(Sanktiwan)
Fekvése, megközelíthetősége, lakossága, területe:

Pilisszentiván Budapesttől északnyugatra, a főváros határától alig 10 kilométerre fekszik egy kis völgyben. A Budai-hegységhez tartozó település Pilisvörösvárral és Solymárral szinte már teljesen összeépült. Megközelíthető a 10-es úton Pilisvörösvár felől, vagy a Budapest-Pesthidegkút-Solymár vonalon, illetve a Budapest-Esztergom vasútvonalon is. Lakossága: 4165 fő, belterülete: 170 ha, külterülete: 642 ha.


Története:

Az Aranyhegyi-patak partja már régóta lakott. A település első írásos említése 1468-ból való Battháza néven. A török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett. A törökök még a maradék köveket is áthordták a szomszédos Vörösvárra.
1708-ban Szent-Ivánt a Budai Ágostonos atyák kapták birtokul, nádori adományként.
1724. április 24-én érkezett az első öt betelepülő német család Mainz vidékéről és Lohr vidékéről. Majd több hullámban folyamatosan érkeztek a beletelepülők Ausztria különböző részeiről és a németországi Fekete-erdő (Schwarzwald) környékéről. A szűkös lehetőségek, a kisterületű és gyenge minőségű föld ellenére közel 300 év nehéz munkájával - szőlőműveléssel, állattartással, fakitermeléssel és ezek eladásával - az őslakók életteret teremtettek. .
A község 1750-től gróf Terstyánszky József esztergomi alispán birtokába került, majd 1770-től Mathényi Károly lett a falu és a vidék tulajdonosa, akinek Anna nevű lánya később Madách Imre felesége lett. 1848 után a Karácsonyi családé lett a település. Az általuk épített kastély a II. világháború idején megsemmisült.
1895. novemberében megindult Budapest-Esztergom gőzvasút vonalának közelsége újabb lehetőséget kínált a falunak, hogy a világtól való elzártságán változtasson.
Régen csak németajkú lakosság lakta, de a XIX. század második felétől meginduló barnakőszén-bányászatból adódó munkalehetőség sok magyar betelepülőt is idevonzott.
Az 1848-1862 között működő barnaszénbányát 1892-93-ban újra megnyitották. Az 1898-ban megalapított belga érdekeltségű "Budapest-vidéki Kőszénbánya Rt." (Irma-akna, Erzsébet-akna megnyitása) rendszeres széntermeléséhez már ötszáz bányászt alkalmaztak. 1904-ben megkezdték a pilisvörösvári szénmezők kiaknázását is (Lipót-akna, majd Új-akna). A Szélhegy északi lejtőjébe vájt Solymár-aknához szomorú történet fűződik. Ezt 1933. június 8-án elöntötte a víz. A 11 bennrekedtből 9 bányászt nem sikerült kimenteni.
Az 1940-es évek elején a kimerült aknák helyett megnyitották a Borbála-tárót és az István-aknát. A bánya 1946. szeptember 1-jei államosításakor csak az utóbbi működött. 1948-ban megkezdődött a Jóreménység-altáró feltárása, amelyet a 3200 m hosszú Nyugati-táró kötött össze a nagykovácsi bányamezővel. 1965-ben már 1213 dolgozót foglalkoztattak. A Pilisi Bányaüzem 1969. december 31-én szüntette be termelését a megváltozott országos energiapolitika miatt.
A bánya 77 éven keresztül meghatározta, alakította a község életét. Munkát, megélhetést, viszonylagos biztonságot nyújtott. A bányának köszönhetően 1946-ban nem telepítettek ki német családot a faluból. A bánya lakást biztosított (Bányatelep, Liptákkaszárnya, Flanctelep), a XX. század elején bányászkórház és kantin is volt a községben. Később mozi, kultúrház, üzemorvosi rendelő is gazdagította a települést.
A falu önálló fejlődésén nagyot lendített, hogy 1920. július 1-jétől megszűnt Pilisvörösvár és Pilisszentiván ügyeinek közös intézése. A községet 1921-ben Pilisszentiván néven önállóvá nyilvánították.
Az I. és II. világháború sok helybeli férfi életét követelte, de a tényleges harcok elkerülték a községet.
A II. világháborút követő évek kényszerei többszörösen is sújtották az itt élőket, még az anyanyelvük használatát is megtiltották. Az 1950-es években alakult Háziipari Szövetkezet a nőknek nyújtott bedolgozási lehetőséget, az 1960-ban létrejött Jószerencsét Szakszövetkezet pedig a gyümölcstelepítés terén segített a falunak.
1978-ban a Kis- és Nagy-Szénás 3 hektáros területén létrehozták a Budai Tájvédelmi Körzetet.
Az 1999-ben kapott Európa Diploma a Kis- és Nagy-Szénás területén 1182 hektárt fokozottan védett területté minősített.

