Mindennapi viselkedésünknek, fellépésünknek szerteágazó befolyásoló tényezője van. Ezen okok legmélyén az egyén személyiségjellemzői rejtőznek, vagyis az alapokat a gének által örökített jegyek alapján kapjuk. Ezekre épülnek azon sajátosságaink, amelyek kizárólag minket jellemeznek, amelyek a környezetbe való beilleszkedésünk, szocializációnk tanuló folyamatával válnak személyiségünk részévé. Tehát az emberi fellépést, viselkedést az öröklött személyiségjegyek és a helyzethez való tudatos és ösztönös alkalmazkodás, vagyis a tanult vonások együttesen alkotják. Észre sem vesszük, hogy életterünket, a környezetünkben zajló eseményeket minden pillanatban értékeljük, hogy majd az annak megfelelő viselkedést, reakciót kialakítsuk magunkban. Az adott helyzet értékelése hatással van érzéseinkre, fiziológiai (testi tünetek pl. szívdobogás, verítékezés, hideg-meleg hullámok stb.) állapotunkra, majd ezek továbbhatnak viselkedésünkre. Amennyiben a helyzetet ijesztőnek, veszélyesnek, avagy kudarc esélyesnek véljük, akkor feszültség keletkezik bennünk, és reakciónk ennek megfelelően védekező lesz. Azonban ha a helyzetet számunkra nézve pozitívnak ítéljük meg, vagyis hiszünk saját sikerünkben, ez esetben viszont szervezetünk ellazult lesz, jól érezzük magunkat, és nyitottan reagálunk az eseményekre.

Viselkedési típusok szemtől-szemben (személyes interakcióban):
- Passzív ember viselkedésére jellemző: kerüli a problémás helyzeteket, a kommunikáció elől kitér, visszafogottan viselkedik.
- Asszertív, más szóval a kellő határozottságú és öntudatú emberre jellemző: környezetével összhangban igyekszik eléri céljait, van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erőt, nem alkalmaz, együttműködő, józan önérvényesítő. Kifejezésre juttatja igényeit, ötleteit, érzéseit annak elismerését is kifejezve, hogy másoknak is joguk van ugyanezt tenni. Célja összpontosítás a feladatok hatékony megoldására, párosulva az emberek jogainak tiszteletben tartásával. Törekvés olyan módon való cselekvésre, ami fejleszti saját magabiztosságunkat és önbizalmunkat, egyszersmind másokét is. Testbeszéde kiegyensúlyozott, hanghordozása és beszéde egyenletes és nyugodt tónusú, tekintete és gesztusai nyílt és nem parancsoló.
- Agresszív ember viselkedése: gyakran mérges, elvörösödik, felfújja magát, szuggesszív tekintetű, általában erőteljesen gesztikulál, hangos, a véleményét tényként közli, ténynek állítja be.
- Manipulatív ember viselkedésére jellemző: próbálja rejteni érzelmeit, gondolatait, gyakran a környezetét utánozza, igyekszik a legsikeresebbnek tűnő társát utánozni, a többieket pedig megtéveszteni, saját sikere érdekében (Atkinson,Hilgard,Smith,Nolen, 2005).


