|
|
|
|
|
|
|
|
|
időjárás |
|
|
16°C |
|
|
Nappali: |
Éjszakai: |
|
|
17°C |
|
8°C |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
DunaWeb Szolgáltató Kft.
2600 Vác, Szüret u. 14.
Tel.: 06-27-999-090
mobil: 20-5262-634
info@dunakanyar.hu
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
DUNAKANYAR FÓRUM - Verőce Fórum - Irodalom |
nyugdijas |
| 2006.12.08 19:34:31 |
Mea culpa, hogy nosztalgiázom, de a spangár-díjas nickemet nem vette be...(a Fórum)
***************************************
Ma este "szép az élet"-em...
--------------------------------------
Reggel nagymosásba adjuk
Ötször-négyharmincas szobánk ablakán
kis cinege függeszkedik -
már több napja látom őt; megszoktam
és hiányzik, ha máshol röpköd...
Úgy pattognak bennem a hosszú éjszakák,
akár az akác-gyújtós a cserépkályhában.
Serceg a tűz -
a bükk-parketta csillogó fényében könyveim;
lányom játék-kígyói
és színes ceruzái nézegetik magukat.
Feleségem szekrényéből Fa-szappan illata árad;
hamarosan hazaérkezik a gyárból.
Szemében hozza utolsó csókunk melegét.
Hajából kifésüli a még éjszaka beleragadt szavakat,
a ki nem mondott gondolatokat - - -
Vagy két hónapja - takarékosságra hivatkozva -
a másik szobában alszik...
Tervei szerint egy hónapban szex-napot tartunk majd...
Pedig egykor egész szex-hónapokat tartottunk;
azóta is konyak ízű
és szalámi szagú éjjelek kísértenek.
Lassan talán öregszik magányom is.
Hat nap múlva betöltöm a harminchármat,
ha esetleg megérem...
Az asszony jöttét várom - a csempe forró,
akár a testem.
Belép. Vetkőzni kezd a szekrényajtó előtt -
szégyenlősen mint a csitri lányok.
Ruhái leomlanak testéről és megtelik a szoba
fojtott szerelemmel.
Fordul a kulcs a zárban; a könyvesszekrényen
szunnyadó vadgesztenye állatkák
jólnevelten hátatfordítanak...
Csak még előbb el kell felejtenünk, hogy éjszaka
újra idegenként fekszünk
és álmainkat, gyűrött lepedőnyi vágyainkat
reggel nagymosásba adjuk...
Balassagyarmat , 1979. november 21. |
spangár-díjas |
| 2006.10.30 16:00:36 |
Ady Endre:
HALOTTAK NAPJÁN
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
1899 november 1 |
spangár-díjas |
| 2006.08.06 19:37:04 |
Néhány nappal ezelőtt a Falu tisztasága c. topicon "nosztalgiáztam" a nejem megismeréséről...
Íme egy saját versem, mely az Ima bocsánatért című kötetemben jelent meg.
***************************************
Páros (álom) szonett
Álmomban - pár napja - egyre hull a hó
és nagy terepasztalokon zümmögnek
kis sínek ; apró dízelek tülkölnek
sorompók előtt - - - ébredni volna jó...
Magamra kapni vasutas gönceim
surranómba lépni , bundámba bújni
féltett vörös sapkám fejembe nyomni
gyorsan bekapni egyszerű reggelim
fütyülve sétálni egy állomásra,
hol lányok arca villan lámpafényben
rámosolyogni egy pirosruhásra,
ki jegyért indul az ablakhoz hátra
és dalt szerezni a nagy hóesésben
sípra, tárcsára, söprűre, lapátra.
***
Tekerni a sorompókart vidáman
hallgatni a vadludak gágogását
és nézni, nézni a lányok bokáját,
majd elindulni mosolyuk nyomában ...
Álmomban - pár napja - egyre hull a hó
elment az utolsó vonat is rendben
kerekek robaja szűnik fülemben
kivirágzik bennem minden altató;
minden ringatás; anyám bús éneke
falum hajnali harangkondulása
vidám gerle-dal ; gyönyörű térzene - - -
Álmomban mintha angyalszárny fénylene
ellibben arcomon fehér ruhája
szobám " Csendes éj " dallama lengi be ...
Budapest,1988. március 23.
u.i. Az egykori "pirosruhás" lány ma a feleségem... |
spangár-díjas |
| 2006.07.27 22:16:06 |
Ady Endre:
MEGÖLELNÉM A LYÁNYOD
Éjfélkor az ágya körül
Feslenének mese-arany-virágok
S őriznék szép királyfiak,
Paplanát se érintenék:
Ilyen volna a lyányod.
Lábig bókolnák cédrusok,
Lihegően űzné száz anya-átok,
Finom, szűz teste illatát
Itt hagyná századévekig:
Végzet volna a lyányod.
Szívenütne minden legényt,
Vágyba vinné, aki sohase vágyott,
Ezer csók egy lehelete,
Látása termékenyités:
Asszony volna a lyányod.
