Hétfőn ünnepeljük az 1848-49-es magyar szabadságharc kezdetét jelentő március 15-i forradalom kitörésének 162. évfordulóját. A 19. század végének forrongó Európájában természetes volt, hogy a magyar nemzet nagyjainak elképzelése szerint bátor tettekkel küzdjenek a nemzeti függetlenség, a felelős kormány, a nemzeti bank és a saját honvédség megvalósításáért. A Pilvax kávéházban összegyűlt pesti ifjak egy nap alatt fordították ki sarkaiból az országot. A mámoros forradalmat követő másfél éves, tragikus kimenetelű szabadságharcban katonák ezrei áldozták vérüket és életüket a magyar szabadságért. Ma is aktuális vágyaikra, céljaikra és máig követendő példamutató cselekedeteikre emlékezünk kegyelettel március 15-én.

A pesti ifjak dicső napja
A történelem meghatározó jelentőségű eseményei sokszor egy ártatlan találkozással kezdődnek, majd a résztvevőket magukkal sodorja a történelem vihara. Így történt ez 1848 márciusában is, amikor Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula megbeszélték, hogy 15-én reggel találkoznak a költő pesti, a Dohány utca és Síp utca sarkán álló bérelt lakásában. A fiatalok megszerkesztettek egy kiadványt, mely a Tizenkét pontot is tartalmazta, majd a Pilvax kávéházba mentek, ahol Jókai felolvasta a kiáltványt, Petőfi pedig elszavalta a két nappal azelőtt írt Nemzeti Dalt. Később egy kisebb csoporttal együtt az orvosi egyetemhez vonultak, ahol újra elhangzott a Nemzeti Dal és a felhívás. A tömeg közben egyre nőtt, az Egyetem utcán már 300-400 forradalmár vonult végig, akikhez az egyetemi előadások vége után több ezer fiatal csatlakozott, így dél körül mintegy ötezres tömeg érkezett a Landerer és Heckenast nyomda épületéhez, ahol kinyomtattatták a Tizenkét pontot és a Nemzeti Dalt. Közben a zuhogó esőben várakozó tömegnek szónokok beszéltek, majd az elkészült és szétosztott röplapokról immár sokadszorra újra, meg újra elhangzott, hogy "mit kíván a magyar nemzet", és a "Talpra magyar…" is. A vezérszónokok három órára népgyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeumnál, ahol tízezres tömeg gyűlt össze. A versek és a beszédek után előbb a városháza, majd a Budai Vár felé indult a nép, hogy kiszabadítsa Táncsics Mihályt. A forradalom vezetői a városi tanáccsal való tárgyalásra egy hatfős bizottságot választottak, melynek Petőfi Sándor, Jókai Mór, Irinyi József, Vasvári Pál, Irányi Dániel és Bulyovszky Gyula lettek a tagjai. A városházához igyekvő tömeghez ekkor csatlakozott két liberális vezéregyéniség, Klauzál Gábor és Nyáry Pál, hogy lecsillapítsák a tömeget és átvegyék a mozgalom irányítását.
A városházán a márciusi ifjak nehézségek árán elfogadtatták a tanáccsal a Tizenkét pontot, és megválasztották a Rendre Ügyelő Választmányt. Az immár húszezres tömeggé duzzadt nép ezután a vár felé vette az irányt, ahol Nyáry, Klauzál és Rottenbiller a Helytartótanács elé terjesztette a Tizenkét pontot és beszámoltak a nap eseményeiről. A tanács alelnöke, a bécsi forradalom hírétől és a nagy tömegtől megrémült gróf Zichy Ferenc fél hat körül mindenbe beleegyezett: eltörölték a cenzúrát és megegyeztek abban is, hogy nem vetik be a katonaságot a rend helyreállítására. Hat óra körül kiszabadult börtönéből Táncsics, akit feleségével együtt diadalmenetben, a polgárok által húzott hintóban vittek a Váci utcai "A Nádorhoz" címzett fogadóhoz.
