Érezték, már úgy, hogy életüket egy láthatatlan erő irányítja? Eric Berne pszichiáter szerint is így van, azonban ezt nem a manapság elterjedt 'divatos' módon érti. Az általa megalkotott tranzakcióanalízis úgy tartja, hogy a játszmák során az ember a tudattalanul egy bizonyos törvényszerűség, játszmaképlet alapján alakítja életét, vagyis hogy újra és újra ugyanabba a helyzetbe kerüljön, melyből bizonyos nyeresége származhat. Ezzel a saját forgatókönyvvel éli életét, még ha ez egy bizonyos helyzetben való stagnálást is jelenthet, mert ezáltal újra teremtheti az általa ismert egyetlen stabilitást.

Hogyan alakul ki forgatókönyvünk, vagy, ahogy Berne nevezi sorskönyvünk? Egyénileg, öntudatlanul, növekedésünk alatt kialakuló világképünk alapján, illetve környezetünk ingereire reagálva és ezek eredménye képen már gyermekkorunkban előre meghatározzuk életutunkat, sorsunkat. A sorskönyv tehát nem más, mint az egyén által előre megírt élettörténet, mely a háttérből - mint egy láthatatlan kis motor - irányítja élete történéseit és cselekvéseit egy már eleve eldöntött cél felé. Berne véleménye szerint ezt hétéves korunkra gyakorlatilag majdnem teljesen megírjuk, vagyis az első 7 év élményei a meghatározóak. Mire erre ráébredünk már jóval elmúltunk 7 évesek, azonban saját sorskönyvünk ezúttal már tudatos módosításában segíthet a tranzakcióanalízis és a pszichológia is. Amennyiben a már meglévő sorskönyv nem kecsegtet elegendő jó dologgal, akkor különböző terápiákkal és módszerekkel újat lehet alkotni és végül egy pozitív sorsot készíteni a már meglévő alapanyagból. Gyermekkori élményeink óriási hatással vannak személyiségünk, önbizalmunk kialakulására, illetve a későbbi élethelyzeteinkre való reakcióinkra. A pszichoanalitikus terápia szintén ezeket a korai sérelmeket próbálja felfedni, értelmezni, és ezek újraélése által segíthet megszabadulni az esetlegesen kialakult káros berögzülésektől. A terápiában a tudattalan dolgok tudatosításán van a hangsúly, ez elkerülhetetlen azonban megfelelő szaksegítséggel mindez könnyen beépíthető, majd újra értelmezhető az adott személy személyiségébe, vagyis a felismerések 'fájdalmai' csillapíthatóak.

'Életpozícióinkat' korai éveinkben hozzuk létre, ami tulajdonképpen nem más, mint az ember alapvető hiedelme önmagáról és másokról, amelyek a döntések és a magatartás igazolására szolgálnak. Sorskönyvünket nagyban befolyásolják az éveink alatt gyűjtött úgynevezett 'üzenetek', amiket verbális, vagy non-verbális úton főleg szüleinktől kapunk. Nyilván gyermekkorunkban eleinte szüleink jelentik az elsőszámú környezetet, információforrást és az érzelmi világunkra is ők gyakorolják a legnagyobb hatást. Éppen ezért van, hogy az ő kommunikációjukból kapunk bizonyos üzeneteket, amik értelmezésük után elkezdik alakítani a sorskönyvünket. Pl.: ha egy gyermeket egész gyermekkorában nem dicsérnek meg, sőt leszidják - holott lehet, hogy csupán buzdítási célból, azonban helytelenül teszi ezt a szülő - erős önbizalomhiányban fog szenvedni, feltehetőleg egész életében küzdeni fog, mert úgy fogja érezni, hogy soha semmi nem elég jó, amit tesz. Még ha sikereket is ér el sem lesz elégedett és kiteljesedett ember, egész életében hajszolttá válik, köszönhetően a korai 'üzeneteknek'. De miért fogadjuk el az olyan gyermekkori programozást, amely egész életünkben sorozatos kudarcokra kárhoztathat? Berne szerint a szülői szeretet elnyeréséért, és mert - jobb híján - a vesztes sorskönyv is ad valamiféle célt életünknek, valamint a korai években a közvetlen környezet az egyetlen viszonyítási pont! Felnőttkorunkra pedig már annyira hozzászokunk az általa kijelölt keretekhez, hogy csak arra figyelünk fel a világból, ami pont beleillik sorskönyvünkbe, és észre sem vesszük, hogy a gyermekkorunkban kiválasztott szerepünknek megfelelően viselkedünk a már eleve egyoldalúan - vesztesként, győztesként, áldozatként stb. - észlelt helyzetekben.

Nagy bátorságra vall azzal szembesülni, hogy esetleg évek óta rossz úton haladunk, mint az is, ha valaki pszichológushoz mer fordulni segítségért. A szakember feladata a 'tükörbe nézés' útjának és módjának egyengetése kellő szakértelemmel, valamint a kliens közreműködésével. Sokan félnek attól, hogy szembesülniük kell hibáikkal, amik elől éppen menekülni próbálnak a hétköznapokban. Ez teljesen természetes reakció. Az azonban tény, hogy ha már felismerték, hogy valamivel szembe szükséges nézniük akkor már nincs visszaút. Ha megrekednek mindezek tudatával és szőnyeg alá sepréssel próbálkoznak már nem fog menni, még jobban fogja Önöket zaklatni, mint hajdanán tudattalanjukból. A helyzet nem reménytelen, egyéni lelki fejlődésünk során ugyanis legtöbbünknek önállóan is sikerül többé-kevésbé függetlenítenie magát sorskönyvétől. Pszichológus közreműködésével azonban ez a folyamat felgyorsítható és tovább mélyíthető. Legyenek bátrak és ismerjék meg Önmagukat. Ez egy esetlegesen göröngyös, azonban végül felszabadulást hozó út lesz. A végeredmény azonban megéri a kitartó munkát!

Gerecze Réka
Pszichológus
rgerecze@hotmail.com


Felhasznált és ajánlott irodalom:
• Berne, E. (1997): Sorskönyv, Háttér Kiadó, Budapest.