Földben és szívben minden ér
Sisteregne, mint forró pokol-árok.
Megfehérednék a világ,
Ha fehér bőre ráragyog
És kacagna a lyányod.
De ha meghalnék bűnömért,
Fölgyújtanám egy éjjel a világot:
Hunyt szemmel gondolnék reád,
Átfogná két veszett karom
S megölelném a lyányod. |
spangár-díjas |
| 2006.07.26 22:23:28 |
Baranyi Ferenc:
VALLOMÁS
Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem
- ha van még - hátralévő harminc vagy negyven évem,
s ez nem beletörődés. Törvény, mit - félredobván
hűlt viszonyok receptjét - létezésed szabott rám,
kenyérhéj vagy, mit éhes vándor szorít a zsebben:
kevés és íze-veszett - de nélkülözhetetlen.
Miért léptél be orvul szeretteim sorába?
Szükségem úgy tapad rád, mint kisdedként anyámra,
óh, lennél bár közömbös! Elválnánk, mint sok ezren,
teszik e kontinensnyi érzelmi jégveremben,
akadna magyarázat: a költő szárnyalását
ódon kalitba zárja kicsinyes monogámság ...
Nem a közös nyomorral kiböjtölt kedves otthon
ölel panelfalával, hogy véled összefonjon,
nem kényelem bilincsel meleg fészek-közösség,
miért a csontig ázott madár felejti röptét,
nem is a hála láncol, miért esett koromban
szegődtél életemhez, amikor senki voltam,
és nem a megszokás tart, amely lázadni pattant
idegeket csitítva nem vállal már szokatlant
s a meglévő csekélyért - mit marka bizton érez -
a többnek csöpp esélyét gyáván feladni képes.
Beléptél - mit tehetnék? - szeretteim sorába,
anyámmal és húgommal egy sorban állsz - hiába:
ezernyi összenőtt szál kötöz az életemhez,
mégsem merném mesélni olykor susogva: Kedves,
megint beleszerettem egy röpke vágyú lányba,
ki átlop olykor engem egy felhőtlen világba -
mert már az ösztönökben szavam bátortalan kong,
mert bűn ma még alázni baráti szóval asszonyt,
szokásból sem viselnéd. Még ha rosszul sem esne
törvénysértő beszédem, elmenni kötelezne,
s én meghalnék utánad. Inkább heves szerelmest
mímelek éjjelente, csak végleg el ne kergess,
hidd el: rakéta-korban a frigy még ősi, félvad.
Te nélkülözhetetlen - de kár, hogy feleség vagy! |
nyugdijas |
| 2006.06.20 22:23:23 |
Szunyogh Pál:
ŐSZI LEVÉL DÓRÁHOZ
Hátratett kezekkel fészkelődnek a sorok
Recseg-ropog a vers korhadt padsora
Ajaknyi döbbenet – Zuhanás minden
Csattog pillantásod szelíd ostora.
Tántorog az est a bánat pohár szélén
Hallgat és én is hallgatok
Fogyatékos jambusok között
Az igék süketek, a főnevek vakok
Fagott borong, megfojt nagyon
Keresetlen mord nyugalma
Magamba gombolom ordas haragom
Szavam marad torkomhoz lapulva
Dülöngél bennem is egy bágyadt dallam
Ócska xilofon koppan lá-ról ti-re; ti-ről dó-ra
Ránctalanra vasalja arcomat a fény
Alkonyatra érkezem, vagy holnap virradóra
Ölyvszínű levelek hullanak
Akasztófára való október!
Hiányod másodperceit cipeli a köd
Bokáig vágott kukoricaszár közt
Kései kelésű fácán lődörög.
Bokáig vágott csutkalabirintus
Fonnyadt csöveken matat a pocok
Dermedő tücsök d-dúrja halkul
A csalitból meglőtt őz oldalog.
Villamosszékbe való november!
Anyám a földeken csak tusát talál
Mire ölyvszínű levelek hullanak,
Már őt böngészi a halál...
*************************************
Szunyogh Pál: a Nógrád megyei Tereske községben élő költő.Büszke vagyok rá és főleg arra, hogy én indíthattam a költészet sokszor bizony rögös útjára Palit, aki már azóta alapító tagja lett a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek és tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak is.
Indulása óta több szépirodalmi antológia közölte verseit...
Nagyon tehetséges, nagyszerű költő! |
artapal |
| 2006.06.19 22:22:19 |
Honvágy
Bércről akadt meg a szemem,
a lent kanyargó Loire-völgyön,
mégis arról méláztam,mily szép is
a Dunakanyar íve,s a Börzsöny.
Láttam röpülő sast
hófödte bajor hegyekben,
nekem mégis a kánya röpte
jutot eszembe,otthon,a Mecsekben.
Néztem a sok szélmalmot és
virágot a holland "pusztaságon",
de inkább jártam képzeletben
az Alföldön,a Hortobágyon.
