve Verőcén telepedett meg, ahol családjával élt és dolgozott egészen haláláig.

Gorka életműve a magyar művészettörténet számára is bebizonyította, hogy a kerámia önálló művészeti ágnak tekintendő. A paraszti tradíciókra épülő, majd mezopotámiai, egyiptomi, perzsa és reneszánsz elemekkel bővülő motívumkincse a huszadik század technikájával ötvöződve sajátosan egyedi és páratlan életművet hozott létre. Visszafogottság, nyugodtság, harmónia és szépség jellemzik munkáit.

Apja tradícióját lánya, a magyar avantgard kerámia egyik legnagyobb úttörője, a ma is alkotó Gorka Lívia folytatta. A harmadik generáció szintén képviselteti magát Focht Géza személyében. A Múzeum mindhárom generáció alkotói tevékenységébe betekintést nyújt.