egészség
2011. szeptember 10. - Regionális
Az emlékezés és felejtés titkai
Feltehetőleg sokan jártak már úgy életük során, hogy egy - egy emlék felelevenítése alkalmával a résztvevők közül mindenki másképpen emlékezett arra vissza. Meglepő módon ez valóban így van! Ugyanis emlékeink tárolása és felidézése érzelmeink és egyéb tényezők által erősen befolyásolt folyamat, így mindenki számára másképpen rögzülhet a történés majd a felelevenítés pillanatában még tovább formálódhat.
Az eseményekről alkotott emlékek eltérnek a megtörtént objektív valóságtól, mind az emlék kialakulásának pillanatában (vagyis amikor az élmény éppen történik - konstruktív folyamatok), mind a későbbi visszaemlékezések folyamán (rekonstruktív folyamatok). Az emlék rögzülése, vagyis az esemény történése pillanatában különböző folyamatok hatnak az észlelésre, mint pl.: már meglévő ismeretek, egyéni és társas elvárások, következtetések, stb. Így ha az eredeti észlelet már alapjában különbözik a világ valóságos elemeitől, az eseményekről alkotott emlékei ugyancsak a világtól elrugaszkodottak lesznek. Visszaemlékezés folyamán pedig (emlékezeti rekonstrukció) emlékeink felidézése egy kissé mindig megváltozik, mert levont következtetéseket teszünk hozzá, egyes információkat elvetünk, vagy hozzáteszünk stb. Következtetéseinket sémák – vagyis már rögzült, tanult minták - alapján tesszük, melyeknek az egyik legfontosabb formája a szociális sztereotípia, amely az emberek egy adott csoportjának személyiségjegyeit vagy fizikai tulajdonságait hordozza (Atkinson, 2005).
Emlékeink tudatosan is előhívhatóak eseményekkel kapcsolatos és személyekkel kapcsolatos emlékek élményszerű felidézésével. Egyik ezt segítő módszer az önéletrajzi emlékezeti interjú, amely az egyén életével kapcsolatos személyes információkat és eseményeket, különböző életkori periódusokból hívja elő, vagyis olyan kérdéseket tesz fel, amelyek segítségével az egyén végig pásztázhatja életének főbb állomásait (Baddeley, 2005). Tapasztalat, hogy a kevésbé kellemes emlékeket hamarabb elfelejtjük, illetve ismétléssel jobban megőrződnek jó és rossz emlékeink is. Az emlékek felidézése során különböző támpontokat használunk automatikusan, mint pl.: évszakok, környezet, stb.; ezért is van, hogy az ismétlődő eseményeket kevésbé tudjuk jól felidézni, mert ha ugyanahhoz kötődnek keveredhetnek egymással. Ezért van, hogy önéletrajzi emlékeink többnyire mentesek a hibától (igazak), amennyiben megmaradunk az esemény nagyobb körvonalainál. A ’hibázás’ vagy pontatlanság – az emlék megváltozása, torzulása - akkor következik be, amikor részletekbe merülünk, melyeket befolyásolhatnak még az előzetes elvárások, félrevezető kérések és társas tényezők is.
Természetesen bizonyos esetekben léteznek felhős önéletrajzi emlékek is, amikor a múlttal kapcsolatos információk hozzáférése károsodott pl: stroke esetén. Megfelelő kérdésekkel azonban ezen esetben is 'kicsalhatóak' a valós válaszok. Előfordulnak olyan betegségek is, melyek esetében a gyenge emlékezet és a hiányos figyelem eredménye képpen a betegek nehezen tudják szétválasztani az igazi emlékeket a fantáziájuktól és így a nehéz szűrés helyett inkább a fantáziát választják (önéletrajzi konfabuláció).
Miért nem tudjuk a kora gyermekkori emlékeket felidézni? Mert a 3-4 éves korban és előtte történt emlékek esetében infantilis/gyermekkori amnézia van életben. Ezzel a kérdéssel először Freud foglalkozott és véleménye szerint okai abban keresendők, hogy a kisgyerekek és a felnőttek egymástól nagyon eltérően kódolják élményeiket és szervezik emlékeiket. A felnőttek már kategóriákat és sémákat használnak, a gyerekek pedig még nem, mivel az emléknyomok szervezésében szerepet játszó agyi struktúra a hippokampusz csak a születés utáni első vagy második év végére válik éretté. Az is oka lehet az ’amnéziának’, hogy az idegrendszer ekkor még nem elég érett, illetve az, hogy a kisgyermekek a korai években még nem tudnak beszélni. Mások úgy gondolják, hogy a gyermek és a felnőtt olyan eltérően észlelik a világot, hogy bár az emlékek megmaradnak, a későbbiekben már nem lehet hozzájuk férni.