Csodálatos a Brenner-hágó
az olasz-osztrák,tiroli határ,
de ébren álmodva kedvesebb volt
palóc ház kéményén a gólyamadár.
Földközi tenger gyöngyszemei,
Riviérán csodás naplemente,
szépségük kevés volt arra,
hogy honvágyam feledtesse.
Meseszép városok,virágzó kertek,
mit alkottak idegen emberek,
mit sem érnek,ha nem értik ott
millió-szókincsű anyanyelvedet.
Lehet,hogy az ég kékebb ott,
és színesebb a határ,
mégis,mikor hazaérsz,
lelked szárnyaló madár,
megnő hited,önbizalmad,
nem rágódsz feliratokon,
itthon vagy.Itt mindenki
honfitárs,ismerős vagy rokon.
Kiutazva érted azt meg,
Arany,Petőfi,s a többi kőltő mit jelent:
biztonságot.Otthont.Tetterőt.
Mert őrizték a nyelvedet,
melyben ott rejlik a kúltúránk,
s az egész magyar történelem,
a honért vívott hősi harcok,
a szabadságért ví'tt kűzdelem,
őseidnek élte,s a tiéd is,
gyermekeidnek jövője,
a nyelv sok-sokféle ember,
a magyarság összekötője.
A nyelv őrzi a magyar tájat,
ott élőt és holtat minden időkre.
Itt vagy otthon.Bárhová mész is el,
itt nem!Máshol idegen maradsz örökre. |
artapal |
| 2006.06.12 21:17:47 |
artapal:
Fohász
Jóisten,ki odafönt vagy,
tekints már ránk ide'le!
Nézd a gyarló népünket úgy,
ahogy atya néz szeretteire.
Hozz nekünk - mert ideje már-
jobb,gazdagabb esztendőt,
barátságot,szeretetet,hitet,
a beigért szebb jövendőt!
Imádkozunk hozzád,Uram!
Tekints gyermekeidre!
A világ romlik,sátán örül.
Ne engedd,hogy elvigye
néped hitét a napi rossz,
a távolodó remény,
hogy megérjük azt is,
nem lesz itthon senki szegény.
Kűzd a magyar.Napkeltétől
napnyugtáig dolgozik,
visszakapott hite dacára
szép csendesen nyomorodik.
A nagyurak jó dolgaiból
a nép lassan kiszorul,
nem tudom hogy,de itthon
a csaló,rabló boldogul.
M'ért van az,hogy elvész minden,
ami eddig jó és szép volt?
Család,munka,tisztesség,becsület,
erkölcs,hit!-gondolatnak is holt.
Imádkozunk hozzád,Uram!
Változtasd meg a világot!
Hitet,reményt adjál nékünk,
s vidd jó útra az ifjúságot.
Mára már csak gyermekeink
lettek él'tünk szemefénye,
hogy ők jobban,boldogabban élnek:
ez korosztályunk reménye.
Mi még sokmindent elbirunk,de gyermekeink már nem.
Több boldogságot érdemelnek.
Hallgass meg jó Uram!Ámen.
artapal:
Hajléktalan (blues)
A levegő hideg,az eső csepereg,
Jó volna egy száraz hely,meg egy kis meleg.
Összehúzom zakóm,botladozva járom utam,
nem vagyok más,csak egy csóró hajléktalan.
A tömeg kikerül,némelyek odébblöknek,
egy kocsma előtt állok,örülnék egy fröccsnek,
fényes kirakat tükrében undorral nézem magam,
nem vagyok más,csak egy csóró hajléktalan.
Beszív a kocsma,de pénz híján hamar kihány,
benyeltem egy felest - fűtésnek elég silány,
eszembe jut egy pince,egy lyuk,mely ablaktalan,
nem vagyok más,csak egy csóró hajléktalan.
A pincelyuk hidege megvesz,bebujok a rongyok alá,
a piától kissé átmelegszem,de sajna nem tart soká,
a többi is a végét járja,vagyunk itt vagy hatan,
nem vagyok más,csak egy csóró hajléktalan.
Egyik köhög,másik krákog,én meg fázok rendesen,
amott egy alak fekszik,gyanusan csendesen.
Meghalt.Csak a keresztnevét tudtam:a Bertalan,
nem volt ő más,csak egy csóró hajléktalan. |
alpolgármester |
| 2006.06.05 23:08:57 |
Reményik Sándor:
(1890. Kolozsvár - 1941. Kolozsvár)
Templom és iskola
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
1925 |
nyugdijas |
| 2006.06.03 12:16:57 |
Kedves Eszter!
Bár az Irodalom című topicot én indítottam, de ez nem azt jelenti, hogy csak én tehetek fel verseket...
Bárki, aki szereti az irodalmat, kérem, hogy tegyen fel a topicra szép verseket, rövidebb próza-részleteket, idézeteket!
Üdv:
István |
A fórumhoz csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.
|
|
|
|
|
Cégajánló
|
|
|
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
Hirdetés
|
|
|
|