Fiatal székely színésznő játssza a főszerepet Wass Albert egyik legszebb erdélyi-havasi történetében, A funtineli boszorkányban. A Madách Imre Művelődési Központban teltház előtt, óriási sikerrel mutatta be az Újszínház társulata a regénytrilógia színpadi adaptációját. Koncz Andrea, a címszereplő tündér-boszorkány Nuca szerepében csillogtatta tehetségét, vele beszélgettünk a váci előadás után.

Már több mint egy éve megy ez az előadás az Újszínházban, mennyiben volt más egy új, nem megszokott helyszínen játszani?
Nem éreztem számottevő különbséget, noha egy vendégjáték mindig kettőzött koncentrációt igényel. A kollégáim nevében is köszönöm a jelenlétet, a nyitott szíveket, felemelő érzés volt Önöknek játszani!

Mint székely származású művész, hogy éli meg belülről ezt a csodaszép erdélyi-havasi történetet?
Nuca története valójában egy nagyon szomorú történet. Nem is annyira egyszerű az élet a zord havasokban, néha azért belejegesedik az ember lelke. Ezt csak az tudja, aki látta, vagy kipróbálta. Az előadás rámutat, hogy kegyetlen körülmények mellett, hogy lehet megmaradni tisztának, és ragaszkodni a földhöz, az erdőhöz, a hegyekhez. Ez a havasi lány nem hagyja, hogy az élet elgyötörje. Ettől csodálatos ez a történet. Nekem erőt ad és egy picit „hazavisz”.

2010-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem mesterszakán, utána úgy döntött, Budapesten próbál szerencsét. Úgy tűnik, hamar megtalálta a számítását, hiszen már több mint négy éve az Újszínház társulatának tagja. A tehetség és a kitartás mellett mennyire kell szerencse is ahhoz, hogy egy viszonylag frissen végzett színművész egy jó nevű színházban játszhasson?

Persze szerencse is kell, de semmit nem ér a szerencse, ha nem társul hozzá alázat, hit, elszántság és kitartó munka. Szerintem az egyik feltételezi a másikat… de lehet, hogy túl idealista vagyok.

A funtineli boszorkányon kívül még több darabban is címszerepet játszik. Melyek ezek, mesélne erről is egy kicsit?
Az Áldozat című előadásban - amit Nagy Viktor rendezett a tavalyi évadban - én játszom Szent Margitot. Most éppen a III. Keresztény Színházi Fesztivál nyitányaként bemutatásra kerülő A Királynő aranyból van című darab próbái folynak, amelyben pedig Stuart Máriát alakítom, a rendező szintén Nagy Viktor. Egyébként mindkét színmű Kocsis István tollából származik. Ezeken a nagy horderejű történelmi szerepeken kívül, megtalált Andersen mesehősnője is: Pöttöm Panna.
Még pályája elején tart. A komolyabb-velősebb vagy inkább a könnyedebb műfajok állnak Önhöz közelebb?
Inkább a komolyabb-velősebb. Szeretem boncolgatni az emberi természet mélylélektanát, viszonyrendszerét. Egy próbafolyamat alatt nem csak a szerephez kerülök közelebb, hanem önmagamhoz is. Szeretem tologatni a határaimat, minden szerepemből tanulok valamit magamról és a világról.

Mik a tervei a jövőre nézve?
Nem is inkább terveim, hanem vágyaim. Szeretnék még nagyon sokat játszani, jó szerepekkel megbirkózni. Régóta vágyom egy igazán jó filmes munkára is. Remélem, nemsokára rám talál. Szeretnék nyelveket tanulni és utazni. Mindenfelé…. Hosszú a lista

Van-e olyan szerep, amit mindenképpen el szeretne egyszer játszani?
Nem igazán. Időszakonként néha megkívánom eljátszani Csehov vagy Shakespeare egy-egy női alakját… sőt, néha férfi alakját is, például a Hamletet vagy III. Richardot. Pár évvel ezelőtt láttam Nagyszebenben Goethe Faustját Purcărete rendezésében, Mephistót Ofelia Popii alakította, akkor nagyon megkívántam eljátszani Mephistót.

Madách Imre Művelődési Központ