A múzeum története valójában nem is a megalakulásával kezdődött. Az 1930-as években már tervszerű régészeti feltáró munka folyt Szob területén. A nagymarosi Polgári Iskola tanára, Horváth A. János fáradtságot nem kímélve, kutatási szenvedéllyel, diákjai segítségével rendszeresen ásta a területet. Feljegyzéseket, rajzokat, térképeket készített. A köztiszteletnek örvendő tanár 1945-ben meghalt és munkásságát Laczus Géza tanító folytatta. A Nemzeti Múzeum megbízott leletmentőjeként számos régészeti anyagot mentett meg a pusztulástól. Tanítványaiból szervezett hírszolgálata jól működött, minden építési munkáról értesült. A szaporodó leletanyag múzeum alapítására serkentette. Többszöri kérésére és szorgos munkájára felfigyelve a helyi szervezetek foglalkozni kezdtek a szobi múzeum alapításának ügyével. Lelkes támogatót találtak a Járási Könyvtár vezetőjének Katona Viktornak a személyében. A múzeum létesítésére 1960. május 12-én a Hazafias Népfront, az MSZMP Járási Bizottsága és a Járási Tanács határozata értelmében "előkészítő bizottsággá" alakult.
A Pest Megyei Tanács VB. Művelődési Osztálya és a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya támogatásával 1960. szeptember 20-án, 571/1950. számon megszületett a működési engedély. Támogatólag közreműködött a Magyar Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum. A Járási Tanács kezelésében létrejött tehát a Börzsöny Múzeum. Vezetésével Katona Viktort bízták meg. A Járási Tanács épületének folyosóján, hat megvilágított tárlóban nyílt meg a kiállítás, az említett két lelkes pedagógus hosszú évek alatt végzett önzetlen munkája gyümölcseként.
Közügy lett a múzeum. A helyi vezetők hivatalos vendégeiknek büszkén mutogatták. Megindult a tudományos munka, ásatások folytak, néprajzi anyagot, természettudományi anyagot gyűjtöttek, numizmatikai gyűjtemény került a múzeum tulajdonába.
1962. december 1-től a távozó Katona Viktor után Laczus Gézát nevezték ki vezetőnek. 1963. január 1-től a múzeum a megyei hálózatba került. Gyűjtőterülete az Ipoly-völgye. Az egyre gyarapodó tárgyi anyag megfelelő elhelyezésére 1968-ban a helyi és megyei szervek összefogásából egy épületet vásároltak, melynek belső kialakítása után 1968. augusztus 30-án megnyílt az állandó kiállításokkal megrendezett új múzeum.

1976-ban, Laczus Géza halála után feleségét bízták meg a múzeum vezetésével.
1977-ben a tetőtérben a néprajzi anyagnak raktárat alakítottak ki. Ebben az évben felújították az állandó kiállításokat is. Az emeleti teremben képzőművészeti kiállítást rendeztek és lehetőség nyílt előadások, vetítések, előadóestek megrendezésére is. A múzeum udvarán zenei rendezvényekre került sor. A környék idegenforgalmi célállomása lett a múzeum.
Az épületbe belépve a kőtárat találjuk faragott és feliratos régi kövekkel; a lépcső feljárónál a térkép az Ipoly-völgyében és a Dunakanyarban lévő települések történetét ábrázolja. A település neve utáni évszám az illető község első okleveles említésének évét jelzi; a neve feletti színes zászlócskák az eddig ismert régi településeket jelzik, melyek a község határában találhatók. A kijárati ajtó felett Szob XVI. századi ábrázolása látható.
A magas földszinti folyosón az aktuális szerzemények tárlói, valamint az Ipoly-völgyében gyűjtött szőttesek láthatók.
Az állandó kiállítás 1. termében az újkőkortól a népvándorlás korig, a 2. teremben a honfoglaló magyarok, a középkor és a törökkor tárgyi emlékei láthatók. A 3. teremben az Ipoly-völgyében gyűjtött néprajzi anyagot, a viselet, fából készült háztartási és a szövés-fonás eszközeit állították ki. Az emeleten az időszaki kiállító terem helyezkedik el. Az udvart körbefogó fedett részben a népi mesterségek eszközei, szerszámok, továbbá egy Börzsöny-vidékre jellemző paraszt szoba, színes, festett bútorokkal látható. Az alagsorban két teremben színes diorámákban a Börzsöny élővilága, kőzetei, ősállat maradványai, a legszebb tájrészek fotográfiái kerültek bemutatásra.