egészség
2011. szeptember 23. - Regionális
A szexualitás és a boldogság
Amiről nem sűrűn beszélnek, azonban szintén fontos lenne tudni, hogy a szexualitás idővel még a legtüzesebb kapcsolatban is könnyen unalmassá válhat. Az eredeti, tökéletes élményből az idők során - ha nem óvják intim közelségüket - értelmetlen szertartás vagy függőséghez vezető szokás válhat.
Szerencsére számos módja van, hogy a szexualitást ezután is örömtelivé tegyük. Ápolásának egyik formája az erotika, amely a fizikai képességek fejlesztésére koncentrál (pl. Kama sutra segítségével). Mindez életünk természetes tanulófolyamatai közé tartozik - csak kevesen tudnak róla -, hiszen nem velünk született alapvető tudásról van szó!
A szexualitás valódi jelentőségét egy párkapcsolatban csak akkor nyeri el, amikor már annak pszichológiai dimenziói is beépülnek. Mindez akkor tárulhat fel, amikor már nemcsak testi gyönyört és a romantikus kapcsolat örömét tapasztaljuk meg, hanem valódi szeretetet érzünk partnerünk iránt, valóban a társunkká fogadjuk és társként adjuk önmagunkat is. Különösen nehéz a szexuális együttlétben több éven át örömet lelni ugyanazzal a partnerrel. Valószínűleg a többi emlőshöz hasonlóan az ember sem természettől eredően monogám beállítottságú.
Lehetetlen, hogy a partnerek ne unják meg egymást, ha nem dolgoznak azon, hogy újabb és újabb tartalmakat fedezzenek fel egymás társaságában, és nem sajátítanak el megfelelő készségeket a kapcsolat gazdagítására.
Hogyan tartsuk életben a szerelmet? A válasz ugyanaz, mint bármely más tevékenységgel kapcsolatban, vagyis a kapcsolatnak komplexebbé kell válnia, hogy örömteli legyen és maradjon; ehhez pedig a partnereknek új lehetőségeket kell felfedezniük önmagukban és egymásban egyaránt.
Ha valaki úgy dönt, hogy elfogadja a család hagyományos formáját, beleértve a monogám házasságot, s a gyerekekkel, rokonokkal és a tágabb közösséggel való szorosabb kapcsolatot, akkor jó előre át kell gondolnia, hogyan alakíthatja át a családi életét áramlat-tevékenységgé, vagyis egy olyan szinte már életmóddá, amelyben több ponton is örömet és kiteljesedést találhat. Ha nem így tesz, óhatatlanul bekövetkezik az unalom és az ebből adódó romboló frusztráció. Szükséges, hogy a családnak legyen olyan pozitív célja, amelyre a szülők és a gyermekek pszichikai energiáikat közösen összpontosítják, még a mindennapi feladatok között is (Csíkszentmihályi, 1997).
Mivel idővel az ember egyre jobban megismeri a másikat, így természetes, hogy enyhülnek vagy elmúlnak az izgalmak. Tehát ez egy természetes folyamat és nem feltétlenül sugallja azt, hogy a kapcsolatnak véget kellene vetni. Az egyetlen mód, amivel vissza lehet állítani az áramlatot, ha új lehetőségekre figyelünk fel a kapcsolatban. Ezek olyan egyszerű lépések is lehetnek, mint pl. az evési, alvási vagy vásárlási szokások megváltoztatása, vagy próbálkozhatnak azzal, hogy új beszédtémákat találjanak, új helyeket keressenek fel, új emberekkel barátkozzanak össze, együtt tanuljanak valamit stb. Keressenek tehát együtt új kihívásokat társukkal, hiszen mindig fel lehet fedezni valami újat a másikban és önmagunkban egyaránt!
Gerecze Réka Fanni
pszichológus
Felhasznált és ajánlott irodalom:
• Csíkszentmihályi, M.(1997): A szex, mint áramlat (In: Flow. Az áramlat. Akadémia Kiadó
• Gottman, J.M.; Nan Silver (2000): A boldog házasság hét titka. Vince Kiadó
A szexualitás valódi jelentőségét egy párkapcsolatban csak akkor nyeri el, amikor már annak pszichológiai dimenziói is beépülnek. Mindez akkor tárulhat fel, amikor már nemcsak testi gyönyört és a romantikus kapcsolat örömét tapasztaljuk meg, hanem valódi szeretetet érzünk partnerünk iránt, valóban a társunkká fogadjuk és társként adjuk önmagunkat is. Különösen nehéz a szexuális együttlétben több éven át örömet lelni ugyanazzal a partnerrel. Valószínűleg a többi emlőshöz hasonlóan az ember sem természettől eredően monogám beállítottságú.
Lehetetlen, hogy a partnerek ne unják meg egymást, ha nem dolgoznak azon, hogy újabb és újabb tartalmakat fedezzenek fel egymás társaságában, és nem sajátítanak el megfelelő készségeket a kapcsolat gazdagítására.
Hogyan tartsuk életben a szerelmet? A válasz ugyanaz, mint bármely más tevékenységgel kapcsolatban, vagyis a kapcsolatnak komplexebbé kell válnia, hogy örömteli legyen és maradjon; ehhez pedig a partnereknek új lehetőségeket kell felfedezniük önmagukban és egymásban egyaránt.
Ha valaki úgy dönt, hogy elfogadja a család hagyományos formáját, beleértve a monogám házasságot, s a gyerekekkel, rokonokkal és a tágabb közösséggel való szorosabb kapcsolatot, akkor jó előre át kell gondolnia, hogyan alakíthatja át a családi életét áramlat-tevékenységgé, vagyis egy olyan szinte már életmóddá, amelyben több ponton is örömet és kiteljesedést találhat. Ha nem így tesz, óhatatlanul bekövetkezik az unalom és az ebből adódó romboló frusztráció. Szükséges, hogy a családnak legyen olyan pozitív célja, amelyre a szülők és a gyermekek pszichikai energiáikat közösen összpontosítják, még a mindennapi feladatok között is (Csíkszentmihályi, 1997).
Mivel idővel az ember egyre jobban megismeri a másikat, így természetes, hogy enyhülnek vagy elmúlnak az izgalmak. Tehát ez egy természetes folyamat és nem feltétlenül sugallja azt, hogy a kapcsolatnak véget kellene vetni. Az egyetlen mód, amivel vissza lehet állítani az áramlatot, ha új lehetőségekre figyelünk fel a kapcsolatban. Ezek olyan egyszerű lépések is lehetnek, mint pl. az evési, alvási vagy vásárlási szokások megváltoztatása, vagy próbálkozhatnak azzal, hogy új beszédtémákat találjanak, új helyeket keressenek fel, új emberekkel barátkozzanak össze, együtt tanuljanak valamit stb. Keressenek tehát együtt új kihívásokat társukkal, hiszen mindig fel lehet fedezni valami újat a másikban és önmagunkban egyaránt!
Gerecze Réka Fanni
pszichológus
Felhasznált és ajánlott irodalom:
• Csíkszentmihályi, M.(1997): A szex, mint áramlat (In: Flow. Az áramlat. Akadémia Kiadó
• Gottman, J.M.; Nan Silver (2000): A boldog házasság hét titka. Vince Kiadó