A 20-30 év közötti korból származó élmények az egyén identitása, személyiségének alakulása szempontjából igen fontosak, ezért többször idéződnek fel és jobban meg is maradnak (Atkinson, 2005).
Miért felejtünk? Ennek 3 módja és oka van:
1. Az érzelmi töltésű helyzetekben többet gondolkodunk, mint a semlegesekben. Többször ismételgetjük és jobban megszervezzük a felkavaró emlékeket, mint az enyhébb helyzeteket.
2. Az érzelmek emlékezetre gyakorolt hatásának egy másik fajtája a villanófényemlék. A különlegesen fontos események egy speciális emlékezeti mechanizmust kapcsolnak be, amely hosszú távra rögzít mindent, amit a személy abban a pillanatban tapasztalt (Brown, Kulik, 1977).
3. A villanófényemlékkel éppen ellentétesen, vannak olyan esetek is, amikor a negatív érzelmek megakadályozzák az előhívást. Ez a szorongás okozta interferencia, vagyis hozzáférhetetlenné válik az emlék.
Sigmund Freud és a pszichoanalitikusok úgy vélik, hogy bizonyos gyermekkori érzelemteli élmények annyira traumatikusak lehetnek, hogy ha lehetővé válna belépniük a tudatba, az egyénen évek múlva is teljesen elhatalmasodna a szorongás. Az ilyen traumatikus élmények, csakúgy, mint a később hozzá tapadók, úgymond a tudatalattiba tárolódnak, vagyis elfojtás alatt állnak, és csak akkor hívhatók elő, amikor bizonyos velük társuló érzelmek hatástalanítódnak, rendszerint terápiás módszerek révén. Ezeket egészségesebb feloldani, hatástalanítani, mivel a tudatalattiból is erős befolyással bírnak egyszerű mindennapjainkra is.
Gerecze Réka Fanni
pszichológus
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- H. Weinrich (2002): Léthé. A felejtés művészete és kritikája. Atlantisz könyvkiadó. Budapest.
- S. Freud (1991): A halálösztön és az életösztönök. Múzsák.
- Rita L. Atkinson: Pszichológia, Osiris kiadó, 2003.
- A. Baddeley (2005): Az emberi emlékezet. Osiris, Budapest.
- Atkinson & Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris, Budapest.
- Király, I. (2002). Kisgyermekek eseményemlékezetének fejlődése: Utánzás és emlékezet. Gondolat Kiadói Kör, Budapest
- R. Brown, J. Kulik (1977): Flashbulb memories. Cognition, 5, 73-99. Reprinted in U. Neisser (Ed.), Memory in its natural context. San Francisco: W. H. Freeman & Co., 1980.
Emlékeink tudatosan is előhívhatóak eseményekkel kapcsolatos és személyekkel kapcsolatos emlékek élményszerű felidézésével. Egyik ezt segítő módszer az önéletrajzi emlékezeti interjú, amely az egyén életével kapcsolatos személyes információkat és eseményeket, különböző életkori periódusokból hívja elő, vagyis olyan kérdéseket tesz fel, amelyek segítségével az egyén végig pásztázhatja életének főbb állomásait (Baddeley, 2005). Tapasztalat, hogy a kevésbé kellemes emlékeket hamarabb elfelejtjük, illetve ismétléssel jobban megőrződnek jó és rossz emlékeink is. Az emlékek felidézése során különböző támpontokat használunk automatikusan, mint pl.: évszakok, környezet, stb.; ezért is van, hogy az ismétlődő eseményeket kevésbé tudjuk jól felidézni, mert ha ugyanahhoz kötődnek keveredhetnek egymással. Ezért van, hogy önéletrajzi emlékeink többnyire mentesek a hibától (igazak), amennyiben megmaradunk az esemény nagyobb körvonalainál. A ’hibázás’ vagy pontatlanság – az emlék megváltozása, torzulása - akkor következik be, amikor részletekbe merülünk, melyeket befolyásolhatnak még az előzetes elvárások, félrevezető kérések és társas tényezők is.
