Immáron második alkalommal kerül megrendezésre a Duna-Dráva Cement Kft. által kezdeményezett és szponzorált Faültetés Vácott. A váci gyár kiemelt céljának tekinti környezetének és a környékbeli települések fejlesztésének támogatását. Ennek jegyében kerül sor 2008. április 19-én a 2. Duna-Dráva Faültetésre.

A környezetvédelmi rendezvénynek idén a Deákvári vízfogó ad otthont.

A második faültetés alkalmából szerkesztőségünk megkereste Rendes Veronikát a faültetés tervező-mérnökét, hogy számoljon be a faültetéssel kapcsolatos feladatokról, szempontokról és az idei helyszínről is.


Interjú:

- Mióta Ön a Duna-Dráva Faültetés tervezőmérnöke?

Bíró György keresett meg engem tavaly azzal a kéréssel, hogy a Duna-Dráva Cement Kft. által támogatott faültetés szakmai koordinálását elvállalom-e.


- Mi jelent Önnek ez a munka?

Nekem mindig kedves feladat, ha részt vehetek egy fasor létesítésében. Ilyenkor eszembe jutnak azok a gyönyörű, régi fasorok, melyek faóriásai alatt már volt alkalmam sétálni. A természet és az ember közös munkája ez az alkotás, mely egyben a természet iránti tiszteletünk kifejezésének módja is.


- Milyen feladatokat kap a faültetéssel kapcsolatban?

A növények kiválasztása, az ültetés helyének - növénykiültetési terv alapján történő - meghatározása, az egyeztetés, valamint az ültetés menetének szakmai koordinálása tartozik az én hatáskörömbe.


- Kikkel dolgozik együtt a munkája során?

Tavaly az Ipoly Erdő ZRT. részéről Szedmák Attila erdésszel, valamint Bíró Györggyel kellett egyeztetnem a tervet. Az ültetést „Bíró György és Barátai” rendezőgárda segítségével sikerült megvalósítani, ők irányították az iskolás csapatok munkáját is.


- Milyen kihívásokat lát ebben a feladatban?

A tájépítésznek a tervezési folyamat során mindig a növények „felnőttkori” méreteit kell figyelembe vennie. Bár az elültetett fácskák még igen csenevészek, az én lelki szemeim előtt egy árnyasan hívogató zöld kaput, folyosót alkotnak a hatalmas hársak, melyek talán felkeltik majd a főúton pöfögő, autóba ragasztott generáció kíváncsiságát.
Talán megállnak, s a segédhajtást hátrahagyva felfedezőútra indulnak azon az ösvényen, melyet keretbe foglalnak a fák. A hársvirágok illatától bódultan majd megfogalmazódik bennük a kérdés: - Vajon hová vezet ez a fasor?
A válasz ott van a lombok rezdülésében, a leveleken áttetsző napsugárban, minden madárcsicsergésben, a virágok illatában: - Vissza, a természethez!


- Mennyire valósul meg a faültetésben az, amit valóban szeretnének vele elérni, kifejezni?

A helyszín adottságaihoz, a meglévő növényekhez alkalmazkodni kellett, ezért nem volt lehetőség teljes, az út mindkét oldalán futó fasor létrehozására. A legfontosabb célt azonban így is elértük: gyerekek ültetik el a fákat a felnőttek segítségével, s a közös munka, a faültetés élménye kedves emlékké válik a szívükben, melyre mindig jó lesz visszagondolni.




Mituk Szandra