Ahogy minden évszaknak megvan a szépsége, úgy a kötelező teendői is. Az ősz végén, a tél kezdetén például elengedhetetlen feladatunk, hogy a ház körüli vízcsapokat, vizes berendezéseket kellő fagyvédelemmel lássuk el.

Előzzük meg a problémákat!

Idén a hosszú, enyhe ősz után, hirtelen köszöntött be a tél az ország egyes helyein, és az évek óta oly ritka novemberi havazás fagyos éjszakákat és reggeleket hozott. A hóval borított területeken éjszakánként akár -7 - -8 C fokot is mérhetünk, ami azt jelenti, hogy azokat a növényeket, amelyek fagyérzékenyek, eddigre már teleltető helyre kellett vinni, és gondoskodnunk kellett a ház körüli téliesítésről is. Ezeket a feladatokat jobb novemberben elvégezni, de még ilyenkor sem késő, hogy megelőzzük a nagyobb bajt, a vízvezetékrendszerek elfagyását.

Milyen berendezéseket kell óvnunk ilyenkor?

Az első és legfontosabb, hogy azokat a vízvezetékeket óvjuk leginkább, amelyek odakint, a szabad ég alatt van, tehát a kerti csapokat. A legegyszerűbb, ha ezek rendelkeznek fagycsappal, akkor azt elzárjuk, így a csőben nem marad víz, ezért nem is fagy el. Bonyolultabb a helyzet, ha a kerti csapunk nem rendelkezik fagycsappal, hiszen ilyenkor más módon kell védekeznünk a téli fagyok ellen. Ha tehetjük, zárjuk el a bejövő vízvezetéket a vízóránál (ezt akkor tudjuk megtenni, ha máshol sem használunk vizet télen a telken, például a hétvégi házaknál, nyaralóknál), vagy borítsuk be a kerti csapot vastag szigetelőanyaggal.

A nyáron használt locsolótömlők védelméről is gondoskodnunk kell ezekben a hetekben: fontos, hogy a tömlőkben ne maradjon víz, és vigyük azokat is fagymentes helyre.

A kerti csapok mellett a másik leggyakoribb elfagyási probléma a vízóráknál szokott jelentkezni, különösen akkor, ha a hideg, téli éjszakák tartósak maradnak, mint például tavaly januárban, amikor több száz háztartásban tapasztalták a vízórák elfagyásának jelenségét a vízszerelők. Tavaly szokatlanul hidegek voltak az éjszakák januárban, és emiatt azok, akik nem óvták vízórájukat, bizony, kellemetlen órákat-napokat okoztak maguknak és családjuknak. Felmerülhet a kérdés, hogy hogyan lehet megóvni a vízórákat a fagyoktól? A vízórák védelmét már önmagában az a tény is jelenti, hogy egy kb. másfél-két méter mély aknában helyezik el azokat, ahol a hőmérséklet csak ritkán csökken fagypont alá. Ám a tavalyi év bebizonyította, hogy ez a tény önmagában nem biztosít kellő védelmet, kiegészítő védekezésről is gondoskodnunk kell. A téli időszakban terítsünk a vízórára vastag takarót, valamilyen szigetelőanyagot (hungarocell, kőzetgyapot, stb.), és nem árt, ha a vízóra-akna tetejére is borítunk valamilyen védelmet jelentő szigetelést.

Ezzel kapcsolatban még egy dologra érdemes fokozottan odafigyelni. Bármilyen szigetelőanyaggal borítjuk is a vízórát vagy a kerti csapot, igen fontos, hogy az ne nedvesedjen, vizesedjen át a tél folyamán. Ugyanis, ha ez történik, a vizes szigetelőanyag csak fokozza az elfagyás lehetőségét, nagyobb bajt is okozhatunk ezzel, mintha nem szigeteltük volna le. Ezért ne feledje el időnként ellenőrizni a szigetelés szárazságát, és cserélni a szigetelőanyagot, ha átnedvesedett.

Jobb az elővigyázatosság!

Higgyük el, még mindig jobb megtenni a szükséges óvintézkedéseket, mint később szembesülni a következményekkel. Egy elfagyott cső, kerti csap vagy vízóra több tíz köbméternyi vizet képes elfolyatni, mire észrevesszük és elhárítjuk a bajt, ha pedig a vízóránk fagy el, annak cseréjét is nekünk kell finanszíroznunk, ami akár több mint húszezer forintba is kerülhet!