Természetesen bizonyos esetekben léteznek felhős önéletrajzi emlékek is, amikor a múlttal kapcsolatos információk hozzáférése károsodott pl: stroke esetén. Megfelelő kérdésekkel azonban ezen esetben is 'kicsalhatóak' a valós válaszok. Előfordulnak olyan betegségek is, melyek esetében a gyenge emlékezet és a hiányos figyelem eredménye képpen a betegek nehezen tudják szétválasztani az igazi emlékeket a fantáziájuktól és így a nehéz szűrés helyett inkább a fantáziát választják (önéletrajzi konfabuláció).
Miért nem tudjuk a kora gyermekkori emlékeket felidézni? Mert a 3-4 éves korban és előtte történt emlékek esetében infantilis/gyermekkori amnézia van életben. Ezzel a kérdéssel először Freud foglalkozott és véleménye szerint okai abban keresendők, hogy a kisgyerekek és a felnőttek egymástól nagyon eltérően kódolják élményeiket és szervezik emlékeiket. A felnőttek már kategóriákat és sémákat használnak, a gyerekek pedig még nem, mivel az emléknyomok szervezésében szerepet játszó agyi struktúra a hippokampusz csak a születés utáni első vagy második év végére válik éretté. Az is oka lehet az ’amnéziának’, hogy az idegrendszer ekkor még nem elég érett, illetve az, hogy a kisgyermekek a korai években még nem tudnak beszélni. Mások úgy gondolják, hogy a gyermek és a felnőtt olyan eltérően észlelik a világot, hogy bár az emlékek megmaradnak, a későbbiekben már nem lehet hozzájuk férni.
A 20-30 év közötti korból származó élmények az egyén identitása, személyiségének alakulása szempontjából igen fontosak, ezért többször idéződnek fel és jobban meg is maradnak (Atkinson, 2005).
Miért felejtünk? Ennek 3 módja és oka van:
1. Az érzelmi töltésű helyzetekben többet gondolkodunk, mint a semlegesekben. Többször ismételgetjük és jobban megszervezzük a felkavaró emlékeket, mint az enyhébb helyzeteket.
2. Az érzelmek emlékezetre gyakorolt hatásának egy másik fajtája a villanófényemlék. A különlegesen fontos események egy speciális emlékezeti mechanizmust kapcsolnak be, amely hosszú távra rögzít mindent, amit a személy abban a pillanatban tapasztalt (Brown, Kulik, 1977).
3. A villanófényemlékkel éppen ellentétesen, vannak olyan esetek is, amikor a negatív érzelmek megakadályozzák az előhívást. Ez a szorongás okozta interferencia, vagyis hozzáférhetetlenné válik az emlék.
Sigmund Freud és a pszichoanalitikusok úgy vélik, hogy bizonyos gyermekkori érzelemteli élmények annyira traumatikusak lehetnek, hogy ha lehetővé válna belépniük a tudatba, az egyénen évek múlva is teljesen elhatalmasodna a szorongás. Az ilyen traumatikus élmények, csakúgy, mint a később hozzá tapadók, úgymond a tudatalattiba tárolódnak, vagyis elfojtás alatt állnak, és csak akkor hívhatók elő, amikor bizonyos velük társuló érzelmek hatástalanítódnak, rendszerint terápiás módszerek révén. Ezeket egészségesebb feloldani, hatástalanítani, mivel a tudatalattiból is erős befolyással bírnak egyszerű mindennapjainkra is.
Gerecze Réka Fanni
pszichológus
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- H. Weinrich (2002): Léthé. A felejtés művészete és kritikája. Atlantisz könyvkiadó. Budapest.
- S. Freud (1991): A halálösztön és az életösztönök. Múzsák.
- Rita L. Atkinson: Pszichológia, Osiris kiadó, 2003.
- A. Baddeley (2005): Az emberi emlékezet. Osiris, Budapest.
- Atkinson & Hilgard (2005): Pszichológia. Osiris, Budapest.
- Király, I. (2002). Kisgyermekek eseményemlékezetének fejlődése: Utánzás és emlékezet. Gondolat Kiadói Kör, Budapest
- R. Brown, J. Kulik (1977): Flashbulb memories. Cognition, 5, 73-99. Reprinted in U. Neisser (Ed.), Memory in its natural context. San Francisco: W. H. Freeman & Co., 1980.