A pálosok ősmonostorát itt építették fel egy XIII. századi épület felhasználásával a XIV-XVI. században. Ma a gótikus szerzetesi templom és a kolostorhoz tartozó kápolna falmaradványai láthatók.


A Pilis-hegy (756 m) mészkőtömbjének délnyugati oldalán emelkedő Klastrom-szirtek alatt fekszik Klastrompuszta üdülő telepe, amelynek közelében középkori történelmünk egyik jelentős emléke látható: az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok ősmonostorának romja. A maradványokat Méri István tárta fel 1959-61-ben.



A pálos rend alapítója, az esztergomi származású Özséb esztergomi kanonok a tatárjárás után az innen kissé délebbre emelkedő Csévi szirtek oldalában nyíló hármas barlangban gyűjtötte össze a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt itt, majd kolostort létesített.


A rend pápai jóváhagyása után e kolostor lett a pálosok első központja. Itt temették el az első három rendfőnököt: Özsébet, Benedeket és Istvánt. 1308-tól a rend központja Budaszentlőrinc lett, s ezzel a Szent Kereszt monostor jelentősége megcsappant, bár létezéséről, sőt további bővítéséről még a XV. század végéről is vannak adatok. A mohácsi csatavesztés után már 1526-ban feldúlták és felégették a törökök, s romjait lassan széthordták a környező építkezésekhez.


A hatvanas években elterjedt feltételezés szerint az 1213 szeptemberében meggyilkolt Gertrudis királyné Anonymus szerint "a mezei sátrában megöletik és a pilisi kolostorban temetik el". A történettudomány cáfolja ezt a legendát, és helyszínül a Pilis keleti lábánál egykor állott ciszterci apátságot jelöli meg.