A bányászat megszűnésével bekövetkező átmeneti visszaesés az 1980-as évek végén erőteljes fellendülésbe csapott át. A szakképzett, szorgalmas lakosság újra talpra állította az életet a településen. Kiépítették a teljes kommunális infrastruktúrát, elkészült a gázvezeték, a benzinkút, a víz- és szennyvízcsatorna, a telefonhálózat és a burkolt úthálózat. Újabb és újabb vállalkozások jöttek létre, melyek száma napjainkban meghaladja a 300-t. Utcákat parkosítottak és olyan faluközpontot hoztak létre, amely egy kisvárosnak is becsületére válna.
Pilisszentiván a főváros, a hegyek árnyékában is meg tudta őrizni egyéni arculatát, csendjét, levegőjét, lehetőségeivel mindig jól sáfárkodtak dolgos lakói.

A pilisszentiváni lakosság 50 %-a ma is németajkú. A sváb dialektus még ma is élő nyelv. A településen a zenei élet mély gyökerekkel rendelkezik. A német zenei és dalkincset, nészokásokat ma is őrzik és ápolják. A pilisszentiváni fúvószenekart bányászok alapították és 1974 óta vegyeskórus is működik a településen. Az iskolában kéttannyelvű oktatás, művészeti és zenei képzés folyik.


Népviselet:

A lányok itt is színes, az idősebb nők egyszínű, sötét ruhát viseltek. A több alsószoknyára nyugvó felsőszoknya színe fekete vagy sötétkék volt, amit viaszos-festékes kezelés után fényesre mángorolt nagy kötény takart. Hagyományos kék vagy zöld kötött harisnyát hordtak hozzá. Az asszonyok kontyba tűzték a copfba font hajukat, a lányok koszorúba. A férfiak nyáron bő szárű vászonnadrágot és -inget viseltek, az elmaradhatatlan nyakba akasztható köténnyel. Ünnepi alkalomra csizmát, sújtásos csizmanadrágot, mellényt és kabátot öltöttek magukra.


Népszokások:

• A farsang a régi időkben a vidámság, a bálok és a házasságkötések ideje volt. Népszokásai közé tartozott
- a fánksütés - "Fosingkropfe",
- kakas-nyakazás - "Es Kokaskheipfe", amit aztán a kocsmában megfőztek,
- farsangtemetés - "Fosingpikrom":
a hórostáláskor annak a legénynek, akinek a rostájában nem maradt hó, az a megfigyelések szerint egy éven belül megnősül.

• Rózsaünnep: 1882 és 1914 között tartották az erkölcsi tisztaság, a tisztalelkű lányság nagy értékének megbecsülésére, az erényes életre való buzdításul.

• Húsvétvasárnap éjjel a környékbeliek felmentek a Nagy-Szénás hegyre, hogy együtt virrasszanak. Ott várták meg a napfelkeltét imádságban és Krisztus feltámadásától átragyogott örömben. Napjainkban is megtartják néhányan ezt a hagyományt, csak most a 120 méterrel alacsonyabb Kis-Szénásra kapaszkodnak fel.

• Májusfaállítás: ma is hagyomány, hogy kedvesüknek májusfát állítanak. A régi szokás már megváltozott. Régen a háziakat megviccelve kiakasztották a kiskaput és elvitték. A kocsmák elé a törzsvendégek vitték a fát. Május utolsó napján tudhatták csak meg a lányok, hogy kitől is kapták a májusfát.


Rendezvények:

• Majális - fúvósok zenés ébresztője köszönti a falut, majd gyermekprogramok és néptánccsoport-találkozók várják az érdeklődőket.
• Szent Iván-nap, amely június 24-éhez legközelebb eső hétvégén kerül megrendezésre. Zenés felvonulás a Tájháztól a Kuczmag-rétre. A Szent Iván-napi mágiákból a boszorkány alakja megmaradt: az éjféli máglyán egy boszorkánybábut is elégetnek.
• Márton-napi lampionos gyermekfelvonulás - a gyerekek először a templomba, majd az iskolába vonulnak. A műsort süteménnyel és forró teával zárják.
• Márton napi búcsú - november második vasárnapján, a templom feltételezett felszentelésekor ünneplik.
• Koszorúzás a bányászok emlékére: minden év december 4-én, Szent Borbála napján, aki a bányászok és a házépítők védőszentje.


A Pilisszentivánra látogatóknak kitűnő kirándulási lehetőséget jelent a környező hegyvidék, a vendéglőkben eredeti sváb specialitásokat ízlelhetnek meg a vendégek.


Túrák:

• Sárga jelzésű turistaúton az egykori Zsíros-hegyi turistaházhoz lehet érni.
• Innen a K jelzéső út a Nagy-Szénás, Bükkös-árok, Kőris-völgy mentén Piliscsabára vezet.
• A Nagykovácsiból induló 3 órás séta végcélja Pilisszentiván, távolsága alig 4 kilométer. A túra a "Pilisi len" élőhelyét mutatja be több védett növény- és állatritkasággal együtt. A látogatók többféle orchidea-fajban gyönyörködhetnek. Láthatják Szent István király szegfűjét, amely kizárólag a Kárpát-medence dolomitlejtőit díszíti. Hallhatják a területen újra megjelent holló károgását, megismerkedhetnek a Budai-hegység legfontosabb természetvédelmi problémáival, a hegyormokról egyedülálló kilátásban gyönyörködhetnek. Csoportoknak (10-20 fő), előzetes bejelentkezés alapján vezetést is biztosítanak. Kézdy Pál, az Európa Diplomás Terület vezetője, Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Tel.: 06-70-330-3812