Az érsekség Esztergomba történt visszaköltözése után Rudnay Sándor 1828-ban kezdte építtetni, s halála előtt, 1831-ben fel is szentelte, jóllehet a templom akkor még nem volt teljesen kész. Rudnay tudta, hogy a várhegyi katedrális befejezését már nem élheti meg, másrészt a legközelebbi templom, a ferenceseké is messze esett az egyre jobban benépesülő déli városrésztől, ezért vált szükségessé a megépítése. Egy legenda szerint Radovics Judit, a Rudnay család szolgálója kívánságára emeltette az érsek a templomot. A szolgáló megmentette a kisgyermek Rudnayt, mikor az egyik szomszéd birtokos fegyvereseivel támadt a családra. Radovics Judit karjával fogta fel a kis Rudnayra mért csapást, aki így elmenekülhetett, míg a szolgáló elveszítette a karját.

A Packh János tervezte, teljesen kör alaprajzú templom mindenesetre közel 170 éve áll a budai és komáromi utak találkozásánál, ahol a város küldöttsége a "hazatérő" érseket fogadta. (A templom falán magyar és szlovák nyelvű emléktábla idézi fel ezt az eseményt.)