A szenvedélyes forradalmi események este is folytatódtak. A Nemzeti Színház Bánk bán előadását is megszakította a sokaság, elénekelték a Himnuszt, a Szózatot és verseket szavaltak.
Közben Ferdinánd császár bejelentette, hogy alkotmányt ad az örökös tartományoknak, miután a magyar országgyűlés küldöttsége, Kossuth Lajossal soraiban, délután fél négyre megérkezett Bécsbe. Este a küldöttség vezérkara megfogalmazta a királyhoz küldendő leiratot, miszerint István nádor teljhatalmú királyi helytartó, gróf Batthyány Lajos pedig miniszterelnök legyen Magyarországon. A márciusi ifjak egy nap alatt megváltoztatták a világot.

Esztergom az 1848-as forradalomban
Bencze Cs. Attila szerkesztésében és válogatásában adták ki a megyei levéltár gondozásában az „Esztergom és Komárom megye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt” című könyvét. Ebben olvashatjuk azokat a korabeli dokumentumokat, melyek szinte napról-napra követik a forradalom helyi vonatkozásait. Az első ilyen irat a nevezetes év március 18. napjára esik. E napon Esztergom ősgyűlésen üdvözölte a forradalmi változásokat, az ülésen indítványozták, hogy az európai mozgalmakhoz hasonló magyar forradalmárok a helyi "polgári századok" mellett alakítsanak nemzeti őrsereget. A "csend és közbátorság" megőrzését is szolgáló őrseregek felállítása mellett a legfontosabb napirendi pont volt, hogy "az ösméretes Pesti 12 pontokat e közgyűlés sajátjának, meggyőződésével és elveivel megegyezőnek nyilvánítván elfogadja és ország gyűlési követének, amennyiben még netalán nem tárgyaltattak, országgyűlésen leendő pártolásukat meghagyja". Egy nap múltán a város teljes közönségének nevében üdvözlő levelet küldenek Esztergomból gróf Batthyány Lajosnak, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökének. Az üzenet végén ezt olvashatjuk: „Százszor üdvöz légyen a magyar alkotmányosságnak e dicső terén és fogadja a magyar nemzet érdekében teendő minden intézkedésében tellyes készségű hódolatunkat s engedelmességünket. Kik egyéberánt e várost, valamint az abba - a közérdek, rend, csend és bátorlat tekintetéből - miként bizton reméljük, minél előbb törvényesen bekebelesíttendő tőszomszéd érseki és mezővárosokat hatalmas pártfogásába ajánlva, tellyes tisztelettel maradunk”. A forradalom minden percre tartogatott fontos eseményeket, ezt bizonyítja, hogy a következő napon Esztergom megye kisgyűlésén felolvasták a "Pozsony" gőzössel érkezett hirdetményeket. Március 22-én Esztergom választmánya a városrészek egyesítése és az egységes nemzeti őrsereg ügyével az alispánhoz fordult. Az Esztergom megyei közgyűlésen március 28-án jelentették be, hogy István főherceg, mint királyi helytartó, az ország nádora rendeletben tudatta a néppel, hogy felelős minisztérium alakult Pest-Budán. Vélhetően a helyi buzgalom egyre nagyobb növekedése miatt ugyanezen a napon Esztergom megye „a nemzeti szabadság örömnapjávᔠnyilvánította április 2-át. De nem maradt abba a nagy munka e napon, mert a megye egy viszonylag rövid levelet fogalmazott meg és küldött el magához a császárhoz. A vármegyei közgyűlés levelében egyebek között ez olvasható: „Felséges Császár és Magyar Apostoli Királyunk! Legkegyelmesebb Urunk! Így most üdvözöljük Felségedet nemzeti jobb létünk hajnalán, hálás örömmel s lelkesedett hévvel, melyet nagy tényei minden hazafi keblében ébresztenek. Felséges Király! A jelenkor kívánatainak kegyelmes mélytánylása által új anyagot nyújtott Felséged azon hő bizalomra, mellyel magos személye iránt mindenkor viselteténk - megszilárdítá trónját, mert a nép szeretete a trón erőssége, elfojtá az osztályi kiváltságok eltörlésével az egyenetlenség csíráját, biztosíta bennünket - miként mellőzve oly tanácsosokat, kik a magyar nemzet iránti bizalmatlanságra vezérelni akarják, a felelős magyar minisztérium összeget, s így a pénz és hadügyi miniszterséget is, adott királyi szava szerint megerősítendő, és ekként meggyőződvék miszerint Felségedben minden időben feltaláljuk azon támaszt, melyhez ragaszkodva béke és egyetértésben élvezhetjük a szabadság boldogítását”. A mai szemnek szokatlan szövegezés ellenére az talán mindenképp kitűnik, hogy a fogalmazvány több is mint óvatos, ugyanakkor így utólag világossá válhat a sorok között olvasva, hogy a magyarok bár udvariasan, de mindenre felkészülve üzengettek a császárnak. Egy másik levél, mely szintén március 28-án kelteződött, ennél sokkal többet nyomott a latba, ebben Esztergom megye teljes bizodalmáról biztosítja az új felelős kormányt. Ezzel együtt a korabeli dokumentumok szerint a megyében központi választmány alakult a törvények kihirdetésére, megmagyarázására és a rend fenntartására.
