A Dunakeszi vagongyárat az első világháború alatt kezdték építeni “Magyar Királyi Államvasutak Dunakeszi Főműhelye” megnevezéssel. Trianon elcsatolta Érsekújvárt és Sátoraljaújhely egy részét az ottani főműhelyekkel, így vált sürgetővé itteni felépítése. Dolgozóinak nagy részét is ide telepítették, így a főműhellyel együtt lakóházak építése is feladattá vált.

Elsőként az u.n. “Körönd” épületei készültek el 1923-ra. Mivel a dolgozók száma egyre növekedett, így a lakások számát is növelni kellett. Az akkori Dunakeszi falu őslakossága nem szívesen fogadta – mint a földművelő nép – a “gyütt-ment” gyári dolgozókat. Így lélekben is és fizikálisan is távol maradtak egymástól. A falu akkori határa a régi temetőnél volt. Kapcsolatot egymással nem is tartottak. A gyártelep lakói így fokról-fokra kialakították a maguk önálló világát. A gyár akkori műhelyfőnöke, Lányi Ferenc, mindezek tudatában, mindent megtett, hogy az itt lakók otthonosan érezzék magukat. Felépült az iskola 3 tanteremmel, alagsorában tornateremmel. A tornaterem úgy készült, hogy egyben kápolna is volt. Templom építése is komoly tervük volt, ezért orgonát is építettek a helységbe. A luwigsburgi Walcker gyár építette és a Jelos Marczell Endre orgonagyára telepítette az orgonát egyelőre az iskola - kápolnába, 1928-ban. Harangokat is készítettek, szintén ismertnevű harangöntővel - éspedig egy 51 cm-es és egy 41 cm-es átmérőjűt, melyeket Slezák László aranykoszorús mester készített. Ezeket az iskola udvarán felállított haranglábban helyezték el. Általában Lányi Ferenc mindent megtett, hogy az új település vallási élete biztosított legyen. Abba az iskolakápolnába meghívta magát az akkor bíborost, Szerédi Jusztirián esztergomi hercegprímást és gondoskodott Pestről ide kijáró lelkipásztorokról is. Később a váci püspök, melyhez a terület tartozik a faluból küldött lelkipásztorokat, akik a gyár épületeiben kaptak lelkészlakást. Később megalakították a Templomépítő Egyesületet és szorgalmasan gyűjtögették a templomépítéshez szükséges anyagiakat, a gyárban pedig a hozzáértő, ügyes mesterek számtalan dolgot készítettek el a közben megkezdett épülethez. Kerényi Béla volt a Bizottság ügyvezetője és Pázmándi István okl. építészmérnök egyet. adjunktus tervezte meg és volt kivitelezője is és a gyár dolgozói készítették el a tető vasszerkezetét, úgyszintén a toronyét is. A templom belső falait és mennyezetét Csetényi Antal okl. iparművész tervei alapján és közreműködésével ugyancsak a gyár dolgozói készítették el. Áthozták az orgonát az iskolából, Marczell Endre építette be. A harangokat pedig most már a templom főbejárati ajtajánál helyezték el, az iskolából áthozott haranglábbal együtt.

1944-re a templom elkészült és azon év június 29-én az akkori váci püspök, Dr. Pétery József szentelte fel, a sajnálatos bombázások miatt a reggeli órákban. Azonban sem a templomért sokat fáradozott Lányi Ferenc, sem a hívek nem sokáig örülhettek a szép új templomnak, mert Vác irányából belövés érte a templom falát és a tornyot is. A gyár dolgozói azonban az okozott károkat helyrehozták, s bár a belövéseknek még máig is látható nyomai vannak – a templom és annak berendezései fokról-fokra szépült és lett teljessé. Elkészült az egész falat betöltő, vászonra festett főoltárkép. Alkotója Keszthelyről Károly Gyula festőművész volt, az akkori lelkész Fehér Zoltán megrendelése alapján. A templom belső, fából készült berendezési tárgyait, így a padokat is Csizmadia Károly faszobrász irányításával már előbb ugyancsak a gyár szakmabéli dolgozói készítették. Az elektromos berendezéseket id. Bozsó Sándor irányításával és közreműködésével szintén a gyár dolgozói csinálták meg az építés során. Ezután a háborút követő idők során - érthetően – mind dolgozói a gyárnak, mind hozzátartozóik nagy fokban elidegenedtek attól a templomtól is, melyet maguk, illetve elődeik építettek oly nagy készséggel. Azonban egyházhű emberek a későbbiekben is bőven akadtak, főleg az akkor már a gyárhoz nem tartozó családok is egyre növekvő számban kezdték a környéket benépesíteni és a később előadódó feladatokhoz – mind anyagi mind két-kezükkel segítséget nyújtani. Ebben különösképpen kitűnt Bazsó Sándor két fia, akik közül Bazsó Zoltán főmérnök ma is világi elnöke az egyházközségnek. 25 évvel később a tetőt át kellett palázni, a toronysisakot már előbb is kétszer át kellett festetni, a csatornákkal együtt. 1980-ban pedig a templom külső falait kellett teljesen felújítani. Még 1967-ben a harangokat felvittük a toronyba az eredeti vasállványzattal együtt és ezzel egy-időben automatikus és elektromos működtetésre alakítottuk át. Mivel a templom ablakai számtalan rongálásnak voltak kitéve törhetetlen fémszálas polyeszterrel cseréltük ki valamennyi ablakot, mely ugyancsak jelentős kiadást jelentett. Mikor az iskolában nem volt lehetőség hittanórák megtartására, ehhez a feladathoz a sekrestye kevésnek bizonyult, ezért a templomon belül a hátsó részt üvegfallal választottuk le és azzal egy hittantermet is nyertünk és magát a templomot is zártabbá alakítottuk. 1984-ben pedig hőtárolós kályhákkal megoldottuk a templom és sekrestye fűtését, két évvel előbb elkészítettük a templom hangerősítését, hangszórókat, hangerősítőt, s mikrofonokat beszerezve. Miután az ifjúsággal történő foglalkozás egyre intenzívebbé válhatott, nagyszámú csoportjaink részére először béreltük a Gárdonyi Szakiskola diákotthonának helységeit, később pedig 1994-ben számtalan engedély beszerzése után hozzáfoghattunk a templom Pest felőli oldalán történt bővítéshez. A templom tere a MÁV tulajdona volt, így a bővítéshez is az ő engedélyük is kellett, az építéshez különben is fontos, számtalan engedélyeken kívül. Végül 1996-ban sikerült az épületrész felépítése, mely ugyancsak 62 m2 területű, de három szintes és benne 3 nagy helység, plusz kiszolgáló helységek is készültek. Ehhez is és már máskor is jelentős összeget kaptunk a város Önkormányzatától. Jelenleg orgonánk átépítése van folyamatban, ugyanis a félig pneumatikus, félig elektronikus orgona tűzveszélyessé vált. Ehhez alapítványt is létesítettünk, mivel ennek felújítása, illetve átépítése erőinket meghaladja. A rövid kronológiához még az is hozzátartozik, hogy az utolsó 10 évben kétszer is történt betörés a templomba, s ezek során nemcsak jelentős rongálások történtek, hanem felszerelési, berendezési tárgyainkban, valamint értékes kegyszereinkben is jelentős veszteség ért bennünket, mivel az ellopott tárgyaknak csak kisebb értékű része került vissza templomi felszereléseink közül.