1895. január 27-én a Képviselő-testület határozata értelmében iskola helység és tanítói szolgálati lakásként az eddigi mészárszék épületét jelölték ki. Gubriánszky Emmánuel 1894-ben került Püspökszilágyra, az 1879-ben életbelépő népiskolai törvény alapján. Ő volt az első, aki már kántor-tanítóként, a jegyzői teendőket nem látta el. Halálával azonban nem halt ki neve a szilágyi iskola történetéből: Az 1931. Évi monográfia szerint:”...R. kath elemi iskola. Kántor-tanító: Ágoston József, tanítónő: Gubriánszki Etelka”
Ágoston József 1930-ban került Püspökszilágyra. A meglehetősen mostoha körülmények között végzett tanító-nevelő munkában több elvárának kellett megfelelni.. Neki és feleségének 170 diákot kellett oktatni az iskolában. A kötelező nyolc osztályos általános iskola vezetésével 1949-től hat főre növekszik az iskolai nevelők száma, de sajnos ez nem oldotta meg tantermek szűkösségét, ezért a két iskolaépület mellett a „kultur otthonban” és a tanácsházán is folyt a tanítás.
A régi-új épületet 1964-ben bontották le, hogy a helyére új kerüljön. Az épület átadása után már csak két helyen folyt a tanítás, de a tantermek száma így is kevésnek bizonyult, így csoportbontások árán lehetett elérni az intézmény működését. 1979/80-as tanévben a Szilágyi iskola felső tagozata megszűnt és a gyermekek a váchartyáni iskolában tanultak tovább.
A község képviselő testülete már az 1920-as években foglalkozott az óvoda tervével, de csak a 30-as évekre született egy fél-megoldás: a nagy nyári munkák idején az amúgy is üres iskolában rendezték be a „szükség-óvodát” A valóságos megoldás évtizedekig váratott magára. Mint a községben mindent, ez is a Szilágyiak összefogásával valósulhatott meg. Az egykor „zsidókocsma” épület helyén épült új óvoda, s az 1960/61-es tanévben Gáspár Gézáné Nagy Ilona óvónő vezetésével megkezdődhetett a kicsik oktatása-nevelése. Az intézmény jelenleg is az eredeti helyén működik, lényegesen jobb körülmények között. Mint megnyitásakor.


Forrás. Czéh László: Püspökszilágy (1996)