A váciak által csak a "barátok temploma“-ként emlegetett építmény Vác legrégebbi temploma. A török elleni felszabadító harcok idején tönkrement vár területén, az egykori püspöki székesegyház helyén (vagy mellett) 1721-ben kezdték el építeni a rendházzal együtt a városban két évvel korábban letelepített ferencesek, akik a tiltások ellenére felhasználták a vár és a székesegyház maradványait is. Báthory püspök ekkor megtalált vörös márvány sírkövéből a ferencesek kézmosómedencét készítettek nyári éttermük részére, amely ma is látható a kolostorban napjainkban működő levéltár kiállítási folyosójának előterében. A templomot 1766-ban a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. A belső tér három hajós. A templom főékessége a gazdag díszítésű fafaragású több emeletes barokk főoltár, amely 1726-1729 között készült. A főoltárkép, az építkezést támogató és az oltárt adományozó Koháry István országbíró kívánsága szerint Szent István vértanú megkövezését örökíti meg. Az erények szobraival díszített szószéket és orgonaszekrényt Vitus fráter és társai faragták 1765-1766-ban.