1994-ben Vácon a Domonkos templom helyreállítási munkálatai során a templom alatti kripta több, mint 150 évvel ezelőtt elfalazott lejáratára bukkantak az építők. A megtalált kriptában 262, többnyire jó állapotú színes, díszített koporsóban a 18. század középső harmadától kezdődően, illetve a 19. század elején elhunyt és betemetett, a különleges klímának köszönhetően jó állapotban fennmaradt, spontán mumifikálódott váci polgárok testei nyugodtak; férfiak, nők, gyermekek, mesteremberek, szerzetesek, papok, katonatisztek, hivatalnokok...
A 2016. júniusában felújított állandó kiállítás a főtér egyik lakóházának középkori pincéjében nyert elhelyezést. A meredek lépcsőn a hűvös és mély pincébe leereszkedő látogatót a korabeli kripta képe mellett azon váci polgárok névsora fogadja, akiket koporsófeliratuk alapján sikerült beazonosítani.A lejárattól balra eső kisteremben a koporsókból előkerült szakrális mellékletek (feszületek, rózsafüzérek, kegyérmek) kerültek bemutatásra. A pince impozáns nagytermében festett, színes felnőtt és gyermekkoporsók kerültek elhelyezésre. A koporsókon látható Krisztus-ábrázolások, vallásos és halálszimbólumok a korabeli ember vallási világképére, halálhoz való viszonyára is utalnak. A terem hátsó részében Stefanovics György szabómester, egy név szerint nem ismert középkorú polgárasszony és egy 9 éves kislány, Salamon Magdolna nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben üvegkoporsóba zárva. Ezáltal a látogatók betekintést nyerhetnek a 18. század végi, 19. század eleji temetkezési, ravatalozási szokásokba.
Az Ars Memorandi várostörténeti kiállítás a török utáni újratelepítéstől a 18. századi társadalom és intézményrendszer kialakulásáig, a barokk város megépüléséig, felvirágzásáig mutatja be a Vác történetét.