Mostanában kellett volna bejelentem megköszönve az eddigi munkátokat, akik mindig szívesen eljöttek a ligetbe, így húsvét előtt, hogy össze gyűjtsék az ősszel lehullott leveleket, rendbe hozni a millenniumi emlék kutat, a forrásokat, lemetszeni a "biofal" cserjéit, vagy összeszedni a szemetet (és közben jól érezve magatokat közösséget formálni).

Egyik ismerősömből az alábbi gondolatok törtek fel, amikor a ligetről beszélgettem vele:

"…nem unod még? Nem veszed észre hogy a Liget egy veszett ügy? Oda jár a fél város, vagy majdnem az egész imádkozni, felfrissülni, futni, bringázni, forradalmat ünnepelni, ralizni, kutyát sétáltatni, horgászni és még sorolhatnám. Még sincs gazdája, és mégis süket fülekre talál, amit évek óta mondotok. Évente kétszer kicsalod az iskolákat és a jóérzésű civileket, de ez nem menti meg a ligetet! Nem jobb lenne, ha bekeríteni, felírni rá hogy a fák miatt életveszélyes a látogatása, és amikor majd a város és a tulajdonosok komolyan gondolják, vagy a népek kierőszakolják, akkor elindítják a rehabilitációt. Miért kell az, hogy egy száraz ág agyonverjen valakit ahhoz, hogy történjen valami?"

Én civilként ilyenkor mindig szemlesütve kezdem el magyarázni a helyzetet, pedig nem is rajtam múlik a megoldás.

A ligettakarítás gondolata Leontin Atya idejében jött elő. Akkor még több mint százan voltak a hívek, akik kijöttek takarítani, de ők is kevesen voltak az iskolások nélkül. Akkor ültettük "biofalat", hogy az útról a kipufogógázokat megfékezzük. Ezeknek a fenntartási munkáknak a költségeiben, a város is támogat minket azóta is. Később a Gyakorló város program egyetemistái elkészítették a felújítási tervet, elfogadta a város is, amivel egyik évben úgy tűnt sikeresen tudunk pályázni a Norvég alaphoz, de mire eljött a pályázat beadásának ideje, a politikai torzsalkodások ezt is ellehetetlenítették. Persze nem adtuk fel, és akkor már Attila atyával próbáltuk elérni a rehabilitációt, amire nem voltak vevők továbbra sem, viszont a civilek segítségével megindítottuk a kipusztult fák pótlását, ami azóta is tart (az idén a SZAVAD egyesület szervezésében vettek és ültettek fát civilek és cégek is). Sajnos nem a fák pótlása a legnagyobb baj, hanem az, hogy különösen a kálvária környékén a fák kiöregedtek. Ezeket úgy próbálták megfiatalítani, hogy kettévágták őket (ezt a belvárosban is elkövették). Arra nem gondoltak, hogy igaz ugyan, hogy kinőnek az újabb ágak a törzsből, de a fa gyökere azt nem tudja, hogy neki már nincs lombja és ugyanolyan erővel nyomja a tápanyagot a törzsbe, ami lassan el kezd rohadni belülről, és a közben kinövő ágak nem lesznek stabilak. Attól függetlenül, hogy ezek milyen torzók lesznek, amint nő a súlyuk, terebélyesednek, ismét életveszélyesekké vállak a leszakadás miatt. Ezeket a fákat ki kellene cserélni, ami nehéz dolog, mert a fa kivágásakor a tuskót is ki kell szedni. És ez sok pénzbe kerül. Közben már a fű lenyírása is felül mullta a lehetőségeket. A százéves földutakról ne is beszéljünk, amit időközönként rali pályának használnak az igazán kemény unatkozó félművelt polgártársaink ezzel veszélyeztetve az arra járók életét.

Miklós püspök vezetésével segélykiáltás gyanánt a ligetbe az elmúlt években összehívtuk a város vezetését, civilszervezeteit, szakembereit, hogy a még árnyékot adó fák alatt kitaláljuk, mit tegyünk, de gyorsan, mert nagy a baj.

Ahogyan az szokott lenni, mindenki egyetértett velünk, de sajnos csak annyira futotta, hogy egy bizottság alakult, ami hónapokig ülésezett, és amikor már mindenki mindent elmondott a másiknak és mindenki rádöbbent, hogy senkit nem érdekelnek az ötletek és a tervek, elhalt a kezdeményezés.
Lehet még rosszabb?

Ha várnak a rehabilitációval, egész biztos. Addig is a tájépítész egyetemisták minden évben aktualizálják a rehabilitációs teendőket, és a diákokkal, civilekkel próbáljuk szinten tartani az egyre romló állapotokat.

Belegondoltak már?

…hogy ami nekünk évtizedek óta nem sikerül, azt 80-100 évvel ezelőtt elődeink olyan évtizedekben alkották meg, amikor nem csak spanyolnátha vírus, hanem háború is végigsöpört a világban?

Akárhogy is gondolják a döntéshozók, Ti NE feledjétek jó szokásotokat, mert ha Mária nap előtt véget ér a vírusveszély, ismét találkoznunk kell ősszel úgy igazából szemtől-szemben és nem csak virtuálisan. Újra hívni fogom a város apraját, nagyját a liget megmentésére ismét.

Bíró György