A forradalmi események egyik leginkább említésre méltója, Kossuth Lajos toborzó útjának esztergomi állomása. A nemzet első embere a szabadságharc idején azért kelt útra a Dunán felfele, hogy a folyó partján lévő városok és megyék felkelő csapatait összeszervezve a lajtai táborba vezesse azokat. Az út esztergomi állomásáról Ortutay András gyűjtése alapján adunk közre részleteket a korabeli újságból. „Esztergom, 1848. október 19. (…) Délután két órakor esztergomi és megyei nemzetőrök mintegy másfélezer főre menő csapatban fegyverrel és zenei kísérettel nyomultak a Duna partra, Besze János őrnagy vezérlete alatt, majd a fegyverbe lépett érseki mesterképezde ötvenkét növendéke a sereg előcsapatját alakítva, lépett tanáraival síkra, úgy szinte a lovas önkéntesek is, a nép pedig daczára a kietlen szélnek, szinte hullámzott. 5 óra után megdördültek a várfoki ágyúk, jelt adandók a fellobogózott gőzös közeledtéről és 6 órakor a népnek harsány éljenzései közt közénk lépett Kossuth Lajos, a hon kedveltje. (…) A lángnyelvű, ki ide sem jött örvendeni, hanem harczra lelkesíteni, szokott erély-, szivély- és hatállyal viszonzá azt, egyetértés és lankadatlan honszerelemre híván fel a harczszomjas népet, és a benne honszerelmet és polgári erényeket koszorúkkal kitüntetett lelkes honleányokat”. A korabeli tudósításból bizonyára sokaknak kitűnik, hogy Kossuth személyében magasabb rangú nemigen jöhetett volna ez idő tájt Esztergomba, a város egy emberként indult meg a vezető hazafi érkezésére. Az eufórikus hangulatot - ugyancsak az 1848-as cikk írója szerint - Kossuth Lajos Fürdő Szállóba érkezésekor támadt viharos, villámokkal, nagy széllel, esővel tarkított időjárása csak fokozta, "való hát, hogy Kossuth villámokkal jár", jegyezte le a krónikás e momentumon felindulva. A "harczszomjas nép" a Fürdő Szállóig kísérte a kormányzót, aki az épület ablakából intézett beszédet a messze környékről összegyűltekhez. Az eső szakadt, de Kossuth mégis gyújtóhangú beszédet mondott, melyet az Fürdő Szálló előtt gyülekező nagy tömeg a kiadós eső ellenére türelemmel hallgatott végig. Ez a jelenet egy, a helyszínen lévő Némedi Nagy János nevű református lelkészt úgy megihletett, hogy amikor elindult hazafelé Nagysallóra egy dalt szerzett Kossuth esztergomi tartózkodásának emlékére. Azóta hangzik fel időnként magyar ajkakon az „Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára” kezdetű nóta. E híres dalmű tehát teljes egészében Esztergomhoz köthető. Kossuth a Fürdő Szállóban pihente ki az út fáradalmait, majd másnap reggel folytatta nemzetmentő munkáját, tovább intézkedett és dolgozott, miként a korabeli lap is írja: „Futárokat irányzott Bars, Hont, Győrbe és Pestre, majd Besze Jánost a hadsereg élelmezési főbiztosává nevezvén, délelőtti 9 órakor üdvözlések és mindnyájunk áldásai közt Komáromba vitorlázott…”

A forradalom ágyúja hazaérkezett
