A magyar felnőtteknek átlagosan 10 foga hiányzik, és nagyjából minden harmadik embernél közepes vagy előrehaladott fogágybetegség alakult ki, de valószínűleg az illető nem is tud róla. A két adat szorosan összefügg: a fogágybetegség előrehaladtával ugyanis a fogak előbb-utóbb kilazulnak és kiesnek.

De mi ez a titokzatos betegség?

A fogágybetegséget a köznyelv gyakran ínysorvadásnak nevezi. Ez az elnevezés elég pontatlan, hiszen csak az íny pusztulását foglalja magában. Az íny viszont akár attól is sorvadásnak indulhat, hogy izomból végezzük a fogmosást, és nem körkörös mozdulatokkal dolgozunk, hanem az ínnyel párhuzamosan sikáljuk a fogakat. Ilyenkor is roncsolódhat az ínyünk, ám ennek semmi köze ahhoz a bakteriális eredetű, gyulladásos betegséghez, ami lassan, de biztosan felemészti a szöveteket, az ínytől az állkapocs csontállományáig. A fogágybetegséggel foglalkozó fogászati ág a parodontológia.

Tünet nincs, fájdalom nincs, szövetpusztulás van

A fogágybetegség rákfenéje, hogy sokáig semmi sem figyelmeztet rá, és fájdalom is csak viszonylag későn jelentkezik, amikor már a szövetek pusztulását nem lehet visszafordítani – noha a folyamat megállításáért még sok mindent lehet tenni.
De akkor mivel lehet megelőzni a bajt? A megoldás olyan egyszerű, hogy elsőre nehéz komolyan venni: alapos, a fogközökre is kiterjedő fogtisztítás és félévente fogorvosi ellenőrzés.

A fogmosás mindennek az alfája és ómegája

Ha leegyszerűsítve akarnánk felvázolni a fogágybetegséghez vezető folyamatot, az így nézne ki:

étkezés → lepedék → fogkő → ínygyulladás → a gyulladás tovaterjedése a fogágy szöveteire → a fogat megtámasztó szövetek pusztulása → fogvesztés

Vagyis ha a második lépésnél, a lepedéknél sikerül megállítani a folyamatot, akkor megakadályozhatjuk a betegség kialakulását. És mivel tüntethetjük el a lepedéket? Természetesen fogmosással. A fogorvosok szerint a fogmosás lényege az, hogy minden fog minden elérhető felületéről eltávolítsuk a lepedéket. Vagyis a fogkefés fogmosás után elő kell venni a fogselymet vagy fogköztisztító kefét, és azzal is végig kell menni a fogak között. Ezt a procedúrát minden este végig kell csinálni, és még jobb, ha napközben is sor kerül rá, a reggeli vagy az ebéd után.

Ha nincs tünet, akkor is kell az ellenőrzés

Ha nem mosunk rendesen fogat, és a lepedék huzamosabb ideig a fogakon marad, akkor a benne levő baktériumok őrületes iramban kezdenek el szaporodni. A fogkő elmeszesedett lepedék, amelyben ugyanúgy hemzsegnek a baktériumok, de annyival rosszabb, hogy azt már csak a fogászaton tudják leszedni a fogakról. Mindenesetre mind a lepedék, mind a fogkő ontja magából a kórokozókat, amelyek először az ínyt hozzák gyulladásba, majd a fogágy többi szövetét.

Mindezt úgy, hogy Ön éli a megszokott életét, és nem érzékel semmit abból, hogy a fogakat tartó csontszövet és egyéb támasztószövetek szép lassan leépülnek. Ám egyik reggel arra ébred, hogy egyik-másik foga mintha kilazult volna… És ekkor már a legzseniálisabb fogorvos sem tehet sokat azért, hogy megmentse a fogait.

Ezért fontosak az ellenőrzések. A fogorvos a szájüregi vizsgálatból és a röntgenfelvételekből azonnal látja, ha valahol kialakult már a gyulladás, és gyorsan megteszi a szükséges lépéseket.
Így Ön továbbra is élheti az életét, annak biztos tudatában, hogy nincs benne abban a 30%-ban, akiket fogágybetegség miatti fogvesztés fenyeget.


forrás: https://www.vg.hu/vallalatok/rossz-allapotban-magyarok-fogazata-514787/

Fotó: uniklinik.hu