Több mint 20 éve kezdtük. Miden évben jött a tavasz és jöttek az iskolások, akik az ősz, a tél és a felelőtlen sportolók, túrázók maradványait összeszedték. Így volt ez az idén is, mert lassan itt a húsvét, aminek méltó képen való megünnepléséhez nem illik a szemét, az elhagyatottság.

Még szerencse, hogy vannak iskolák, ahol dolgoznak olyan pedagógusok, akik ezt fontosnak tartják, maguk köré gyűjtik a diákjaikat és elindulnak a ligetbe, hogy tegyenek közösen valami jót.

Az elmúlt napokban 10 iskola csoportja (Karolina, Pivár, Simon, Cházár, Radnóti, Petőfi, Juhász, Boronkay, Bernáth, és a mezőgazdasági iskola) látogatott el a ligetbe. Volt munka bőségesen úgy az általános, mint a középiskolásoknak. Hasznosan telt a délelőtt, a programnak segítséget nyújtó holding kertészeti szakemberei alig győzték üresre cserélni a gyerekek által avarral, vagy szeméttel megtöltött zsákokat. A templom környezetében felhalmozódott, rothadásnak indult avar balesetveszélyessé teszi a közlekedést. Akik már egy kicsit szakmabeliek, mint a Táncsics Mihály mezőgazdasági iskola, vagy a Boronkay középiskola környezetvédelem szakos tanulói, azok metszőollót és egyéb szerszámot fogva elkezdhették a fák és a sövények tavaszi metszését.

Több iskola féltette a nagy hideg miatt a gyerekeit és ezért nem jöttek el. Szerencsére az időjósok tévedtek, mert az extrém hideg hófúvással, világvégével elmaradt és a napsütés helyenként 8-10 fokra melegítette fel a levegőt, ami az évszakhoz képest elég kevés, de ahhoz elegendő volt, hogy a dolgozó gyerekek ne fázzanak meg.

A munka közepette Józsi Atya is kijött a templomból, és úgy reverendában, ahogy egy paphoz illik, beállt a gyerekek közé gereblyézni, emelgetni a zsákokat. Versenyt futunk az idővel, mondta a szervezőknek. Ha ez a sok gyerek nem elég ügyes, a hívek nem tudják megközelíteni biztonságban a templomot, ha elkezd esni az eső.

Szerencsére, mire felhangzott a déli harangszó, a közben kifáradt gyerek, tanárok és az atya is már a szervezők által kiosztott Balatonszeletet majszolták, és arról beszéltek, hogy vajon hány fordulóval tudja a város főkertésze elszállíttatni a megtöltött zsákokat, big-bageket.

A szombati napra, már nem sok munkája akadt annak a néhány civilnek, akik a felhívásra eljöttek a ligetbe. Ők a millenniumi emlékkút környékét hozták rendbe, amit az elmúlt években a város képviselői szoktak elvállalni. Ketten (Matkovics Ilona és Kiss Zsolt) most is eljöttek, és az önkéntes tűzoltók segítségével kipucolták a kutat, megmetszették a cserjéket és a fákat, illetve átfestették a kutat. Így most egy évig nem kell szégyenkezni emiatt a turisták előtt.

Még sütött a nap, amikor a szerszámokkal visszaindultam fáradtan a parókiára. A stációk mentén néztem az ellopott szemetesek helyét és elszörnyülködtem a közösen elültetett facsemetéken, amiket azóta erős emberek kettétörtek, egy buli után. A tavaszi újjáéledést, csak a derékba tört, elkorhadt és a csonkokon kirügyezett sarjhajtások, és a lábam alatt kisarjadt foghíjas gyep jelzi.

Valaki a kutyájával elrobog mellettem. Megjegyzi, igazán csinálhatnának már ide rekortán pályát, meg világítást, meg ez a sok gyerek lehetne csendesebb is, mert megijesztik az én kicsikémet (mutat a macska és a kutya gondosan kozmetikázott mutációjára).

Én nem mondtam, hogy nem kritizálni, hanem talán csatlakozni kéne a gyerekekhez, mert a munkában a cica (vagy talán kutya) gondot jelentene. Milyen szép lehetne ez a haldokló liget, ha lenne elég akarat, és elég pénz? Ha nem csak a pedagógusok, a diákok, és néhány jó szándékú ember gondolná komolyan a megmentését? Hány tavaszi napot kell még végig dolgozni így húsvét előtt, mire egyszer azt vesszük észre, hogy elindult a liget tájrehabilitációja?

Mi jövőre is eljövünk!

Köszönet a résztvevő iskolák tanárainak, diákjainak, Mezei Helga Főkertésznek, a programot finanszírozó önkormányzatnak, és mindenkinek, aki egy hideg tavaszi délelőttöt a liget életben tartásának szentelt.

Bíró György