Az 1626-29-es években már volt Bogdányban református gyülekezet. A szigetmonostori egyház feljegyzése szerint a bogdányi református pap török várfogságot szenvedett Budán. 1711 és 1723 között Marosi Ferenc volt papja. 1790-ben nyertek újra engedélyt imaház építésére. A mai templom 1802-ben épült, 1845-ben leégett. A Dunabogdányban 1819. évben tartott református canonica visitatio szerint a gyülekezet Kisoroszi leányegyházaként szerepel. Van temploma, rector-háza, iskolája, temetője. Ugyanott említik szentedényeit.


Jellege: Későbarokk-klasszicista templom, fallal övezett térségen.


Külső: Rézsűs oromfalas homlokzatába visszalépő toronnyal. Az egyenes záródású bejárat faragott kő szemöldökében 1802-es évszám, fölötte félkörös ablak, majd az osztópárkány fölött kis szegmentíves ablak. A homlokzat és a toronytest két-két fejezetes lizénával tagolt, utóbbin körben négy félkörös harangablak. Bádoggal borított hagymasisak. Oldalt két-két, hátul egy félkörös ablak. Sima lábazat, ereszpárkány, cserép fedés.


Belső: Laposfedésű téglányalakú belső tér, lekerekített sarkokkal. Kórusának három kosáríve két szabad pilléren nyugszik. Épített mellvédjén csüngődíszes és zárköves kiképzés.


Berendezés: Szószék. Ón, korongos talpa fölött lapított szártő, fölötte fölfelé szélesedő hengeres test és az aljtól rézsüsen induló csőrös kiöntő. S alakú füllel, korongos tetején leveles billentő. Fülén benyomott jegy W és HDG betűkkel talpas kereszt fölött. XVIII. századi. Magassága 21 cm.


Úrasztali terítő: Kék selyem, sávos átszövéssel, 1802-ből, feltehetően a pesti Valero-gyárból származik.