Az önelfogadás, az önbizalom, valamint az egyént körülvevő környezet irányában való hasonló elfogadás és bizalom a belső harmónia legfontosabb alapja. Ezen attitűdök meghatározzák, hogyan észleli az egyén a különböző helyzeteket, és jellemző, vagyis a későbbiekben is alkalmazásra kerülő viselkedésjegyek kialakulásához vezetnek. Az asszertivitás olyan kommunikációs módszer, amely ötvözi az önérvényesítést és mások érdekeinek figyelembe vételét, ezáltal elősegíti az erőszakmentes kommunikációt és a hosszú távon sikeres társas (szociális) hatékonyságot.
Az asszertivitás jegyei a verbális kommunikációban:
- a szándék, a cél határozott megfogalmazása
- az érzések nyílt kifejezése
- egyenes, világos állítások
- tárgyszerű szavak, kifejezések használata
- nincs kertelés, mellébeszélés
Az asszertivitás jegyei a nonverbális kommunikációban:
- magabiztosságot sugalló testbeszéd
- a hang határozott, meleg, nyugodt
- szemkontaktus
- nyílt, őszinte szemek
- egyenes, kihúzott, nyugodt testtartás (Atkinson,Hilgard,Smith,Nolen, 2005).
Sokszor felmerülő kérdés, hogy hogyan legyünk önmagunk, és érjük el céljainkat anélkül, hogy megbántanánk a másikat? Hiszen, ahhoz, hogy teljességgel élhessük meg életünket, szükséges saját vágyaink megélése is, természetesen a kompromisszumok egészséges mértékével együtt, mert anélkül az emberi kapcsolatok (család, barátok, párkapcsolat, munkahely) egyike sem működik. Alapösztönként magunkban hordozzuk – többek között -- az agresszivitást, amellyel saját területünket védjük és az akaratunkat érvényre juttatjuk, valamint a félelmet, amelyből passzivitásunk, megadásunk táplálkozik. Az asszertivitásnak csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni. Ha megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat megbántanánk, ha meghallgatjuk a másik álláspontját és tudunk mindkettőnk számára elfogadható megoldást találni. Az asszertivitás tanulható, fejleszthető, s elsajátítása elősegíti és megkönnyíti a konfliktushelyzetek megoldását. Manapság már igénybe vehetők asszertivitás tréningek, valamint bemelegítésnek elkezdhetik megfigyelni viselkedésüket és már e pillanattól kezdve módosíthatják a kívánt cél elérése érdekében.
- Egyik legfontosabb alap pillére a pozitív önértékelés, mely erősítéséhez vegyék sorra jó tulajdonságaikat és sikereiket. Amennyiben hibát észlelnek, ne szégyelljék, hanem tüzetesen vizsgálják meg, mi volt az oka, hogy legközelebb más kimenetelt vihessenek véghez.
- A tiszta cél megfogalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjék, amit szeretnének. Tehát határozzák meg a fő célt, és vázoljanak fel néhány odavezető utat. Törekedjenek a mindkét fél számára előnyös megoldásra.
- Mielőtt belevágnának a megvalósításba képzeljék el az asszertív viselkedést, azt a módot, amellyel céljukat elérhetik. Érdemes elképzelni, a konkrét szituációt, hogy nyíltan a másik felé fordulnak (testbeszédet is figyelve pl: nem összefont karral), a szemébe néznek, és lazán, az ő szempontjait is figyelembe véve elmondják szándékaikat.
- Kommunikációnál figyeljenek arra, hogy szavaikkal összhangban legyen testbeszédük (nyílt tekintet, egyenes testtartás, határozott hang), mivel a magabiztos nem-verbális kommunikáció visszahat saját érzelmi állapotukra is, vagyis önbizalmuk is erősödik általa. Emellett a másik fél is érzékeli, amennyiben a mondandó és a testbeszéd közlése ambivalenciát sugall.
- Mivel a partner nem feltétlenül akar Önökkel megegyezni, fontos, hogy jelezzék, mit szeretnének, és azt is, hogy megértik, amit kommunikációs partnerük szeretne. Ezért a másik felet is meg szükséges hallgatni, hogy megoldások születhessenek.

Tehát mindezek kulcsa a megfelelő, agressziómentes kommunikációs technika, amely ötvözi az önérvényesítést és mások érdekeinek figyelembe vételét. Az Önök számára - is - pozitív kimenetel érdekében minden szituációban érdemes megértéssel és figyelemmel fordulni a másik fél felé. Az ily módon elért célhoz vezető út így mindenki számára kellemes körülmények közt fog lezajlani, valamint ezáltal hosszú távon sikeres társas együttműködés érhető el.




Gerecze Réka Fanni
Pszichológus



Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Atkinson,Hilgard,Smith,Nolen, (2005): Pszichológia, Osiris Kiadó.