környezetvédelem
2010. augusztus 18. - Regionális
Negyedmillió forintos természetvédelmi értékű hungaricum
Él a Dél-Börzsönyben, a Szent Mihály-hegyen egy párja nincs növény, egy valódi hungaricum, mely a magyar flóra preglaciális (jégkorszak előtti) korszakának állít emléket élőhelyén, a megközelíthetetlen sziklagyepeken.

A kizárólag a Kárpát-medencében, a Matricum és a Transsilvaticum területén előforduló fajnak a mai Magyarországon négy állománya ismert (a Pilisben, a Gerecsében, a Börzsönyben és a Bükkben). Hosszú ideig várt arra, hogy felfedezzék, míg végül, a 18. század végén egy híres botanikus figyelmét sikerült felkeltenie. Kitaibel Pál fedezte fel Pilisszántó felett, a Pilis-hegy délkeleti sziklaélén.

A magyarföldi husáng (botanikai nevén Ferula sadleriana), e különleges pannon reliktum-endemizmus, melynek legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek, a Természetvédelmi Világszövetség által összeállított „Európa ritka veszélyeztetett és endemikus növényfajainak” listáján (IUCN, 1999) a „sebezhető” (vulnerable) kategóriába tartozik. Ebbe a csoportba olyan fajokat sorolnak, amelyek középtávon nagy valószínűséggel kipusztulhatnak természetes élőhelyeiken. A faj tehát, melynek élőhelyeit a sziklagyepek és sztyepplejtő-bokorerdő mozaikok jelentik, fokozott védelmet igényel.

Állományainak termőhelyei kis kiterjedésűek, és földrajzilag egymástól elszigetelve, nagy távolságra találhatók. Ezt fokozza, hogy a nagytermetű, egy-másfél méter magasra is megnövő, sárgászöld színű, ernyős virágzatú növény, - e karógyökérrel áttelelő évelő - rendkívül nehezen szaporodik. A magból tavasszal kikelő csíranövények két karcsú sziklevelet hoznak. Ezek elszáradásával a növény nyár közepére a karógyökérbe húzódik vissza, amelyből tavasszal kihajtva legalább 2-3 - kedvezőtlen termőhelyi körülmények közt még több - évig csak tőlevélrózsát képez (vegetál), miközben egyre több tartaléktápanyagot halmoz fel. A megfelelő fejlettség elérése után a tő reproduktív életszakaszba lép és optimális körülmények között több egymást követő évben termőre fordul: virágzó hajtást fejleszt és termést hoz. Élettartama így a 10 évet is meghaladhatja.

A faj börzsönyi lelőhelyét a mindössze néhány négyzetméteres kis mozaikokban jelenlevő tenyészterületek adják. Az állomány összetétele kétharmad részben reproduktív, egyharmad részben vegetatív, az élőhelyek zöme molyhos tölgyes bokorerdőbe ékelődött sziklás-köves váztalajra települt gyepfolt. A terület országos védelem alatt áll, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, és a Natura 2000 természetvédelmi hálózatban jelölt, kiemelt jelentőségű, különleges természetmegőrzési terület. A magyar flóra fokozottan védett, vöröskönyves faját börzsönyi élőhelyein még a közelmúltban is a túlszaporodott nagyvadállomány (elsősorban a muflon- és gímszarvas) veszélyeztette, amely taposással és rágással, gyakran a sekély talajban gyökerező egyedek tövestől való kitépésével jelentős károkat okozott e különleges növény állományában.

A vagyonkezelő Ipoly Erdő Zrt. a kiemelt értéket képviselő növény (természetvédelmi értéke 250.000 Ft) élőhelyének védelmére - természetvédelmi és élőhelymegőrző projektje keretében uniós források felhasználásával -, a vadkárosítás és az illegális területhasználat kizárására műszaki létesítményekkel vette körül a telepeket. A magyarföldi husáng védelme hatékonynak bizonyul, az ernyősvirágzatú növény nem csupán a műszaki létesítményekkel védett helyen maradt meg, de ezek környezetében is elterjedt. Az erdészeti szakemberek 5 éves időszakon belül a preglaciális, bennszülött fajjá fejlődött, védett kuriózumnövény populációjának további erősödésére számítanak.