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc számos legendával bővítette a magyar históriát. Némelyik történet ének formájában is megjelent, miként az írtuk az esztergomi eredetű Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára kezdetű dalról is. Egy másik ez idő tájt keletkezett nóta egy bizonyos Gábor Áronról és az ő rézágyújáról szól. A szabadságharc legendás ágyúöntője, kinek fegyverei számos harcban vitték győzelemre tűzerejükkel a magyar seregeket tüzértiszt is volt. A székely határőrcsalád sarjaként született Gábor Áronnak szülőfalujában, Berecken szobrot is emeltek. A dicsőségből - már a nóta miatt is - csak az általa készített rézágyúknak jutott több, hisz a róluk szóló dal máig él a nemzet ajkán. A híres fegyver március 5-én visszatért Székelyföldre, hogy az idei ünnepségen már alkotója szülőföldjén lehessen. A Háromszéken lévő Székely Nemzeti Múzeumban állították ki a legendás ágyút. A 370 kilogrammos fegyvert 14 férfi vitte a szállítójárműtől a múzeumig. Az eredeti ágyú 1906-ban került elő Kézdivásárhelyen, a román kommunisták 1971-től tartottak rá igényt és vitték Bukarestbe, a Román Történelmi Múzeumba. Bár most csak kölcsönkapták a magyarok, de mint azt többen is nyilatkozták: a cél az, hogy Gábor Áron rézágyúja oda kerüljön végleg, ahová való, a székelyekhez. Az érdeklődők március 12-én 19 órától nyíló In Memoriam Gábor tárlaton láthatják a kiállított ágyút. Ezt követően Kézdivásárhelyre szállítják, hiszen őket is megilleti a jog, ott a főtéren állítják majd ki március 15-én, aztán a Céhtörténeti Múzeumban helyezik el néhány napra.

Három éve tért vissza Kossuth arcképe Esztergomba
Az Esztergom Barátainak Egyesülete avatta fel újra azt a portrét 2007. március14-én, melyen Kossuth Lajos arcképe látható. Az akkor folyó főtéri rekonstrukció során került el több évtizedes helyéről a Magyar Függetlenségi Front által évtizedekkel korábban állított centenáriumi emlékmű. Ezen az emlékművön volt található a nemzet nagy politikusának portréja, dombormű formában. A felújítás részeként a Széchenyi tér 10. számú ház falára helyezte vissza Esztergom Barátainak Egyesülete közreműködésével a város vezetése az alkotást. A felújított művet Holló Kornél szobrászművész készítette. A dombormű annak a Besze János ügyvédnek egykori házán található, aki a 48-as forradalom és szabadságharc idején városi nemzetőr parancsnok, országgyűlési képviselő volt.


Kokárda
Március 15-én a legkisebbektől a legidősebbekig mindenkinek megjelenik szíve fölött a kokárda, vagy a nemzeti színű szalag. A leggyakrabban viselt kör alakúra varrt nemzetiszínű jelvény az 1848-as európai forradalmak idején alakult ki. Bár eredetileg a nemzeti színek sorrendje belülről kifelé halad, ahogyan a korabeli festményábrázolásokon is látszik, mivel a legenda szerint Szendrey Júlia kívül piros, belül zöld színű kokárdát készített szeretett férje, Petőfi Sándor számára, ez lett a magyarok számára a nemzeti hovatartozás és a hazafiasság jelképe. A magyar trikolór színeiből a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi.



Forrás: www.esztergom.hu