Él egy madárfaj Európában, amelyet mindannyian ismerünk. Testhossza alig több mint 30 centiméter, tollazata világos, hátának szürkéskék színű, szürkén csíkozott alsó része a karvalyéra hasonlít.

Lehetséges, hogy ezzel a hasonlósággal ijeszti el a kisebb madarakat a fészkükről, hogy saját tojását belerakhassa. 9-25 fészket is meglátogat, (főként nádirigók, réti pityerek és erdei szürkebegyek fészkeit), melyekbe egy-egy tojást rak. Fiókái 12 napi kotlás után kelnek ki, rendszerint hamarabb, mint a gazdamadáré. A frissen kikelt fióka kilöki a fészekből a többi tojást, hogy a mostohaszülők egyetlen fiókaként neveljék. A gondoskodást sohasem hálálja meg.

A növények között is találunk a kakukkhoz hasonlóan viselkedő fajokat. Ezek az invazív fajok. A latin eredetű szó arra utal, hogy a faj kíméletlenül benő mindent, elözönli az élőhelyet, a környezetében élő növényeket megfosztva életterüktől. Az invazív fafajok másfél évszázaddal ezelőtt páratlan lehetőséghez jutottak: a történeti tájhasználati változások során degradálódott területeket a gyors erdősítés érdekében tájidegen fajokkal ültették be. A más tájegységekről származó, erőszakosan terjeszkedő fafajok átalakulásokat okoztak az őshonos állományokban. A még jelenleg is mozaikosan jelenlévő, agresszív fajok túlzott térhódítása egy bizonyos ponton túl visszafordíthatatlan változásokat hozhat.

Ezeknek a változásoknak a megelőzésére a közelmúltban az Ipoly Erdő Zrt. európai uniós pályázati források (199. 700 640 Ft értékben) és önerő felhasználásával természetmegőrző beruházásokat indított. Az élőhelyvédelmi beavatkozások részét képezték annak a természetvédelmi fejlesztésnek, amelyet az erdőgazdaság 221.889.600 forintos összköltségű projekt keretében a Börzsöny, a Cserhát és a Naszály mintegy 200 helyszínén valósított meg élő és élettelen természeti értékeink védelmében, s amely során többek között három tanösvény kialakítására is sor került.

A projekt egyik kiemelt természetvédelmi célja volt a termőhelyidegen, szigetszerű akácos társulások átalakítása, a termőhelynek megfelelő pannon cseres tölgyes, pannon gyertyános tölgyes és egyéb őshonos társulásokká. Fegyelmezett technológiák alkalmazásával az erdészeti szakemberek sikerrel látták el a különleges felelősséggel járó szakmai feladatot. Sikerült csökkenteniük az agresszíven terjeszkedő, idegenhonos fajok egyedszámát, ezzel segítve a tájra jellemző fafajok és az erdőt alkotó eredeti állomány újra megtelepedését, a leromlott természetvédelmi értékű erdők állapotának javulását. A rendkívül agresszíven terjedő, szigetszerűen jelenlévő, erdeinket fenyegető betolakodók lokális irtásával az erdészeti szakemberek a projekt területén megakadályozták az inváziós faj erőszakos terjedését és ezzel együtt a természetvédelmi értékek degradációját, elősegítve az őshonos fajok megtelepedését. A fejlesztések sikerességét igazolja, hogy az első két évben az invazív faj területfoglalása a kiinduló állapothoz képest 80 százalékkal visszaesett. Szintén biztató, hogy az akác egyedszámának csökkenésével a területegységre eső őshonos fajok darabszáma növekedésnek indult. A beavatkozás folytán a lágyszárú invazív fajok részaránya is csökkent, így várhatóan már az első két évben megjelennek az őshonos erdei társulások részét képező lágyszárúak első példányai is. A projekt megvalósításával az erdészeti szakemberek célja az volt, hogy az utánunk következő nemzedékeknek olyan erdőket örökíthessenek át, melyek, ha felnőnek, természetszerűségükben az évszázadokkal ezelőtti erdők képét idézik majd fel. Így reménykedhetünk benne, hogy - hasonlattal élve - nem csak kakukk kel ki az erdei szürkebegy fészkében.